A jelenlét ajándéka. Miért olyan különleges a nagyszülők és unokák kapcsolata?
A nagyszülő jelenléte egykor a család sziklaszilárd alapja volt. A nagymama – s persze a nagypapa – sokunk számára egyet jelentett a biztonsággal, a(z elfogult) szeretettel, a kényeztetéssel. És sokan a nagyszülőknél töltöttük a nyári szünetet, ahol az idő mindig egy kicsit lelassult. Mára sokat változott a helyzet. Persze nem volt mindenkinek idilli, bensőséges kapcsolata a nagyszülőkkel gyerekkorában…
Nemzetközi kutatások egyöntetűen állítják, hogy a nagyszülő-unoka kapcsolat jó hatással van mindkét generáció mentális és fizikai egészségére, jóllétére, de ha körülnézünk a szűkebb környezetünkben, akkor is érzékelhető, hogy a nagyszülői szerep háttérbe szorult, egyre kevesebb gyerek életében vannak jelen aktívan a nagymamák és a nagypapák. Ennek sok oka lehet.
Dolgozó nagyszülők
Magyarországon a nők átlagosan 55 és 60 éves koruk között válnak először nagyszülővé. Gyakori, hogy a hatvanas éveik elején járó nagyszülők még aktív dolgozók, ezért hétköznapokon, munka után nincs idejük, kellő energiájuk az unokákra. Magyarországon a nők általános öregségi nyugdíjkorhatára 1995 előtt 55 év volt, azóta a korhatár fokozatosan emelkedett, jelenleg 65 év. Igénybe vehető a nők kedvezményes nyugdíja is, a Nők 40. Bevezetése után, 2011 és 2020 között 298 ezer nő vette igénybe ezt az ellátási formát. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szükséges szolgálati idővel rendelkező nők 4-5 évvel fiatalabban vonulhatnak nyugállományba. Ez valamelyest árnyalja a képet, ha nagyiszerepről van szó.
Földrajzi távolság
Az elmúlt másfél évtizedben a fiatalok körében ugrásszerűen megnőtt a külföldi munkavállalási és tanulási kedv. A belső vándorlás is jellemző: a fiatal felnőttek messze költöznek a szülői háztól, akár egy másik nagyvárosba a jobb megélhetés vagy a tanulmányok miatt. Amíg régen egy faluban vagy akár egy udvarban élt a nagycsalád, ma átlagosnak számít, ha a nagyszülőket több száz vagy ezer kilométer választja el az unokáktól. A kapcsolattartás így gyakran a videóhívásokra korlátozódik, ami ugyan jobb a semminél, de a valódi jelenlétet nem tudja pótolni.
Változó szemlélet
A mai 60-70 éves generáció már teljesen máshogy tekint az öregedésre, mint a szülei. Jobb az egészségi állapotuk, nyitottabbak a világra, utaznak, a hobbijukra is szeretnek időt szánni. Sokan közülük úgy érzik, felnevelték a saját gyerekeiket, megszenvedtek a maguk részéért, és a fennmaradó aktív éveikben végre a saját életüket szeretnék élni. Ez – bár lehet a családban konfliktus forrása – nem feltétlenül önzés, inkább az autonómia újfajta megélése; sok nagyi saját elhatározásából, tudatosan kevesebb „ingyenes bébiszitterkedést” vállal és ki is tart emellett. Mint mindenben, ebben is célszerű egészséges egyensúlyra törekedni.
Generációs különbségek
A gyereknevelési trendek az elmúlt 20-30 évben alapjaiban változtak. A mai szülők gyakran úgy érzik, hogy a nagyszülők „beleszólnak” vagy figyelmen kívül hagyják a kéréseiket. Ez feszültség forrása lehet, mert a nagyszülők viszont úgy érezhetik, hogy a szülővé vált gyerekeik elutasítják őket, a tapasztalataikat. A generációs véleménykülönbségek pedig ritkuló látogatásokoz, s akár a kapcsolat megszakításához is vezethetnek.
Mit ad az unoka-nagyszülő kapcsolat?
Az unokáknak a nagyszülők biztonsági hálót, feltétel nélküli elfogadást, stresszmentes figyelmet jelentenek. Hatalmas ereje és hatása van annak, amikor a nagyszülő élő könyvtárként feleleveníti az unokáinak az emlékeit, az élményeit; a leghétköznapibb közös tevékenységek is meghatározó emlékei maradhatnak a gyerekeknek.
Az unokákkal töltött minőségi idő csökkenti az időseknél a depresszió kockázatát, javítja kognitív funkcióikat és mentális egészségüket, elégedettebbé teszi őket, de segíti a gyerekek iskolai, pszichológiai és szociális fejlődését is. Egy korábbi felmérés szerint azok a gyerekek, akiknek az életében a nagyszülők is fontos szerepet játszanak, könnyebben be tudnak illeszkedni a különböző közösségekbe, és az iskolában is aktívabbak.
Újszerű kezdeményezés: önkéntes nagyik az iskolában
Az egyik budapesti általános iskolában egy különleges kezdeményezéssel hozzák közelebb egymáshoz a generációkat. Önkéntes „Patrona nagyik”, nyugdíjas pedagógus nagymamák segítik a gyerekeket. Személyes figyelemmel és beszélgetésekkel támogatják azokat a diákokat, akiknek egy kis odafigyelésre, meghallgatásra vagy törődésre van szükségük.
A Patrona nagyik 2013-ban kezdték meg önkéntes munkájukat – a program azóta sikerrel működik az iskolában, sőt ma már az intézmény pedagógiai programjának is része.
„A nagyszülők azok, akik aranyporral hintik be a hétköznapokat, sok gyerek életéből azonban hiányoznak, hiszen vagy nagyon messze élnek, vagy már nincsenek köztünk. Nálunk, a Patronában létezik egy kicsi közösség, a Patrona nagyik csoportja, akik az iskolában igyekeznek pótolni a nagyszülői gondoskodást”, nyilatkozta Gilicze Zoltán igazgató.
Nyitókép: Nikoline Arns/Unsplash
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
