A világ legjobb kurvájától a Corvin-negyedig. 100 szóban Budapestről. Olvasd el a száz legjobb történetet!

hirdetés

Harmadik alkalommal adták át a 100 szóban Budapest történetíró pályázat díjait. A pályázatra több mint 1200 pályamű érkezett, a 2016. október 21-én kihirdetett eredmény szerint az első helyezést Sári Edina Fuss a gesztenyéért! című írása nyerte. A pályamű a történetíró és egy kerekesszékes kisfiú szívmelengető találkozását meséli el.

A megosztott második helyen Balogh-Szabó Kitti …kisEBb, valamint Ferdinánd Zoltán A világ legjobb kurvája című története, míg a harmadik helyen Soltész Béla Corvin-negyed című írása végzett.

A kiválasztott 12 történetet kortárs illusztrátorok munkáival kiegészítve láthatja a közönség október 21-től november 6-ig a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében rendezett éjjel-nappal nyitva tartó szabadtéri kiállításon a Városháza parkban.

A legjobb 100 pályamű letölthető pdf-ben, valamint nyomtatott formátumban, egy zsebkönyvben is elolvashatják az érdeklődők.

A zsebkönyvek a Lumen Kávézóban (1088 Bp., Mikszáth tér 2-3.) kaphatók.

I. díj

Sári Edina: Fuss a gesztenyéért!

Futás után az utcasarkon belebotlottam egy kerekesszékbe, amiben egy nyolc év körüli kisfiú ült. Anyukával együtt mindhárman megijedtünk a váratlan eseménytől, a kissrác élénken fordult hátra, a megtört arcú anyuka mondta, minden rendben, és elindultunk ellenkező irányba. Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem, tudja-e annyira gyorsan tolni a széket, hogy „versenyezzünk”. Igen, mondta, erre a gyerek majdnem kiesett a székből örömében, izgatottan hajtotta a kerekeket – persze ő győzött. Minden porcikája táncolt a székben, ujjongott: anyuka, győztem, győztem! A dzsekizsebben ősz óta tartok egy gesztenyét, odaadtam neki, mondtam, ezt annak őrizgettem, aki legyőz engem futásban – és gratuláltam a díjhoz. Majdnem sírtam.

Megosztott II. díj

Balogh-Szabó Kitti: …kisEBb

A magyarok kiestek, és a festett arcú szurkolók lelkesedése megtört bár, de nem fogyott. A metrón hazafelé nagy volt a tömeg, mindenki kiabált, hogy „RiaRia”, meg „Léálé”. Tényleg mindenki! Együtt. Jó volt nagyon. Életemben először nem féltem a drukkerektől. Az ultráktól sem. Pedig Újpest-központig metrózok 28 éve. Szóval akkor és ott, egy srác elkezdte ütni ritmusra a metró plafonját, amiből az ütések hatására kiáramlott az évtizedes kosz. A fekete por-pernye ráhullott egy lányra, aki ettől olyan dühbe gurult, amit ki sem néztem volna belőle. „Kussolj, te zsidó kurva!”. Ez lett a vége. De lehet, hogy csak az évtizedes kosz miatt.

Megosztott II. díj

Ferdinánd Zoltán: A világ legjobb kurvája

Én azért élek, mert a nagymamámat nem ölték meg. Pedig kurvára meg szerették volna ölni, de a Manci néni, aki mellesleg kurva volt a Király utcában, nem hagyta, hogy megöljék, inkább elbújtatta, pedig az ilyesmi, hogy is mondjam, akkoriban nem volt egy életbiztosítás. Zsidókat bújtatni. A zsidók nem olyanok, mint a nemzsidók. A kurvák nem rendes emberek. A kurvák kurvák, a zsidók meg zsidók. Egyszerű ez, mint az egyszeregy. Nem tudom a Manci néni vezetéknevét, a nagyanyám nem szívesen beszél azokról az időkről, de szerintem ez a Manci lehetett a legjobb kurva az egész kurva világon.

III. díj

Soltész Béla: Corvin-negyed

Találtam a neten egy fekete-fehér fotót a házunkról: hiányzott a homlokzata. Leomlott ötvenhatban, a harcok után pár nappal készülhetett a kép. A monitorhoz hajolva megtaláltam a szobám helyét. Aztán felnéztem. Hatvan évvel ezelőtt ezen a helyen a levegőben lógtam volna. Kimentem a gangra: Irma néni ott ült, mint mindig. Megmutattam neki a képet a telefonom képernyőjén. Bólogatott. – Igen, így volt. Én itt voltam akkor – mutatott pár centivel a telefonom alá. – A pincében. Lenéztem a gangról az udvarra: onnan nyílik a pince. Még nem jártam ott, pedig öt éve lakom a házban. Nincs hozzá kulcsom.

 

és a(z egyik) kedvencünk

Huszár Eszter: Papa

Az én papám már nem otthon lakik. De minden délután edzés előtt elmegyek hozzá. Elmesélem, mi van a Mamával, és hogy mi volt az iskolában. Például azt, hogy ma megdicsértek matek órán. A Papának is ez volt a kedvenc tantárgya, ezért nekem is. A Mama nem tudja, hogy minden nap meglátogatom. Nem szeret erről beszélni, ilyenkor könnyes lesz a szeme. Én nem sírok, mert a fiúk nem szoktak. Mamával csak hétvégén jövünk, együtt szoktunk virágot venni. Mindig hozunk virágot. Mama azt mondja, a Farkasrétiben így szokás.

A legjobb 100 történet 2016-ban

ITT OLVASHATÓ >>

 

Korábbi összeállításunk

100 szóban Budapestről. Szavakba foglalt impressziók, érzések, élmények a fővárosból. Írd meg te is a sajátodat!

Mesterházy Mónika

Életszépítők Magazin alapító-főszerkesztő

Noha írni, olvasni mindig is szerettem, nem készültem az újságírói pályára. Gyerekkoromat a zene töltötte ki (harmóniumon, orgonán játszottam), érdekeltek a művészetek. Kreatív irányultságom ellenére érettségi után úgy döntöttem, hogy hivatásos segítő leszek. A sors azonban más irányba terelt; főiskolásként egy napilap szerkesztőségében kötöttem ki, így lettem végül "médiás". Végzettségeim szerint diplomás szociális munkás, kiadványszerkesztő, újságíró, intézményi kommunikátor vagyok. A munkában igyekszem az érdeklődésemet követni. Sok minden érdekel, ezek esszenciája ölt formát az Életszépítők Magazinban.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

Loading...