Álmodni Leonard Cohennel

hirdetés

Amikor Leonard Cohen befűtött Janis Joplinnak a Chelsea Hotelban

„Még mindig álmodom Leonard Cohennel”, nyilatkozta egy 2005-ben készült interjúban Marianne Ihlen, az énekes egykori norvég szerelme, akivel 1960-tól több, mint 10 évig élt együtt Görögországban, Hydra szigetén. „És ez az álom függetlenül attól, hogy Leonard esetleg mással jelenik meg, mindig pozitív és mindig melegséggel tölt el.”

Marianne számára varázslatos volt 1960 májusa, ekkor már két éve élt a kis görög szigeten, Axel Jensen norvég író feleségeként, ebben a bukolikus világban, ahol az öböl fölötti hegyen álló kicsinyke házikókban még paraffin lámpákkal világítottak, s a parti kávézókban és vendéglőkben Jacquleine Kennedy és Aristotelés Onassis táncoltak a dallamos görög zenére. Ez a május valahogy mégis más volt, a meglehetősen bohém norvég író, akivel a szőke fiatal lány megszökött a hazájából, most éppen magára hagyta és egy másik nővel űzte, hajtotta az időt. Marianne pedig nem tudta egymásra simítani a vidáman égető napot és a benne égő fájdalmat. Egész egyszerűen nem illettek össze.

Aztán egyik nap éppen a part menti kis boltba tért be, amihez egy terasz is tartozott, és palackozott vizet, tejet szeretett volna venni, amikor valaki a háta mögött, mély, bársonyos hangon megszólította, hogy csatlakozna-e hozzá és a barátaihoz? Megfordult, de nem látta a férfi arcát, csak a kontúrjait, mert a nyitott ajtón bezúdult az erős napfény. Előbb megveszem, ami kell, mondta, majd engedve az invitálásnak kiment, és gyékénykosárral a kezében leült az asztalhoz.

cohen_fodor6A sziget néhány bohém művésze ült ott, köztük Leonard Cohen, akinek valamiképpen tudomása volt arról, hogy a szőke lányt elhagyta a férje és mély együttérzés látszott az arcán. Marianne úgy emlékszik vissza a találkozásra, hogy amikor Cohen szemébe nézett, mintha az egész testét átjárta volna valami furcsa érzés. Kicsit berúgtak a karcos görög bortól, Marianne háza fönt volt a Kala Pagadián, egy magasabban eső részen, úgyhogy a költő-énekes segített felvinni a táskáját. Aztán maradt kicsikét, a fejükbe szállt italtól énekelni és táncolni kezdtek, a veranda tele volt virágokkal és a balzsamos májusi szél átjárta a lakást.

Leonard Cohen még Londonból rándult át a szigetre, miután elkészült a Kedvenc játékok című könyvével, és bár valójában csak lazítani akart kicsikét, végül egy családi örökségből származó 1500 dollárból vett egy házat Hydrán, amit később élete legjobb döntésének nevezett. Montreál szürke, piszkos világa után a ház maga volt a paradicsom, három szintjével, zeneszobájával és széles teraszával tökéletesen alkalmas az elmélyült munkára. Cohen legtöbbször a teraszon dolgozott, már kora reggel püfölte Olivetti Lattera 22-es írógépét, vagy pengette gitárját, mert a prózaírás és a költészet után egyre inkább a dalszerzés felé fordult. Ezekről az időkről így írt akkoriban édesanyjának, haza Montreálba:

cohen_fodor4„Egy dombon élek, ahol több, mint száz éve minden ugyanúgy történik. Az utcai árusok kántálása sokkal inkább ének, mint beszéd, ami varázslatossá teszi a napjaimat. Reggel hétkor kelek, délig dolgozom. Kora reggel a leghidegebb az idő, ilyenkor esik legjobban az írás, pedig a meleget is szeretem, hiszen az Égei-tenger csak 10 percnyi járásra van az ajtómtól.”

A különös, mámoros délutánt követően elkezdtek találkozgatni, s a kanadai énekes-költőt egyre jobban magával ragadta Marianne vonzása; a legszebb nőnek nevezte, akit valaha látott. Kétségtelen, hogy a naptól rettentően kiszőkült és lebarnult norvég lány különlegesen hatott hófehér ruháiban a görög sziget lakói között, de ő egyáltalán nem érezte szépnek magát, sőt, nevetve mindig azzal hárította el Cohen bókjait, hogy soha nem hitt az énekesnek, mert tudta, hogy túl kerek a feje és kicsik a mellei. Leonard azonban azzal igyekezett bizonyítani elragadtatottságát, hogy a görög szigetről kocsival hazavitte Norvégiába a lányt, akinek sürgős dolga akadt odahaza. Aztán elrepült Kanadába, majd kis idő múlva egy levelet küldött, amiben csak az állt, hogy „szeretlek és várlak a kisfiaddal együtt Montreálba. Veletek akarok élni”.

cohen_fodor2Így emigrált Marianne Ihlen a tengerentúlra, ahol csak rövid ideig maradtak, mert amilyen gyorsan tehették visszamentek Hydrára. S az ezt követő öt év volt számukra az az idő, ami még most is beragyog az álmaikba és megmelegíti, ha túl hűvös és sötét volna bennük az éjszaka. Délelőtt Cohen dalokat írt, Marianne főzött, aztán lementek úszni, visszajöttek, a kicsi Axel játszott, vagy aludt, ők boroztak és szeretkeztek. A lány félt attól, hogy a kisfia zavarni fogja Cohent az írásban, de a férfi mielőtt dolgozni kezdett behívta a gyereket, hogy a segítségére volna szüksége, szeretné, ha Axel lerajzolná azt, amiről már előzőleg írt. Így aztán a délelőtt azzal telt, hogy a két pasas „dolgozott”, miközben Marianne a konyhában varázsolt.

Esténként, miután megérkezett egy-egy barátnő a kicsire vigyázni, elindultak a borok utcájába, ami fölött lapionok billegtek a tengeri széltől. Könnyű fehér ruhát viseltek, sokszor mezítláb mentek, Marienne elmondása szerint az öt év alatt szinte alig viselt cipőt, talán csak a téli, hűvösebb napokon. Mámorító borokat ittak, Cohen néha a kávézókban vagy a tavernákban énekelt a sziget művész lakóinak, vagy együtt zenélt a helybeliekkel, vérbő görög muzsikát szívott magába, aztán leült és ujjai között a Kombolio gyöngyeit morzsolgatta. Marianne norvég nagymamája egyszer még odahaza Oslóban az asztalra emelte a kicsi lányt és azt mondta, találkozni fog egy férfival, aki aranyló mondatokat súg majd a fülébe. És jöttek az aranyló sorok, egyre több dal, az 1967-es bemutatkozó Songs of Leonard Cohen album, amin ilyen sorokat búgott az énekes:

Szerettelek reggel, csókjaink mélyek és forrók,
a hajad a párnán, mint egy alvó szőke vihar,
igen, sokan szerettek már előttünk, tudom, nem vagyunk újak ebben;
a városokban és az erdőben nevettek úgy, mint mi,
de most eltávolodtunk és mindkettőnknek meg kell próbálni,
a szemed szomorúsággal lágy,
hej, nincs mód elbúcsúzni.
Nem keresek mást, ahogy bolyongok az időmben,
sétálj velem a sarokig, a lépéseink mindig ritmusban lesznek,
tudod, a szerelmem mindig veled marad, ahogy a tied is velem,
csak az út az, ami változik, ahogy a tengerpart is változik,
de ne beszéljünk szerelemről, vagy bilincsekről, amit nem tudunk oldani;
a szemed szomorúsággal lágy,
hej, nincs mód elbúcsúzni.
Szerettelek reggel, csókjaink mélyek és forrók,
a hajad a párnán, mint egy alvó szőke vihar,
igen, sokan szerettek már előttünk, tudom, nem vagyunk újak ebben;
a városokban és az erdőben nevettek úgy, mint mi,
de ne beszéljünk szerelemről, vagy bilincsekről, amit nem tudunk oldani,
a szemed szomorúsággal lágy
hej, nincs mód elbúcsúzni.

A Hey That’s No Way To Say Goodbye, vagy a So long Marienne és a Like a Bird mind ennek az időszaknak a kagyló-fehér gyermekei. Aztán, ahogy fölfelé ívelt Cohen karrierje, egyre többször utazott el New Yorkba, Montreálba, és egyre többen fedezték föl a dalaiban és a személyiségében azt a depresszív nyugalmat, ami mágnesként vonzotta főként az európai rajongókat. Marianne egyre többet volt egyedül Hydrán, és Hydra nem éppen a magányra való. Neki a sziget Leonarddal volt élhető, az együtt átélt pillanatoktól érezte Isten ajándékának a Cohennel való kapcsolatot, és nem a külön töltött napok miatt.

cohen_fodor7S mikor egy amerikai modell lány állított be a szigetre, akivel az énekes egész napos kirándulásra indult, Marianne összegömbölyödött a földön, mintha csak az anyaméhben lenne újra, és 24 óráig nem mozdult onnét. Mindent megpróbált, hogy megmentse az kapcsolatukat; elutazott Mexikóba föl a hegyekbe az indiánok közé, ahol a legközelebb volt az éghez, a haját szinte Isten sóhajai simogatták. Egy szőtt mexikói takarót hozott magával, s odaadta szerelmének, hogy a takaró alatt majd ismét összetartoznak. Cohen azonban már más vizeken hajózott.

S hogy mennyi szépséget találtak együtt a sziget kőházai és tengeri áramlatai, tavernái és meleg éjszakái között, arról talán Marianne visszaemlékezése mond el a legtöbbet.

„Még mindig álmodom Leonard Cohennel, s ha vele álmodom az mindig pozitív. Talán éppen azért, mert a mai napig úgy érzem, hogy a vele töltött idő a legnagyobb ajándéka az életemnek”.

Egymás ajándékának lenni. Az örök megnyugvás és szeretet kezdete…

2016. november 11.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt a legendás költő, dalszerző és művész, Leonard Cohen. Elveszítettük a zene egyik legtiszteletreméltóbb, és legtermékenyebb látnokát. Búcsúztatójára Los Angelesben kerül sor egy későbbi időpontban. A gyászoló család kéri a magánélet tiszteletben tartását.

Fodor Sándor

Kommunikációs tanácsadó

Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. Az Életszépítők egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Mert Élet és mert Szép. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

Loading...

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás