Amit mindannyian fogyasztunk: A természeti tőke. A minket körülvevő világ értéke. Könyvajánló

Képzeld el, hogy kapsz egy örökséget: egy bankszámlát, egymilliárd forinttal. Nem tudod, mennyi pénz áll rendelkezésedre, de minden hónapban felvehetsz egy komolyabb összeget. Nem nézheted meg az egyenlegedet, így fogalmad sincs, mikor fogy el a pénz. Bátran költekeznél vagy óvatosan? Kikkel osztoznál, kikre gondolnál? Mi lenne a stratégiád?

Érdemes elgondolkodni ezen, bár a hasonlatnak mélyebb üzenete van: ugyanezt tesszük a bolygónkkal. Fogyasztjuk, használjuk, ki bátran, ki felelőtlenül, ki környezettudatosan, ki fenntartható módon, de egyikünk sem tudja, pontosan meddig tartanak Földünk erőforrásai, sőt azzal sem vagyunk tisztában, hogy milyen mértékű károkat szenved el a bolygó az emberi tevékenység által nap mint nap.

Partha Dasgupta, a Cambridge-i Egyetem professzora erre a vakfoltra irányítja a reflektorfényt könyvével. Címe: A természeti tőke. A kötet magyar változata a HVG Könyvek gondozásában, Tóth Zsuzsanna fordításában jelent meg. Szemléletformáló, mélyreható gondolatmeneteket ismerhetünk meg olvasóként, a szerző túlmutat a jellemző bűntudatkeltő zöld kliséken, de a „kényelmetlen” szembesítést nem ússzuk meg.

Sir Partha Dasgupta a világ egyik legelismertebb környezetvédelmi közgazdásza, akit II. Erzsébet brit uralkodó 2002-ben lovaggá ütött a tudományért végzett munkásságáért. Dasgupta szakmai hitvallása világos, szinte kínos, hogy az emberiség számára nem magától értetődő:

a természet nem egy tőlünk különálló áru vagy luxustermék, hanem a gazdaságunk legfontosabb eszköze. A tiszta levegő, az ivóvíz, a termőtalaj vagy a beporzó méhek nem ingyenes és kimeríthetetlen ajándékok, hanem a globális vagyonunk alapjai.

Vagyis a bioszféra még mindig alulértékelt. Ha kivágunk egy erdőt és eladjuk a fát, a GDP ugyan növekszik, de a veszteséget a másik oldalon nem könyveljük el, azaz nem „számoljuk el”. Dasgupta meggyőződése, hogy a gazdaságunk a természet beágyazott része, s addig nem tudunk érdemi változást elérni, amíg a természet pusztítását nem „árazzuk be” a pénzügyi döntéseink során. Akár nagyban, akár kicsiben gondolkodunk, szerinte ez lenne a helyénvaló.

A közgazdász új gazdasági szemlélet szükségességét hirdeti, az ökoszisztémák összeomlásának valós kockázatait matematikai és közgazdasági modellekkel támasztja alá. Nem az érzelmekre kíván hatni, hanem a józan észre. Logikus érvekkel dolgozik, melyeket egy cégvezető, egy politikai döntéshozó, egy tudatos civil egyaránt képes értelmezni.

A természeti tőke szerzője szerint csak úgy lehet fenntartható a jólétünk, ha számolunk a természet valós társadalmi értékével.

Részletek a könyvből

„(…) a felvilágosult gondolkodás magát az embert a Természet fölött álló lénynek tekinti, akihez szépségben és értelemben semmi nem ér fel. Ez a kép a mindennapi kulturális életünk szerves része; a nyugati világban mindenképp, ahol az ember saját magát ünnepli, és saját teljesítményét minden más fölé helyezi, és ennek nyomán a Természetet is hajlamos annak használati értéke és kényelmi értéke alapján mérni. (…)

Hogyan tudjuk ösztönözni a helyes viselkedést? Azt gondolom, hogy ennek egyetlen útja van: ha megszeretjük a Természetet, hiszen ha szeretünk valakit, akkor meg akarjuk védeni. Márpedig a Természetet csak akkor tudjuk megszeretni, ha megismerjük a folyamatait, és megtanuljuk értékelni elképesztő sokszínűségének és hatalmának ritmusát. És ez csakis az oktatással érhető el.

A világ egyre urbanizáltabb; a globális népességnek csaknem hatvan százaléka városokban, nagyvárosokban él. A mai gyerekeknek sokszor fogalmuk sincs arról, hogy a Természet rejtett folyamatai hogyan zajlanak, és nem is igen látnak zöldet maguk körül. Úgy tudnánk őket közelebb vinni a gyökereinkhez, ha a tanterveinket úgy alakítanánk át, hogy már az első iskolaévektől kezdve tanulmányozzák a gyerekek a Természetet, és ezek a tanulmányok magától értetődő módon a formális oktatás későbbi szakaszainak is a részét képeznék. Akkor tanuljuk meg értékelni annak a szépségét, ami első pillantásra a mocsarak és az erdők sarának tűnik, ha megtanuljuk csodálni a Természet folyamatait. Ekkor elkezdjük méltányolni a Természet bőségét, és talán még a szentségébe is bepillantást nyerünk.”

A tartalomból

A Természet mint eszköz

Hogyan működik a biodiverzitás?

Az ember hatása a múltban

A hatásegyenlőtlenség

Tetteink következményei

Mások hatása

Fizessünk azért, amit használunk

A gazdagság új mércéje

A viselkedésváltozást célzó szakpolitikák

A minket körülvevő világ értéke

Életszépítők

2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.