Az új kenyér ünnepe. Népi hiedelmek és a kovász reneszánsza
Augusztus huszadika a magyar államalapítás emléknapja mellett hagyományosan az új kenyér ünnepe is. Ez a nap jelképezte a nyári betakarítás végét, a frissen learatott búzából őrölt lisztből ilyenkor sütötték meg az év első új kenyerét, amelyet meg is szenteltek.
A Kárpát-medencében a 16–17. századtól alakult ki az a sajátos kenyérsütési kultúra, amely a világon is egyedülállónak számított. A paraszti háztartásokban 4-8 kilós hatalmas cipókat sütöttek. A magas sikértartalmú, jó minőségű magyar búzának, a kovászolási technikának és a vastag, kemény kenyérhéjnak köszönhetően a kenyér 1-2 hétig fogyasztható maradt.
A kenyértészta összeállítása, hosszas dagasztása, a kemence felfűtése s maga a kenyérsütés régen egész napot vett igénybe, és meglehetősen fáradságos munka volt.
A kenyérsütő asszonyokat nagy tisztelet övezte
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem mindenki tudott kenyeret sütni, vagy legalábbis nem mindenki tudott jó kenyeret sütni. A formás, magas, jó bélezetű kenyér a gazdaasszony ügyességét dicsérte. Ha a kenyér „szalonnás” maradt, azaz nem sült át rendesen vagy megrepedt a héja, az már-már szégyennek számított. A kenyérsütés technikájában járatos asszonyokat nagy tisztelet övezte a faluban.
A fiatal háziasszonyok az idősebb generációktól tanulták meg a kovászolás és a kemencefűtés fogásait, s ahol nem volt saját kemence, ott a falu közös sütőházában, egymásnak segítve sütötték meg a heti betevőt. A fortélyokat az idősebb generációk adták át a fiataloknak. A kovászt kincsként örökítették tovább a családokban.
Az új kenyér tisztelete – népi babonák
A kenyérszegés előtt késsel keresztet rajzoltak a kenyérre. Emellett számos más rítus kapcsolódott a kenyér tiszteletéhez a mindennapokban. Például ügyeltek arra, hogy az asztalon ne fordítsák a hátára a veknit, mert úgy tartották, az balszerencsét és éhséget hoz a házra.
Ha egy szelet kenyér véletlenül leesett a földre, illő volt felvenni, megtörölni és megcsókolni. Ezzel kért bocsánatot az ember a pazarlásért.
A leeső morzsákat sem hagyták kárba veszni. A konyhában levesek sűrítésére, pirítva tészták ízesítésére használták, de a népi gyógyászatban is szerepet kapott: meleg tejbe áztatva gyulladáscsökkentő borogatást készítettek belőle.
A csecsemők bölcsőjébe vagy a gyerekek párnája alá is szórtak egy kevés kenyérmorzsát, hogy távol tartsák tőlük a gonosz szellemeket és a rontást.
Komatál a gyermekágyas anyának
A keresztelőre érkező komaasszonyok úgynevezett komatálat vittek a gyermekágyas anyának. A komatál legfontosabb része a frissen sült, finom lisztből készült kalács vagy kenyér volt. A menyasszonyt kenyérrel és sóval fogadták az új ház küszöbén, ezzel kívántak neki bőséget és zökkenőmentes beilleszkedést a családba.
A „szemmel vert” kenyér
A kenyérsütéshez is kapcsolódtak érdekes babonák. Például dagasztás és sütés közben nem volt szabad veszekedni, csapkodni vagy hangoskodni, mert a néphiedelem szerint a tészta „megijedt” volna tőle. Márpedig – hitük szerint – az ijedt kenyértészta nem kel meg rendesen. Kenyérsütés közben nem nézték jó szemmel, ha idegen lépett a konyhába, nehogy „szemmel verje” a készülő kenyeret.
Így ha valaki meg akart úszni egy családi csetepatét vagy nem volt kedve vendégekhez, elég volt arra hivatkoznia, hogy éppen kel a kenyértészta…máris garantálva volt a nyugalom a házban.
A kovász reneszánsza
Bár mostanra a gépesített pékségek és az élesztős eljárások háttérbe szorították a hagyományos otthoni sütést, a kovász kultúrája az utóbbi években a reneszánszát éli. Egyre többen fedezik fel újra a lassú erjedésű, mindössze lisztből, vízből és sóból készülő tészta csodáját.
A saját készítésű kenyérben benne van a gondoskodásunk, a türelmünk, az értékes idő, amit a rohanó hétköznapokból kihasítunk magunknak. A kovász érlelése megtanít a várakozásra, élő anyagként odafigyelést, táplálást igényel. Egy olyan világban, ahol szinte minden azonnal, egyetlen gombnyomásra elérhető, a kenyérsütés visszahozza a dolgok természetes ritmusát.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
