Az éjszakán keresztül rohanó fény. Charles Bukowski és Linda Lee Beighle szerelme

hirdetés

hirdetés

„A szerelem az éjszakán keresztül rohanó fény. A szerelem, elveszett kulcs, amikor részegen állsz az ajtód előtt. A szerelem, az minden, amit mondunk róla, hogy nem az. A szerelem a nőd, amint egy idegenhez simulva táncol. És a szerelem az a szó, amit túl sokat és túl hamar használnak.”

Ezek a sorok nem egy toszkán arcélű, kifinomult amorózó gondolatait szellőztetik meg a sikátorokba szorult, kiteregetett színes lepedők között. Nem is egy pillangó rezgésű, égszínkék tekintetű francia szépfiú írása. Hanem egy vén kocsmatölteléké, egy himlőhelyes, randa pofájú trágár vadállaté, aki úgy nézett ki, mintha a kutya szájából rángatták volna elő. De akkor honnét és mi végre ez a szomorúan és megindítóan beszűrődő szelíd fény a mondatokban?

BukowskiCharles Henry Bukowski, az elmúlt századvég egyik legellentmondásosabb írója, poétája, aki felháborítóan szép igazmondásával fölkavarta kicsikét a port az utóbbi években a hazai olvasók között is, nem kevés barátját és ivócimboráját azzal szokta rezzegetni, hogy „nem tudjátok ti, mi a szerelem.” Azt persze még csak elképzelni sem tudta senki, hogy vajon ez a szeszkazán, az “akne vulgaris” szőnyegbombázását az arcán viselő Bukowski vajon honnét szerezte ismereteit ebben az éteri műfajban. Éppen betegsége miatt, majd apja zsarnokoskodása következtében örök kívülálló volt, aki nem tűrt el semmiféle parancsot, mert úgy vélte, ha mások parancsai szerint alakítjuk a sorsunkat, akkor élő halottakká válunk. Apjával odáig fajultak a dolgok, hogy amikor egy ízben az ifjú Charles delejes állapotban az előszobában szabadította meg gyomrát a súlyos ártalmaktól, az apja, mint egy kutyának, bele akarta nyomni a fejét a cuccba, de Bukowski egy ragyogó ugrással fölpattant, és az egész felsőtestét belevitte abba az ökölcsapásba, amivel lecsapta a fatert.

Korán megpattant otthonról, postán, majd mindenféle raktárakban dolgozott, kekszlopáson érték, börtönbe zárták, a legócskább lebujokban melegedett föl kicsikét, ahol két sör között megmérkőzött néhány kamionsofőrrel, csak hogy mozgásban maradjon, s vagy őt verték péppé, vagy ő fektetett ki valakit. Az életben maradáshoz egyetlen hajtóereje maradt, mégpedig az írás, nagyon korán elkezdte püfölni öreg, rozzant írógépét, ami kedvenc hangszerévé vált, nyomban a fiatal lányok testét követően. Aztán egy John Martin nevű fickó, aki a Black Sparrow kiadónak dolgozott (nem keverendő össze, a libegő járású Jack Sparrow kapitánnyal), betévedt Bukowski egyszobás bolhafészkébe, kért tőle kéziratot, s mikor az írógépén zongorázó mester arra biztatta, hogy nyissa ki a szekrényt, a kétajtósból kidőlt vagy ezer vers és novella. S innét már csupán néhány kakaslépés választotta el attól, hogy kiadják az írásait, hogy a Black Sparrow havi 100 dollárt fizessen számára, azért, hogy ne csináljon semmit, csak írjon, és persze erre a „betonkemény” életre nem nagyon kellett kapacitálni Bukowskit.

BukowskiA felolvasó estekre, amihez nem fűlt a foga, mert gyűlölt emberek előtt szónokolni, csak úgy bírt elmenni, hogy előtte kicsikét betöltött, majd felolvasás közben még legurított néhány üveg bort. Ilyenkor viszont megvadult és rendszeresen összekülönbözött a jelen levő rajongókkal, elviselhetetlenül trágár jelzőket szórt szét a közönség sorai között, és mindig talált valakit, akivel súlyos szóváltásba keveredett, és legvégén szigorú fajtalankodásra szólította föl valamely családtagjával.

Nem tudni miért, de a nők imádták. Éreztek valamiféle szomorúságot a fogcsikorgató düh mögött. Ugyanis ez a látszólag tapló szörnyeteg tele volt gyerekkori megbántottsággal, sértettséggel és mélységes igazságérzete mindvégig irgalmassá és szolidárissá tette a hozzá hasonló lepattantak, elrontott életek iránt.

Imádták, mert csak ő tudott olyan sorokat, hogy:

hosszú éjszakai séták –

jót tesznek a léleknek:

leskelődni az ablakoknál

látni a fáradt háziasszonyokat

amint a sörtől részeg

férjeket nyugtatgatják.

És a Hold és a Csillagok és a Világ

And The Moon And The Stars And The World

Fenyvesi Ottó fordítása

Charles Bukowski, az emberevő, akinek mégis minden elesett emberhez volt egy jó szava, éppen ezért az irodalombarát fruskák, akik szerettek föltűnni extrém lélektolvajok között, egymást váltva hozták a sörös kartonokat az író lakásába, és próbálgatták a rugózást, az öreg nyikorgó ágyon, miközben a lemezjátszón Bukowski kedvencei, Brahms, Rahmanyikov, Bartók, vagy Telleman szóltak.

bukowski3Ugyancsak egy felolvasó esten csippentette föl a nála 25 évvel fiatalabb bejgli édességű Linda Lee Beighle-t, aki a közeli San Pedroban, a Redondo Beachen működtetett egy szürreális éttermet, mindenféle biokajákkal, valamint könyvekkel a polcokon, hogy ebéd után ejtőzgessen a kedves vendég, és éppen egy négyhetes böjtkúrát nyomott, ami szőlőből és vízből állt, ennek ellenére elment a különleges hírű Bukowski haknijára. A botrány most sem maradt el, az elázott író már szibériai számüzetésbe küldte Dosztojevszkij után a fél termet, aztán éppen körbevették a csivitelő egyetemista és hippi lányok, amikor Linda is odalépett a feldúlt ábrázatú szerzőhöz. „Ki vagy te?”, kérdezte Bukowski, „Linda Lee”, felelte a valóságnak megfelelően, mire az író azzal próbálta lerázni, hogy most mennie kell, de fölírja egy cetlire a telefonszámát, és Linda is írja föl az övét.

Az ezt követő telefonbeszélgetés sem volt túl érdekfeszítő, de Lindának keze-lába remegni kezdett. „Hello, Bukowski vagyok! Linda Lee?” „Igen, az vagyok.” „Ok, találkozzunk.” Linda megadta az étterem címét, és úgy várta a 64-es kék bogárhátút, mint valami földönkívülit. Ahogy nézegetett ki az ablakon, látta is Bukowskit elhúzni előtte. Nem értette mi történt. Aztán fél óra múlva az író telefonált, hogy itt van a Bullpenen, és melyik sáv mellett van az étterem, mert lehet, hogy ellenkező irányba ment. „Valószínű”, állapította meg csalódottan a lány. „Még mindig akarod, hogy jöjjek?”, kérdezte Bukowski és persze, hogy akarta. Nemsokára megjelent földúltan, hátrafésült hajjal, tétován, de végül beljebb merészkedett és valami fura mosoly suhant át az arcán, amikor meglátta a saját könyveit a polcokon. Linda avokádóturmixot készített neki, ennek láttán a már éppen feloldódott író elkomorult. Életében nem ivott ilyen kísérleti italt.

Zárás után fölmentek Linda lakásába, a lány vett néhány sört, és rövidesen bekopogtak a szomszédok, barátok, mikor neszét vették, hogy Charles Bukowski ott ül a karosszékben és dobozos söröket borít az arcába. Mindenki hozott legalább egy kartonnal, úgyhogy mikor Bukowski elzuhant az ágyon, a vendégek szépen illedelmesen hazamentek. Nem történt semmi azon az éjszakán, sőt a következő hetekben sem, Linda részéről amolyan plátói szerelem volt, együtt lógtak, járták a kocsmákat, vagy kimentek lóversenyre, amit az író – lévén, hogy nem volt vallásos -, valamiféle templomként tisztelt, ahová naponta illik betérni a lelke megnyugtatására.

Lógtak, klasszikusokat hallgattak és Linda megértette és megérezte, hogy Bukowski, a kínai Li Po útmutatásait követve csak arról akar írni, ahol ott volt, mert így tudja kimondani az igazságot. Charles papa odavolt John Coltrane szaxofon játékáért is, azt hajtogatta, hogy Coltrane az igazságot keresi mikor fúj, és minden művésznek az igazságot kell keresnie. És ha már az igazságnál tartunk, éppen Linda Lee Beighle mesélte el egy interjúban, hogy Bukowski nem élt valójában önpusztító életet. Rengeteget ivott, de nagyon sokat dolgozott, és a munkában mindig pontos, fegyelmezett volt. Miként az sem igaz, hogy hímsoviniszta tahó, agresszív vadállat volt, aki gyűlölte a nőket. „Nem tudjátok ti mi a szerelem” mondogatta, és valóban, ő megtapasztalhatta.

BukowskiSokszor röstellte, hogy a rengeteg legurított szesz ellenére felháborítóan magas életkort élt meg, már elmúlt hetven éves, és még mindig élvezhette, ahogy a fanyar, barnás, jégbe mártott ital végigsiklik a torkán. S mikor kiderült, hogy leukémiás, elvonult Malibuba egy transzcendentális meditációs központba, ahol megtanult meditálni, és ettől kezdődően szinte a haláláig naponta 2×20 percet meditációval töltött. Leásott magába, figyelte mi történik legbelül, mert nem akart elégedetlenül és szomorúan elmenni, ami egyenlő a boldogtalansággal. Boldogan akart meghalni.

Előfordult, hogy Lindával elmentek Gladsone-ba egy étterembe, és mikor a pincér megkérdezte mit ennének, a nagybeteg Bukowski vigyorogva egy nagy adag rákot rendelt. A meditációi során a mantrák segítségével elengedte a fájdalmat, és a fájdalom helyére virágokat ültetett. Linda úgy búcsúzott tőle, hogy valószínűtlen pár voltak, és valószínű többet nem fog tudni kimenni lóversenyre.

Charles Henry Bukowski pedig úgy búcsúzott a követőitől, hogy meg ne próbálják követni, utánozni őt. „Don’t try”, áll a felirat a sírkövén a vén kujonnak, aki szerint:

„A szerelem egészen olyan, mint a hajnali köd, amit ébredés után látsz, még mielőtt felkel a nap. Rövid ideig tart, aztán felperzselődik… A szerelem köd, amelyet felszárít a valóság első napsugara.”

 

hirdetés

Fodor Sándor

Kommunikációs tanácsadó

Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. Az Életszépítők egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Mert Élet és mert Szép. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás