David és Iman halhatatlan szerelme. Fekete könnycsepp Bowie-ért

hirdetés

Kell lennie a vonzódások, az érzékiség, a dekorativitás fölött valami lebegő csendnek, ami egybetart dolgokat. És az is lehetséges, hogy ez a boldogsággal átszőtt lebegés nem fölötte pulzál a dolgoknak, hanem mélyen legbelül. És nem más, mint minden dolgok értelme, a végső, szomorúan szép, mégis önfeledten vidám kapocs, a szeretet.

Szinte képtelenség ennyire a világ különböző sarkaiból érkezve egymásra találni. Iman Mohamed Abdulmajid szomáliai fekete hercegnő, a Szaud-arábiai nagykövet lánya, David Bowie, tisztes, polgári nevén David Jones, az „égből pottyant férfi”, a fehér herceg, az utolérhetetlen magasságokban fényeskedő pop ikon. Nincs kijelölt út, hogy találkozzanak.

Iman Kenyában, Nairobiban hallgat az egyetemen politológiát, amikor észreveszi őt egy fotós, Peter Beard, az Africophile ügynökség fényképésze, aki új, színes bőrű arcokat keres a divatvilág számára. Iman nincs még 18 éves, idősebbnek kell hazudnia magát a hatóságok előtt, hogy amerikai vízumot kapjon és bemerészkedhessen az Egyesült Államokba. Peter Beard minden lehetséges módon próbálja fölemelni dédelgetett ébenfekete kedvencét, 6 láb magasnak füllenti az ügynökségek felé, kitalál egy mesét, hogy a dzsungelben talált rá a lányra kecskepásztorok között, miközben Iman életében nem látott még dzsungelt. Ám a nyomulás sikeres, a törékeny szomáliai napfény hamarosan a Vouge címlapján csillog.

davidbowie_iman4David Bowie ezzel szemben nemzedéki rocksztár, egy földönkívüli csillag, Ziggy Stardast, aki a kokain nevű űrhajóval lövi ki magát más csillagrendszerekbe, biszexuális kaméleon, a brit mod, a japán kabuki és a pantomim hidegségét kísérli meg fölmelegíteni intellektualizmusával és kreativitásával. Berlinben dolgozik Brian Enoval, egyesek reinkarnálódni látják benne a harmadik birodalmat, miközben mindez Bowie fölépített, mesterségesen megteremtett személyiségének fundamentuma és nem az emberé.

Az ember majd 1990-ben egy partin találkozik Imannal, és olyan váratlanul, mint egy semmiből jött zápor, végletesen beleszeret. A következő találkozás előtt aludni sem bír, és az első közös éjszakán már a leendő gyermekeik nevét rajzolja az ágy fölé, az égbe. Pedig Iman erős elhatározása az volt, hogy egy rocksztárral, amilyen Bowie, soha nem lép komoly kapcsolatra. És valójában talán soha nem is lépett. Saját bevallása szerint:

„David Jones-ba szerettem bele, nem David Bowie-ba. Bowie csak egy kitalált személyiség, egy előadóművész. David Jones az a férfi, akit szeretek.”

davidbowie_iman2

 

bowiedaughter2Iman édesapja mindig arra ösztökélte a lányát, hogy pozitív kapcsolatokat ápoljon az emberekkel, közeledjen feléjük nyílt szívvel és jó szándékkal. És a szomáliai szépség szerint David Bowie egy szelíd lélek, egy végtelenül jó ember, aki rendkívül elkötelezett a szerettei, a családja iránt. És ez a legtöbb, amit a társától kaphat. Sokáig nem lehetett gyerekük, és nyolc év házasság után már az örökbefogadáson gondolkodnak, amikor jön egy újabb égből pottyant ember, egy gyönyörűséges kislány, Alexandria Zahra Jones. Aki az eddig is nagyon szoros kötelékben élő párt még közelebb hozza egymáshoz, és Bowie szerint Zahra érkeztével tapinthatóvá vált köztük az öröm és az elégedettség.

Minden hollywoodi fájdalmas rémséget megcáfolva 26 évig tart ez a tapintható öröm, kölcsönös tisztelet és egymást fölemelő jóság. David Jones, ahogy Iman szereti, fantasztikus karriert épít, de otthon mindenre odafigyelő társ és édesapa, s miközben dalszövegeiben olyanokat hallucinál, hogy elrabolta egy boszorkánymester; odahaza mindig van Mario Batali tészta, bazsalikom és némi szósz a hűtőszekrényben, ha éppen szeretné meglepni az övéit valami olasz finomsággal.

Huszonhat év után csak egy gyilkos kór tudott közéjük férkőzni, amivel 18 hónapig harcolt az égből pottyant férfi, hogy végül oda visszatérjen. A végső búcsújáról is gondoskodott, halála előtt jelent meg Blackstar című albuma, amely kíméletlen és kérlelhetetlen pontosságú zseniális alkotás, stílszerűen egy megrendezett búcsúalbum, olyan döbbenetes felvételekkel, mint a Lazarus, amelynek klipjében Bowie egy kórházi ágyból üzen, letakart szemmel, útban a mennyország felé. Ahol az album üzenete szerint egy fekete csillag lesz majd, mert ahogy a Blackstar című dalban mondja: nem vagyok rocksztár, nem vagyok filmsztár, csak egy fekete csillag.

Mindenkitől elköszönt. Brian Enonak egy e-mailben annyit írt: „Köszönöm az együtt töltött időket, Brian. Sohasem fognak megrohadni.” És az aláírás: „Hajnal”. Egyetlen kérése az volt, hogy a családját, előző kapcsolatából született fiát, imádott Alexandria hercegnőjét és fekete énjét, Imant senki ne zavarja a gyászban. Csak a szél és a csillagok láthatják, ahogy Iman arcán legördül egy fekete könnycsepp.

Fodor Sándor

Kommunikációs tanácsadó

Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. Az Életszépítők egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Mert Élet és mert Szép. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés