Anyámmal élek, Babettával járok… Édeskeserű évek a mamahotelben. Miért nem költöznek el otthonról a fiatalok?

hirdetés

Anyámmal élek, Babettával járok, macskám van, és ne legyek kemény? (Üvegtigris c. film)

A huszonévesek 58 százaléka, a harmincasoknak pedig majdnem egyharmada lakik együtt a szüleivel – derül ki egy országos reprezentatív kutatásából. A különköltözés életkori kitolódása nemzetközi jelenség, és általában a családalapítás közeledésével, 30 éves kor felett erősödik fel az igény a saját otthon iránt.

A férfiak gyakrabban (33%) élnek együtt a szüleikkel, mint a nők (23%), és főként a kisebb városok lakóira jellemző a „mamahotel” igénybevétele, a falvakban és a nagyobb városokban kevésbé.

A jelenség Európa-szerte általános, sok esetben anyagi okok akadályozzák a költözést, de az egyes országok közötti különbségek nemcsak az anyagi jóléthez köthetőek, hanem az adott országra jellemző normák, értékek és szokások is meghatározhatják. Az Európai Unióban a 18 és 31 év közötti fiatalok majdnem fele él még együtt a szüleivel. Az észak-európai országok többségében ez az arány 25 százalék, míg Máltán, Horvátországban és Szlovákiában 70-78 százalék lakik a szülőkkel. A kutatás eredményei szerint a szüleikkel élő fiatalok 29 százaléka elégedett a jelenlegi helyzetével, a többség azonban előbb-utóbb szeretne saját háztartásban élni, főként azok, akiknek párkapcsolatuk van és családalapítást terveznek.

A mamahotel veszélyei

Nehéz erről objektíven írni, de a buktatókat mindenesetre érzékelem a környezetemben. (18 évesen önállósodtam – pontban a 18. szülinapomon hagytam el a szülői házat. A szabadságát imádtam, a nehézségeit nyögtem. Nem merném ugyanezt az utat ajánlani a fiamnak…)

Egy jól működő családban a szülői ház biztos pont, a szülők nemcsak érzelmi, de anyagi támaszok is. Utóbbival vannak többnyire a bajok, hisz egy normális szülő szereti a közelében tudni a gyerekét. A probléma általában abból fakad, hogy a szülői házban ragadt felnőtt gyerek visszaél az otthon-lét nyújtotta lehetőséggel.

Nem, vagy nem kellő intenzitással veszi ki a részét a szülőkre háruló feladatokból, terhekből, ami nem feltétlenül a gyerek hibája.

A gyerek sok mindenben a szülő tükre. Ha az anya, az apa nem elég következetes, ha nem fektetik le a közös együttélés szabályait, kialakulhat a hotel-effektus; a gyerek belekényelmesedik a helyzetbe, s csak az a részét veszi ki az egészből, ami neki jó. 

Éveket el lehet tölteni ebben a kényelmetlenül is kényelmes állapotban. Ha a (nem elég következetes) szülő nehezen viseli a közös együttélés terheit, ha a gyerek folyton a (túlterhelt) szülő felhánytorgatásait hallgatja, a feszültségre rámehet a kapcsolatuk. A mamahotel másik veszélye, hogy a gyerek felnőtt testben is megmarad gyereknek. Nem tanul felelősséget, önállóságot, életvezetéshez szükséges gyakorlatias dolgokat, mert nincs rákényszerülve. Esetleg konkrétan abban a szobában él 35 évesen, amelyikben megtette az első lépéseit. Pusztán a gondolata is nyomasztó. Bármikor áthívhatja a barátait, a szerelmét magához? Aligha, hisz alkalmazkodnia illik a lakótársakhoz. Komoly trauma egy felnőtt testben élő gyereknek, ha az önállóság útjára veszteség – gyász – árán kell rálépnie… Nem kívánom ezt senkinek.

Persze vannak ellenpéldák is, korán önállósodó gyerekekről, tapasztalataim szerint jellemzően lányokról. Érdemes elgondolkodni azon – főleg az anyáknak -, hogy a jelenséget miért nevezték el mamahotelnek. Papahotel is lehetne…

Az anyák a szeretet, a féltés és a gondoskodás belső kényszerétől hajtva hajlamosak felvenni a mártírszerepet, és legyünk őszinték, ezzel jellemzően a fiaikat tüntetik ki.

Amikor a jelenségről gondolkodunk, hiába mutogatnak az EU-ra, hiába definiálják nemzetközi tendenciaként, nem hat nyugtatólag… A magyar rögvalóságból vagyunk kénytelenek kiindulni, hisz itt élünk. Igen nehéz megteremteni az önállóságot albérletben, egyedül, még normálisan fizető munkahely mellett is. Ilyen megközelítésben nyomásként – önállósodási alternatívaként – nehezedik a fiatalokra a párkapcsolat, rögtön gazdasági életközösséggé is válik a szerelem. Hány szülő képes egy lakásra valót a farzsebéből előhúzni? Nincsenek megfizethető – állami, önkormányzati – bérlakások, marad hát a mamahotel, és még szerencsésnek is mondhatja magát az, aki igénybe veheti.

Mesterházy Mónika

Életszépítők Magazin alapító-főszerkesztő

Noha írni, olvasni mindig is szerettem, nem készültem az újságírói pályára. Gyerekkoromat a zene töltötte ki (harmóniumon, orgonán játszottam), érdekeltek a művészetek. Kreatív irányultságom ellenére érettségi után úgy döntöttem, hogy hivatásos segítő leszek. A sors azonban más irányba terelt; főiskolásként egy napilap szerkesztőségében kötöttem ki, így lettem végül "médiás". Végzettségeim szerint diplomás szociális munkás, kiadványszerkesztő, újságíró, intézményi kommunikátor vagyok. A munkában igyekszem az érdeklődésemet követni. Sok minden érdekel, ezek esszenciája ölt formát az Életszépítők Magazinban.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás