Egy szkopjei lány Indiában. A kedves szavak rövidek, de a visszhangjuk végtelen

hirdetés

hirdetés

Tizenéves, sötét szemű lány sietett Üsküb utcáin. A fejét lehajtotta, igyekezett haza az édesanyjához Dranafiléhez, aki kézimunka üzlete soványka jövedelméből igyekezett méltó otthont teremteni három gyermekének. Férje, Nicola, a sikeres építési vállalkozó korán visszatért a vad hegyek párájába, a szürke semmibe. Izgága férfi volt, szeretett politizálni, az asztalra csapni, kirúgni maga alól a széket, és még arról is susmogtak később a szomszédok, hogy a nacionalista albán vállalkozót politikai haragosai juttatták vissza a hegyek fölötti semmibe.

A legkisebb lány, Agnes mélyfekete haja és szemének beszédes ragyogása mindenkit megnyugtatott és szelíddé varázsolt a környezetében, mosolygós derűje már kislánykorában különlegessé tette. Ha valakivel leült beszélgetni, nem kapkodta el a fejét, nem lett soha kifejezéstelen az arca, mint azoknak, akikhez nem ér el mások tiszta panasza, mert mások baja, soha nem mérhető hitük szerint az övükéhez, miként az örömük sem az ő örömükhöz.

A szépséges Agnes áthatóan figyelt, simogató pillantása rezdült minden sajgó mondatra és együtt görbült a szája a kétségbeesettel, együtt szisszent fel a kínok között szomorkodóval és együtt nevetett azzal, akivel közösen ráébredtek, hogy a kedves szavak mennyire rövidek, miközben a visszhangjuk végtelen.

kalkuttai_szent_terez_fiatalkori_kepeÜsküb, vagyis Szkopje mohamedán többségében Dranafilé katolikus hitre nevelte gyermekeit, és a mély hitből táplálkozó szeretet tartotta egyben és tette erőssé a családot. Agnes, aki ha végigtipegett a girbe-gurba utcák súlyos kövein, és megállt a színes selymek közt lengedező árusok előtt, vele állt meg az idő Üsküb városában, mert szép volt és tiszta, szájáról a csendes szavak suttogva röppentek föl, nem volt férfi, aki ne gondolt volna arra, hogy ezért a lányért bizony elhagyná a rossz szokásait.

Ez a kis szkopjei siheder azonban másra vágyott. Tizennyolc lehetett talán, amikor beállt az angolkisasszonyok közé, és kitalálta szépen magában, hogy világgá megy, mert akkoriban Indiába utazni és beállni missziós nővérnek, bizony felért egy világgá menéssel. És persze a macedón és albán fiúk, akiknek erőteljes sűrűséggel áramlik a vérük, ők is ugyancsak hoppon maradtak, az ébenfekete szemek simogatása helyett csak az üskübi fák kérgét kapargathatták.

Mert ez a kicsinyke lány meg sem állt Dardzsilingig, ahol tanítani kezdett egy szerzetesi iskolában. Aztán egyik nap lelkigyakorlatra kellett utaznia, ilyenkor a vonat kattogása valahogy mindig visszahívta a szívébe a Szkopje külvárosában pöfögő mozdonyt, amihez azért imádkozott, hogy hozza vissza, ha csak egy napra is a papát. Ez a vonat azonban más volt. Annyira zsúfolt és annyira zajos, hogy az már szinte némasággá állt össze.

Hiszen a jajgatás néma is tud lenni,

s a könnyek sem kiáltoznak.

És ahogy szétnézett a fülkében mást nem látott, csak kisebesedett karokat, lábakat, fekélyes arcokat, csontsovány gyerekeket, és koszos, elhagyott, a kiszolgáltatottságtól magányos férfiakat. Miközben úgy érezte, síri csend veszi körül. Aztán rájött, hogy a csend csak körülötte van, a lelke viszont zajong és háborog. Hogy ha ez a valóság itt, akkor ő mit keres a szerzetesek védett épületében, a hit viszonylagos jólétében?

Leszállt a vonatról, szédült, émelygett, de már fölerősödtek a zajok, és őbenne támadt valami soha nem hallott csend és soha nem tapasztalt nyugalom. A szeretet derűje. A lelkigyakorlatra már úgy ment, hogy tudta mit akar. Már évekkel ezelőtt elhagyta a nevet, amit Szkopjéban viselt, már senki nem hívta Agnes Bajaxhiunak, hiszen Kalkuttában Lisieux-i Szent Teréz nyomán fölvette a Teréz nevet.

És attól kezdődően a vonzó, kacéran szép Agnes nem létezett többé, voltaképpen meghalt. Bár ebben az esetben még inkább igaz lehet, hogy „az élet álom, a halál ébredés”.

motherteresa
Boldog Kalkuttai Teréz anyát, Nobel-békedíjas apácát, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítóját 2016. szeptember 4-én a vatikáni Szent Péter téren avatta szentté Ferenc pápa.

 

hirdetés

Fodor Sándor

Kommunikációs tanácsadó

Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. Az Életszépítők egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Mert Élet és mert Szép. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás