Ernest Hemingway után kószálva. Az olasz grófnő, Adriana Ivancich, a Papa utolsó szerelme (3. befejező rész)

hirdetés

– Nélküled magányos vagyok, ezért keményen dolgozom, hogy eltereljem a gondolataimat, és mikor befejezem a munkát kétszer olyan magányosnak érzem magam – írta Ernest Hemingway Kubából vélt, vagy hitt szerelmének, az alig húsz esztendős olasz grófnőnek Adriana Ivancich-nak. Azóta találgatják az irodalomtörténészek, vagy éppen a literatúra pletykás vénasszonyai, hogy vajon lehetett-e testi kapcsolat a több, mint harminc évvel idősebb világhírű író és az ifjú velencei szépség között.
ernest_hemingway_2
Hemingway és Adriana
Többen úgy vélik a kortársak közül, hogy ez a híres, hírhedt románc nem volt több, mint egy mentális idill,

annak a borzongatóan finom érzésnek a hajszolása, amikor két ember úgy nyugszik meg egymás közelségében, hogy közben a zaklatottság forró szélként simít végig rajtuk. A beteljesülés ellen szól az is, hogy Hemingway, Gregory fia születésétől fogva kislányt szeretett volna, és valójában Adriana volt a megtalált kislány. Ez a plátói apa-lánya viszony is megakadályozta a szexuális beteljesülést. Mások úgy vélik, hogy a kor társadalmi és kulturális szokásai, tiltásai is lehetetlenné tették ezt a szerelmet, s Adriana nem volt több megértő barátnál.

Mindennek ellentmond az Adrianáról mintázott Renáta tündöklése és ragyogása a Folyón át a fák közé című regényben, aminek itáliai megjelenését maga Hemingway tiltotta le, nem akarván a szavak éles pengéjét hamvas, jó illatú, fiatal húsba mártani.

Meglehet Adriana felkavaró közelsége azért hatott hűsítő, nedves borogatásként Hemingway elfáradt lelkének, mert az idősödő férfi önmagától rettegett leginkább, a kiüresedéstől, az elhatalmasodó egészségügyi problémáktól, a depressziótól, a súlyosbodó alkoholizmus nyomában csaholó démonaitól, a kiábrándultságtól, s hogy mindezt elűzze, elengedve az ítélőképességét képes volt ostobának mutatkozni és nevetségessé tenni magát a külvilág előtt. Azért a néhány percért és óráért, amikor egy mélybarna, tenger illatú olasz lány ráemeli sugárzóan beszédes szemét, foltos, hófehér cérnákkal benőtt kézfejét megsimogatja és a saját tenyerébe zárja. Azért az érzésért, ami Hemingway számára egy teljesen hihető bizonyosság volt, hogy Adriana majd megvédi. Nem a körülötte és benne kavargó nyomasztó gondoktól, hanem a legnagyobb tehertől, önmagától.

Adrianernest_hemingwaya édesanyja, Dóra nem ellenezte lánya nem hétköznapi kapcsolatát a világhírű íróval, s Hemingwayt sem próbálta megkímélni attól, hogy öt évet áldozzon erre a kalandra, miközben a környezete egyre inkább látta a fizikai leépülését, az arcát elborító szomorúan hivalkodó sebeket, amiket ősz szakállával próbált leplezni, a feledékeny elhízást, a nehezen feledhető rossz szagot, az egykor hollywoodi bálványokat idéző férfi bánatos megsemmisülését. Mert akkor talán a fájdalom is rövidebb lett volna és a seb is felszínesebb.

A kritika nincs elragadtatva az új regénytől, ennek ellenére 21 hétig vezeti a New York Times bestseller listáját, ám Hemingway továbbra is keserű és nyugtalan. Bár kihasználva az író barátságát, Adriana bátyja Gianfranco Ivanchic Kubában múlatja az időt, s a jelenléte megfesti kicsikét a hétköznapi eget, azért az igazi Adriana jelenléte lenne.

Hemingway mesterkedésbe kezd, hívja Adrianát, jó ürügy volna Gianfranco meglátogatása anyjával, Dórával. Mary persze hallani sem akar az egészről, ide akarja hozni azt a kurvát, írja egyik barátnőjének, de a Papa már arról lelkendezik egyik levelében, hogy átépítik a házat csak azért, hogy Adriana és édesanyja kényelmesen elférjenek. Őrült és szerelmes, szerelmes tehát őrült. Hemingway boldogan várja a hajót, ami fényes, elegáns, mégis nyugtalanító ajándékkal érkezik. Rajongva veszi körül az ifjú lányt, együtt dolgoznak a Fehér Toronyban, Adriana verseket ír és illusztrációkat, rajzokat készít, Hemingway pedig legújabb témájával a lelkében járkál körbe a szobában, bámul ki a fehéren sistergő óceán felé és látja már kint a végtelen vízen az öreg halászt, akit nem lehet legyőzni.

A káprázat, amit a fiatal nőnek kíván nyújtani a mind erőtlenebb Hemingway különös sodrású, veszélyes játék. Fergeteges partikat szervez, nagy társasággal pózol, torreádorokkal, mint a kor nagy matadorja Manoleta, és Adriánát, mint valami vadászat fényes trófeáját vonultatja föl kubai barátai és ivócimborái előtt a Floriditában, kedvenc havannai bárjában. A Papa boldog, büszkén harsogja, hogy Adriana olyan számára, mint egy szép álom, s amikor fölébred erősebbnek érzi magát, boldogan ömlenek belőle a szavak.

Mary azonban tombol, vérszívásnak tartja a lány jelenlétét és annak elviselését, üvöltve gyalázza az írót és a veszekedés odáig fajul, hogy a ház orvosa kénytelen elzárni az autójába a lőfegyvereket. A asszony úgy érzi magát, mint egy vértanú, miközben az olasz lány és az anyja némán ülnek a kanapén, nem véve tudomást a botrányról. Hemigway utoljára összeszedi magát, leteszi az alkoholt, lefogy, titkos egyezséget köt Adrianával, hogy bátran kritizálja az írásait, tőle elfogadja. Hisz minden írónak kell egy tükör, amibe belenézhet, s akkor már legyen az a tükör karcsú és szép, legyen olyan mint egy sötét női szempár, ami ha haragosan villan, akkor is gyönyörű.

ernest_hemingway_3
Adriana szeme persze szép és nyugtalan… Szelfi a fürdőszobában

Adriana szeme persze szép és nyugtalan, nyomban észreveszi Havanna utcáinak mentolos, színes, vérbő hullámzását, magával ragadja a ringó derekak és a megfeszülő izmok zsibongó fülledtsége. És észreveszi az ifjú Juan Veranest, aki éppen ellentéte a csoszogósan rátarti, régi vadászkalandokkal hencegő tépett arcú írónak. És Adriana 1950 szilveszterét Juan karjaiban táncolja végig, miközben Hemingway kedvenc italaival nyalakodik a Floriditában és nehézkesen dicsekszik, bánatosan vagánykodik.

Hiába a szerelemnek hazudott vágy, hiába a vágynak hazudott szerelemféltés, hiába a még évekig tartó végletes huzavona, a hajó 1954-ben elindul a kikötőből és Adriana végleg elhagyja Kubát. Közben ott lebeg az illata az Öreg halász és a tenger meséjének kihordásánál, euforikus születésénél, megerősítve azt a mondatát az írónak, hogy egyszer még írok neked valamit, ami nagyon jó lesz.

Adriana visszatér Európába, Hemingway egészen Afrikáig menekül, ami majdnem a végzete lesz. Előbb Ugandában egy Cesna fedélzetén a pilóta hibájából letarolnak egy villanyoszlopot, aztán másnap a kifutón lobban lángra a gép, és az író súlyos sérüléseket szenved. Betöri a koponyáját, több testrésze megég, elreped a lépe, a mája, a veséje. Adrianát a szobalánya értesíti, aki zokogva rohan be és újságolja a hírt: Hemingway meghalt. A hír szerencsére hamis, de valami mégis elveszett.

Darab idő múlva Hemigway ismét útra kel imádott Itáliájába, mert látni akarja barátait és látni akarja Adrianát. Öt éve ismerik egymást, az ifjú grófnő ekkor már 24 éves, Hemingway pedig szinte öregember. Látványra legalábbis. Sovány, a kézfeje szinte átlátszó, szenved a belső sérülésektől és a törésektől. Adriana megdöbben, a külvilág megdöbben. A híresség, a hír hallatán megjelennek a fotóriporterek, de Hemingway azt mondja, embertelen fényképezni egy megvert embert. Érzi, hogy vereséget szenvedett, érzi, hogy Adriana bizánci szépségű fiatalsága fölfalta mohón az ő idejét is. És aki lett, az egy összetört ember, egy összetört álom.

Visszautazik Kubába, egyre ritkábbak a levélváltások, 1958-ban eladja havannai birtokát a Fincát, ahol mint írja Adrianának, megtaláltam magamat veled. Egyre keserűbb, egyre lemondóbb, egyre többször érzi, úgy, hogy a “nincs”-ben a legfájóbb a “lehetett volna”. Ez a férfi legerősebb és legmélyebb fájdalma. Annak az örökké benne motoszkáló megvalósulásnak a képe, ami talán “lehetett volna”, de mivel nem lett, most már “nincs” és nem is lesz soha. Még néhány év és 1961-ben Hemingway leakasztja a vadászpuskáját a fogasról, maga felé fordítja és meghúzza a ravaszt. Aztán 1983-ban az addig már kétszer is öngyilkosságot megkísérlő Adriana fölakasztja magát a házuk kertjében egy faágra. Levágják, még él egy ideig, de a kórházban meghal. Súlyos beteg volt, nem tudott úgy élni, hogy nem tud úgy élni, ahogy szeretne.

ernest_hemingway_4

Megyünk nyaranta Olaszországba, a lagúnák selyme fölött halk pára és köd száll, húzunk le a tenger felé, mint a madarak, akik mindig visszatérnek a vízhez és miért is kellene tudnunk arról, hogy beljebb, a lagúnák mélyén egykor egy hideg őszi napon az agyonázott vadászok egy tüzet álltak körül, ahol Adriana Ivancich grófnő a nedves haját szárogatta, fésűt próbált kérni valakitől, amikor a tűz mellől fölállt egy híres amerikai író, Ernest Hemingway és a táskájából elővett fésűt kettétörte, az egyik felét pedig a lánynak adta…
Az 1. és 2. rész itt olvasható >>

 

Fodor Sándor

Kommunikációs tanácsadó

Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. Az Életszépítők egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Mert Élet és mert Szép. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás