Esti mese anyának, szótagolva

hirdetés

Egy régi kastély szomszédságában nőttem fel; maga volt a titkok háza. Okkersárgára mázolt barokk csoda, cirádás homlokzattal, körablakos főpárkánnyal, virágos előkerttel, parknak beillő udvarral, ahol a gyümölcsök is megteremnek. Tavasszal fejkoszorút fontunk hóvirágból (akkor még szabadott), mosatlanul faltuk a szotykos vackorkörtét ősszel, nyáron lilára maszatoltuk mindenünket szederrel… Varázslatos hely volt, imádtam, s tényleg tele volt titkokkal. 

Egy darabig csak Erna barátnőm miatt lógtam sokat a kastélyban; ott lakott a szüleivel. Nem tudtam, hogy a ház nem az övék – falatnyi hely jutott nekik -, előkelőségeknek képzeltem őket, magamat pedig miliőhöz illőn, hercegnőnek. Kitalálni sem lehetett volna jobb díszletet. Nem zökkentett ki a szerepünkből, hogy a kastély másik fele – külön bejárattal – hivatalként működött, még élveztük is, hogy nagy forgalom.

Még nem tudtam olvasni, amikor Ernáék elköltöztek. A kastély míves kapuját bezárták. Visszasírtam a boldog időket, jó ideig a kerítés mögül lestem a pazar díszleteket.

Aztán történt egy újabb csoda: a kastélyból közösségi könyvtár lett, a hercegnőből meg olvasó. Csak átsétáltam a szomszédba, és cipelhettem haza a könyvet. Nem bírtam leállni, nem tudtam megunni. Egyszerre kilenc könyvet lehetett kikölcsönözni, nem adtam alább.

***

A fiam szeptemberben kezdte az iskolát. Túlzónak találtam mostanáig a poroszosnak tűnő elvárást, miszerint az elsősöknek karácsonyra olvasniuk kell. November eleje óta döbbenettel, csodálattal figyelem, hogy a fiam maholnap folyékonyan olvas. Már nemcsak saját véleménye lesz, hanem olyan tudásanyaga is, amire önállóan tesz szert. Teljesen kinyílik a világa, kinyílik a világra. Igyekszem nem foglalkozni azzal, hogy az olvasás veszélyes tartományokba is terelheti. Most jó. Most még csak az esti mesét akarja szótagolva felolvasni – nekem. 

Mesterházy Mónika

Életszépítők Magazin alapító-főszerkesztő

Noha írni, olvasni mindig is szerettem, nem készültem az újságírói pályára. Gyerekkoromat a zene töltötte ki (harmóniumon, orgonán játszottam), érdekeltek a művészetek. Kreatív irányultságom ellenére érettségi után úgy döntöttem, hogy hivatásos segítő leszek. A sors azonban más irányba terelt; főiskolásként egy napilap szerkesztőségében kötöttem ki, így lettem végül "médiás". Végzettségeim szerint diplomás szociális munkás, kiadványszerkesztő, újságíró, intézményi kommunikátor vagyok. A munkában igyekszem az érdeklődésemet követni. Sok minden érdekel, ezek esszenciája ölt formát az Életszépítők Magazinban.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

Loading...

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás