Hogyan szabaduljunk meg a küszködéstől?

hirdetés

hirdetés

Egy korábbi alkalommal rávilágítottunk a küzdelem és a küszködés közötti különbségre. A küzdelemnek célja van, előbbre visz, energia-befektetést igényel ugyan, de megvan a nyeresége is. A küszködés csapongó, céltalan, és csak rabolja energiánkat, életerőnket. A cél tehát kettős: megszabadulni a küszködéstől, és az így visszanyert energiát nemes küzdelembe fektetni.

Először is, miért olyan fontos, hogy küzdelembe fektessük a visszaszerzett energiát? Miért nem lehet simán elbulizni, elnyaralni? Lehet éppenséggel, de abból nem nyerünk semmit. Egészséges pihenésre, feltöltődésre szükségünk van, ám ahhoz, hogy pezsegjen bennünk az élet, kell a küzdelem. Nemes küzdelem, nemes célért.

Mi lehet nemes cél? Bármi, amivel hozzáadunk valami jót a világhoz. Magas szintre fejleszteni valamely képességünket (atomfizikától gyöngyfűzésig), egészséges felnőtté nevelni gyermekeinket, jól támogatni szeretteinket, megmászni egy-két hegyet, átúszni a Dunát februárban… Ha van cél, akkor van valami, ami felé tervezetten haladunk, így tudjuk egyáltalán mérni azt is, hogy mit értünk el.

A küzdelemre jellemző, hogy közben érnek kisebb-nagyobb sérülések, áldozatokat kell hoznunk.

De ha valóban fontos számunkra a cél, ezeket a „karcolásokat” szinte örömmel vállaljuk. Vagy legalábbis elfogadjuk, hogy vele jár a folyamattal. Aki nekiáll edzeni, vállalja az izomlázat. Aki sziklára mászik, vállalja, hogy itt-ott lehorzsolja magát. Aki sütemény-virtuóz szeretne lenni, vállalja, hogy el fog rontani néhány adag sütit. Csipkerózsika hercege is vállalta, hogy a csipkebokrok meg fogják tépni egy kicsit. Vállaljuk, hogy kicsit kevesebbet alszunk, vállaljuk a kényelmetlenségeket. Sokszor, ha elég erősen motivál a célunk, észre sem vesszük „harci sérüléseinket”.

A küszködés során csak reagálunk a „támadásokra”.

Nem egy határozott irányban haladunk, hanem össze-vissza vagdalkozunk, emelgetjük a pajzsunkat hol erre, hol arra. Küszködésünk sok esetben épp a küzdelem során tudatosan bevállalt „harci sebek” elkerülésére irányul. Jaj, csak meg ne kelljen vonni magunktól valamit, ami kényelmes, ami a komfortzónánkban tart bennünket!

Hogyan szűrjük ki életünkből a küszködést?

1. Legyen célunk! Csak úgy lehet valamit eltávolítani az életünkből, ha van, amivel ki tudjuk tölteni a felszabaduló helyet. Az univerzumban nincs „üres hely”. A vákuum mindig magába szippant valamit. S ha ez így van, akkor legalább valami jót szippantson!

2. Listázzuk, mivel küszködünk, és válogassuk ki, mik azok a dolgok, amelyek a célunk eléréséhez szükséges „harci karcok”. Ha ezeket tudatosan vállaljuk – hiszen „valamiért” tesszük – már nem fognak annyira fájni. Vállaljuk fel ezek „fájdalmát”, fogadjuk el, hogy szükségesek.

3. Azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyek kimaradtak a listából, tudatosítsuk, hogy feleslegesek. Felesleges küszködni azon, hogy pl. elnyerjük valaki elismerését, akinek az ő saját értékrendje miatt soha nem fog tetszeni az, amit csinálunk. Felesleges a maximumra törekedni, amikor az optimum, az „elég jó” is valóban elég jó.

4. A felesleges dolgokat távolítsuk el az életünkből! Egyszerűen döntsünk úgy, hogy nem csináljuk többé, és ne is csináljuk ezeket! Gyártsunk „alternatív forgatókönyveket” arra, hogy miképpen változik meg az életünk, ha felhagyunk a felesleges dolgokkal való foglalkozással. Fel tudjuk vállalni a következményeket?

Küszködésünk sok esetben valaki más számára előnnyel jár.

Számíthatunk arra, hogy ezek az emberek nehezményezni fogják a változásokat. E ponton lényeges az egészséges önszeretet és öntisztelet. A mi életünk fog jobbá válni, ha nem küszködünk. Másoké „csak” áttételesen javul ettől. A végső ellenőrző kérdés: „elég fontos vagyok magamnak, hogy a saját életemen javítsak?”. Ha igen, akkor nincs akadálya, hogy befejezd az olvasást, és „tettre váltsd az akarást”.

Kapcsolódó írás

Sorsvonalak
Küzdeni vagy küszködni? Mi a különbség?

hirdetés

Major Virág

Energetikai tréner, spirituális tanácsadó

Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás