Hű maradni Kapolcshoz – 140 ezren látogattak el idén a Művészetek Völgyébe
Két-három éve nem volt ekkora, a program- és a vásári kínálatra egyaránt fogékony közönsége a Művészetek Völgyének, állítják egybehangzóan az általunk szóra bírt árusok, művészek, helyiek. A kezdetekkor csak egy szűk kör számára elérhető művészeti napokból a 2000-es évek elejére gigafesztivállá növekedett Művészetek Völgye Fesztivált – főleg anyagi nehézségek miatt – az utóbbi években többször temették. Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy hamvaiból támadt fel, mindenesetre a látogatottsági adatok arra vallanak, hogy a fesztivál 2014-ben újra megmutatta erejét: a színes programkínálat, a jó marketing, s egyéb szerencsés együttállás képes tömegeket vonzani a kis Balaton-felvidéki településre. Kapolcs három nappal a fesztiválzárás után újra csendes, és így is nagyon szerethető.
– A 24. esztendő! Majdnem negyed évszázad! A nemes mese a rendszerváltás évében kezdődött, de a Kapolcsi Művészeti Napokra talán csak a 60-asok emlékeznek, nem kevés nosztalgiával. Az alapító Anyák és Apák egy része már a múló idő foglya. Aztán az ezredforduló kihordta magából a soktelepüléses, önmagán túlnőtt Művészetek Völgye gigafesztivált, amely fotóalbumokba, szakdolgozatokba raktározódott el, no meg egy világra érzékeny generáció sejtjeibe. A történet folytatódik, de az összetett mondatok egyre zsugorodnak, a virtuális világ viharos tempója csak egy-egy szóba tömörített gondolatot enged. Az Újabb Szereplők Újabb Világot teremtenek, csak a falu marad a régi, a templomok, a temető, a malmok, a források…és a patak. (…) A gerinc és a forma változatlan, viszont a csepűrágók, zenészek mellé felsorakoznak a X-Y-Z generációs startuposok, a megszállottan fejlesztők (no meg újabb mecénások), és így érkezünk majd a negyedszázados múltunk idei előszobájába. Köszönet a helyi és gyüttment Elkezdőknek, az időszakos felfordulást Eltűrőknek és a Folytatóknak – olvasható a Művészetek Völgye programfüzetének előszavában Márta István fesztiváligazgató köszöntője. Márta István – alapító Apa – érdeme, hogy Kapolcs nevét az országban mindenki ismeri, és sokan határon túl is.
Völgystatisztika
A szervezők MTI-hez eljuttatott közleménye szerint mintegy 140 ezren fordultak meg idén a Művészetek Völgyében (mintegy 20 ezerrel többen, mint tavaly, tavalyelőtt, vagy 2011-ben, a szerk.). A július 25-től augusztus 3-ig tartó rendezvénysorozaton Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden 55 helyszínen 1500 fellépő közreműködésével mintegy ezer programot szerveztek. Kapolcs és a környék összes szálláshelye foglalt volt. A fesztivál tíz napja alatt 177 kézműves árulta portékáját és 73 ideiglenes vendéglátóhely nyílt, 67 völgymunkás, valamint 30 önkéntes szolgálta a fesztiválozókat. A völgyvendégek idén közel 3 hektoliter vért adtak, több mint 500 köbméter hulladék gyűlt össze – nagy része szelektíven.
A legrégebbi helyszín a völgyben az ötödször megnyitott Palya-udvar, az énekesnő idén 18-szor lépett fel, 14 teltházas koncertnek adott otthont. Hobo és bandája 200 dalt játszott el 10 nap alatt, a Kaláka Versudvarban 75 programon vehettek részt a látogatók, több mint 300 új vers született. A legtöbb szereplője a hagyományőrző Muharay udvarnak volt 700 fellépővel. Sikeresen mutatkozott be a Design Terminál, ahol 26 magyar designer, tervező, illetve 7 kiállító startup cég termékét és technológiai fejlesztéseit tekinthették meg, formabontó beszélgetéseiken 42 meghívott vendég volt jelen. A szintén sikeresen debütáló Harcsa Veronika udvarban a 9 esti koncert teltház mellett zajlott, 3 külföldi fellépőt láthattak, Harcsa Veronika 32 alkalommal állt színpadra. A Blue sPot Caféban 60 kilométernyi gitárhúrt pendítettek meg, és 100 szájharmonika szóló hangzott el, az esti koncertek teltház és külön forgalomirányítás mellett zajlottak, az éjszakai, szintén teltházas örömzenéléseken a különböző színpadokról mintegy 100 fellépő fordult meg. Sokakat vonzott még Jancsi bácsi udvara, a taliándörögdi Ősök Háza, a Református udvar és a Völgyben nyílt mintegy 50 kiállítás. A Társasjáték Völgyben kétszáz különböző játékkal játszhattak az érdeklődők, a Zöldprogramok keretében szervezett túrákon és előadásokon 700-an vettek részt. A Színház Színpadon hét társulat 22 előadását, a Völgykomolyzene programjain 110 fellépő műsorát tekinthették és hallgathatták meg a vendégek. Az Éltető Völgyben 60 Balaton-felvidéki település mutatkozott be kézműveseivel, művészetével, őstermelőivel. A Kapolcsi Kék Abrosz udvarokban nyolc konyha kínálta a helyi, házias ízeket.
Életszépítők szubjektív
Minden évben lenyűgöz Kapolcs átlényegülése. A falu lakói egy emberként adják át magukat a forgatagnak, százezernyi idegen – gyüttment – kénye-kedvének. Bizonyára akadnak lakosok, akik nincsenek feldobva a tíz napos zajos őrülettől, de ők nem hallatják a hangjukat. Köszönhető ez annak is, hogy a fesztivál különösebb rendbontás nélkül zárul – értem ez alatt főleg a vagyon elleni bűncselekményeket. (Jellemzően közlekedési kihágások, parkolási szabálytalanságok miatt bírságolnak a rend őrei.) Nemcsak közösségi helyek, hanem magánporták, százéves pajták, rozoga melléképületek is programhelyszínné, művészeti kiállítótérré nemesülnek. Vendéglátósok, kézművesek, alkotók árusítóhelyévé avanzsálnak az udvarok, a kis sétányok; a házakban vendégszobák nyílnak, a kertekben, a veteményesek mellett, és a környéken, ahol csak lehet, sátrat vernek az érkezők. (Ha szerencséjük van, nem mossa el őket az eső…) A családi kis konyhák nagyüzemi kifőzdék módjára emberek százait lakatják jól naponta.
Amennyire csendes, nyugodt Kapolcs az év 355 napján, annyira zajos és felfokozott 10 napon át. Le lehetne egyszerűsíteni a dolgot annyival, hogy kis időre legalább történik valami nagy-szerű a környező városoktól relatíve távol eső faluban, ami legegyszerűbb olvasatban azt is jelentheti: sok ember sok pénzt hoz alapon egy kis mellékjövedelemre is szert tehetnek az élelmesebb helyiek. Sokan szidják Kapolcs anyagias arcát – a kirakat alapján, a felszínt látva hajlamosak vagyunk általánosítani. Igen, vannak problémás részek – nehezen lehet (jó helyen főleg) parkolóhelyet találni, s aki csak egy órácskát maradna, annak is ki kell fizetnie az ezer forintos napijegyet a parkolásért… Viszont nem kötelező kiadni ezer forintot egy kürtőskalácsért, vagy egy fél tál dödölléért, négyszáz forintért sem muszáj fagyit venni, ha ezer forintért három fogásos házi kosztot kapunk, 250-ért fél liter házi bodzaszörpöt, vagy 200-ért méretes bundás kenyeret. A Malompart étterem normál árai sem duplázódnak a fesztivál ideje alatt. A kereskedői szellem persze munkál, de ez nem kapolcsi sajátosság. Létezik olyan vendéglátós, aki egy teljes udvart megvásárolt tíz éve. Itt maga is kínál saját étkeket, a fennmaradó helyet – elaprózva – pedig bérbe adja több árusnak. A magas bérleti díj magas kereskedői árakat von maga után…
A kritikusok a vásári felhozatalt is szúrós szemmel nézik. Kapolcson nem árulhat akárki akármit – az árusok jelentkezés alapján, a szervezők által elfogadott termékekkel állhatnak ki a portékáikkal. Az árusokat a fesztivál ideje alatt is ellenőrzik – csak azokat a termékeket tehetik ki a pultra, amire engedélyt kaptak. Van tehát minőségi kontroll. Azon persze lehet vitatkozni, mennyire alacsony/magas a színvonal, de az bizonyos, Kapolcs nem a méregdrágán kínált bóvlik vásártere. Más-más arányban, de nemcsak forgalmazók, viszonteladók, hanem kézművesek, iparművészek, népi kismesterségek képviselői is jelen vannak saját alkotással/termékcsaláddal, s értelemszerűen olyan kínálattal igyekeznek kiállni, amire egy fesztiválon fizetőképes kereslet mutatkozhat. Több árust is megkérdeztünk az idei tapasztalatokról, mindegyikük azt mondta, sokkal jobb volt az idei év, mint a tavalyi, vagy a tavalyelőtti. A nagyobb vásárlókedv nem feltétlenül a fizetőképesség erősödését jelzi, hanem inkább a szervezést dicséri: nagyon vonzó volt az idei programkínálat, és a marketing is erős volt, vélik az árusok.
Márta István fesztiváligazgató szólaltatja meg egy performansz keretében a táborban rendezett workshopon készített nagyméretű húros hangszert a 24. Művészetek Völgye fesztiválon a Hello Wood nemzetközi design és építészeti alkotótáborban, a Kapolcs mellett található Csórompusztán 2014. július 27-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Táncképek címmel 50 táncos műsora a Muharay udvarban a 24. Művészetek Völgye fesztiválon,Kapolcson 2014. július 26-án. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Lovasi András Lackfi János versét énekli közös estjükön, a Kaláka udvarban, a 24. Művészetek Völgye fesztiválon Kapolcson 2014. július 29-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Gryllus Dániel, Sebestyén Márta és Gryllus Vilmos közös koncertjükön a Kaláka Udvarban a 24. Művészetek Völgye fesztiválon Kapolcson, 2014. július 27-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
A kocsma udvara a 24. Művészetek Völgye fesztiválon, Kapolcson 2014. augusztus 1-jén. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Tátrai Tibor gitáros a Wildflowers együttes koncertjén a 24. Művészetek Völgye fesztiválon a kapolcsi Blue sPot Café színpadon 2014. augusztus 2-án este. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Kapolcshoz hű maradni
Budapestre tartottam szerda délelőtt, amikor Pula községen áthaladva megpillantottam Attilát. A fesztiválon ismertem meg; mentőkutya kiképzőként állta az érdeklődők rohamait – két kutyáján egész nap csüngtek a gyerekek -, emellett hajnalonként az egyik Kék Abrosz udvarban főzött magyaros, házias étkeket, 50-60 emberes adagokat. Jókat beszélgettünk a fesztivál ideje alatt. Kapolcson nőtt fel, édesapja ma is ott él. Jó ismerősként köszöntöttük egymást. Beszaladt a házba, és egy könyvvel tért vissza. Remek kötet mindazoknak, akik Kapolcsot a fesztivál révén egy kicsit a magukénak érzik. Ladányi András szerző írja a kötet ajánlójában:
– A kapolcsi emberi sorsok tengerében merültem el. A mélyről felhozott gyöngyszemeken át – beszélgetésekből – tűnik elő Kapolcs. Az emlékezet szubjektív szűrőjén keresztül láthatjuk a kapolcsi emberek szokásait, hagyományait, hétköznapjait, ünnepeit, tragédiáit. Ezek a beszélgetések nemcsak a régmúlt históriáinak, száraz tényeinek az összegzése, hanem a személyesen megélt, átélt múltnak és jelennek a kimeríthetetlen kútja. Ebből olthatja szomját az a kíváncsi olvasó, aki Kapolcsot és a kapolcsi embert meg akarja ismerni. (…) Akkor talán más szemmel, érzelemmel nézi Kapolcsot, annak természeti környezetét és a kapolcsi embereket.
A kötet a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet kiadásában, a Csigakönyvek sorozat 4. részeként jelent meg 2005-ben
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy Művészeti Iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
