Karácsonyi varázslat

hirdetés

hirdetés

Kiskoromban a Karácsony teli volt varázslattal. Akárhogy próbáltam kilesni a Jézuskát, később gyanakvó tekintettel követve szüleim minden lépését is, valahogy mindig úgy történt, hogy odavarázsolódott a csillogó-­villogó karácsonyfa, csengő csilingelt…

Délután valamelyik tettrekész nagymama felnyalábolt bennünket, és elmentünk sétálni. Nézegettünk be az ablakokon, lestük, hogy járt már a Jézuska, hol csillognak a karácsonyi fények. És mire hazaértünk, érdekes módon nálunk is megtörtént a látogatás. Hiába láttuk a boltokban és a tereken a tarka-­barka díszeket és a glédába állított fenyőfákat (kisváros, nyolcvanas évek legeleje, nem egy mai budapesti plázaélmény, de azért leleplező), a karácsonyfa, az más volt! Azt a Jézuska hozta.

Nem volt két egyforma Karácsony

Az egyik évben a túl száraz fatörzs lángra kapott a gyertyáktól. (Akkor tértünk át a villanyégőkre…) Apánk felhajigált bennünket az emeletes ágy tetejére, mi, gyerekek, páholyból néztük, ahogy szüleink oltották a tüzet. Ők nem így emlékeznek, de nekem hatalmas buli volt, izgalom, és csodagyönyörű, kivételes látvány! Ilyen karácsonyi fény nem jut mindenkinek!

Koraérett gyerekként elég hamar kiderítettem, hogy is van valójában ez a Jézuska­dolog a fával meg az ajándékokkal. Mentem is nagy mellénnyel Anyuhoz, hogy bibibí, én tudom ám a frankót! Imádtam „nagylány” lenni, az mindig pluszpontot ért. Most viszont, vállonveregetés helyett csak annyi volt a válasz: „na, és most jó neked?”. Továbbá megkért – nem utasított, talán először, hanem megkért, mint egy felnőttet ­ , hogy ezt ne mondjam el az öcséimnek, mert ők még „kicsik”.

Mivel annyira szerettem „nagy” lenni a „kicsik” között, belementem, és befogtam a számat. Így nekik egy kicsivel tovább tartott a varázslatok kora.

Gyermekként kijárt nekünk a csoda. Felnőtt fejjel már megdolgozunk érte, de csak a saját elhatározásunkon múlik, hogy átengedjük-­e magunkat az elvarázsolódásnak. Anyánk nem szereti a fadíszítést, ő a kész karácsonyfát szereti meglátni. Így, amíg ő a konyhában tevékenykedik, a „gyerekek” díszítenek, és ő megkapja a csodát. Én ugyan magam díszítem a fát, de aztán leülök elé a földre, és leporolva a „gyermeki szememet”, azzal nézem. És nem a fenyőt látom, és nem a díszeket.

Karácsonyfát látok, az Ünnep ragyogó szimbólumát. S tudom, mint tán semmi mást ilyen biztosan, hogy a Jézuska hozta.

hirdetés

Major Virág

Energetikai tréner, spirituális tanácsadó

Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás