Köszönöm, hogy imádott! Jávor Pál, akiért bomlottak a nők

hirdetés

Télvíz idején vakargatja a feje búbját Jávor Pál ezen a nagyszerű fotográfián, hiszen bár a rajongásnak nehezen meghúzható határai vannak, azért az mégis csak kellemetlenül érintheti az embert, ha a tulajdon gépkocsiját azzal a vallomással karcolja össze valaki, hogy: „Imádom, oh!!!” És ezzel még nem is érte be az ismeretlen karcolóművész, hiszen egy nyílvesszővel átlőtt szív is ott virít a hátsó ajtón, s bizony első blikkre is úgy fest, van miért kalapját lábhoz szorítania Jávornak és ujjait a hajzatában zongoráztatni.

A nemzet Palija nem egyszerű színész volt a negyvenes évek elején, hanem filmsztár, aki magas gázsipénzért egy esztendőben akár kilenc filmet is leforgatott, visszafojtott női lélegzetek és elharapott sikolyok szegődtek a nyomába, ha betért az Oktogon valamelyik kávézójába, és a tisztviselők, a katonatisztek színe-virága azon kapta magát, hogy némely reggeleken a fürdőszobai tükör előtt a családi ollóval igazít kicsikét a bajuszán. Majd az Odol szájöblítő bevetése után megpróbál harminckét foggal mosolyogni, ugyanúgy, mint a Pali.

Akkoriban a kultúra emberei számítottak ünnepelt sztároknak, az európai műveltség konok őrzői, írók, verselők, színművészek.

Egy Márai ült a színházi próbákon, és figyelte meghatódva, ahogy Tolnay Klári bokája és izmos kis vádlija fölött meglibben a szoknya. Róluk beszéltek a zengerájokban, az ő verseiket, dalaikat búgták a kimenőre induló cselédlányok. Ma már politikusok és hangoskodó, kiismerhetetlen szándékú áldemokraták a mindennapok hősei, bár gyanítom, egyikőjük automobiljára sem karcolják még oda, hogy: „Imádom, óh!” Hacsak nem fizetett hívekről beszélünk.

És, hogy a politika formálói mennyire nem tudnak mit kezdeni egy olyan emberrel, mint Jávor Pál, aki törvénytelen gyerekként érkezve egy kisnemesi családból, öntörvényű módon építette föl a karrierjét, és mondta el sarkos, de talpig becsületes véleményét mindenről és mindenkiről, arra jó példa, hogy a háború előtti Magyarországnak túl balos volt, a háború utáninak pedig túl jobbos, mi több egy letűnt világot már a puszta nevével is felidéző jel és szignál.

„Köszönöm, hogy imádott”, énekli Ágai Irén a Hyppolit a lakáj című filmben és Jávor, mindenki Palija mindig hálás volt közönségének az imádatért, még akkor is, ha ennek mértéke miatt bizony olykor megvakarta a feje búbját.

Fodor Sándor

Kommunikációs tanácsadó

Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. Az Életszépítők egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Mert Élet és mert Szép. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

Loading...

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás