Ki a hibás?

hirdetés

Ha egy földönkívüli idecsöppenne, hamar feljegyezné, hogy az emberiség számára az egyik legfontosabb kérdés: „ki a hibás?”. Nem az élet értelme, a honnan jöttünk, mivégre vagyunk itt és merre tartunk… nem! A legfontosabb témáink egyike bizonyára a „hibás” felkutatása, hiszen szinte naponta elhangzik.

Bármi történt is, ami nem tetszik, azonnal a hibást keressük.

Még csak nem is a felelőst. Az eredmény felett már kimondtuk az ítéletet (miszerint „rossz”), tehát nem felelős van, hanem hibás. A leghasznosabb háziállat, minden háztartásban kötelező: a bűnbak. Kell valaki, aki „tehet róla”. Aki hibázott, akire lehet haragudni. Ja, lehetőleg semmiképpen ne én legyek az!

Ha olyan élmény ér, amely negatív érzéseket kelt bennünk, a kellemetlenséget a legkönnyebb harag és neheztelés formájában kiadni magunkból. A harag, a düh egy tornádó erejével süvíthet ki a lelkünkből, míg a szomorúság, a csalódottság csak lassan-halkan távozik. Ha úgy nőttünk fel (és többségünkre ez igaz), hogy hibázás, kudarc, a tervezetthez képest kevésbé jó eredmény esetén erőteljes, sokszor aránytalan mértékű negatív visszajelzést kaptunk (szidás, kiabálás, verés, szobafogság stb.), óvakodunk attól, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, amelyben valamilyen nem várt negatív esemény történik, és benne van a kezünk.

Olyan erős érzelmeket korbácsol fel egy-egy „elszúrtam”-élmény, hogy azonnal keressük a bűnbakot – önmagunkon kívül. Feldöntöttem a könyökömmel az ecetes üveget – de te tehetsz róla, miért raktad oda, amikor tudod, hogy ott tevékenykedem! Otthon felejtettem a napszemüvegemet – mert beledumáltál a készülődésembe, és nem tudtam koncentrálni, hogy mire van szükségem, most meg alig látok! Kifelejtettem a sütőport a süteményből – mert sürgettél, hogy mikor lesz már meg, és hamar munkának ilyen az eredménye! Igen, kell egy „hibás” a történetbe, aki feltétlenül valaki más legyen…

Manapság szinte mindenki életében van legalább egy ismerős házaspár, akik aztán elválnak… Mi az első kérdés? „Kinek a hibájából?” Jómagam erre azt szoktam mondani: az USB kábel nem megy bele a konnektorba, melyik a hibás alkatrész? Ugye, egyértelmű, hogy egyik sem „hibás”, csak épp egymáshoz nem illenek.

Hogyan lehet szabadságolni a bűnbakot az életünkből?

Fotó: Zazzle

Először is, koncentráljunk a helyzet megoldására! Mit lehet tenni, hogy az elvárt optimális megoldáshoz közelítsünk, hogy helyrehozzuk az esetleg okozott kárt? Feltörölni a kiömlött ecetet, még a sarokról visszamenni a napszemüvegért (vagy venni egy filléres darabot az első boltban, netán kibírni nélküle…), gyorsan új süteményt készíteni (vagy venni cukrászdában)…

Ha valóban hibázott valaki, a hibát tekintsük, és azt, hogyan lehet a jövőben kiküszöbölni. Vajon aki hibázott, miért hibázott? Figyelmetlenségből? Netán szándékosan másképp csinált valamit, ami szerinte jó megoldás lett volna, csak mi nem azt vártuk el? Netán történetesen alkalmatlansága okán?

Ez utóbbira példa: egy ismerős családban az egyetlen kulcsot a 9 éves kislánynak adták oda, mert ő ér haza a legkorábban az iskolából. Reggel együtt indultak el anyukával. Egy nap a kislány elcsacsogta az időt a barátnőivel, és később ért haza, mint apja, aki korábban végzett a munkahelyén. Apuka „picit” ideges volt… Nos, a megoldás az, hogy másoljanak kulcsot mindenkinek. Egy 9 éves gyereknek pedig még nem kell, hogy olyan fejlett időérzéke legyen, sem az, hogy olyan felelősségtudata, hogy tűzön-vízen át adott időpontra otthon legyen. Tehát itt alkalmassági kérdés is felmerült. Mindez az elemzés arra jó, hogy a jövőben elkerülhessük a „hiba” ismétlődését. Ám ez nem a haragról, nem a neheztelésről szól, hanem a megoldásról.

Lehet kérdés, hogy „ki a hibás”, de ne ez legyen a lényeg! A lényeg a megoldás a helyzetre, mely kreatív energiát, figyelmet igényel, márpedig dühöngve elég nehéz kreatívnak lenni, ahhoz nyugalom kell. Utána jöhet a tanulság fellelése, és ennek része lehet a „hibaforrás” megtalálása. Viszont a cél ne az legyen, hogy a bűnbakra rálőcsöljük minden haragunkat! Attól nem lesz jobb a helyzet. Ám sokkal jobb lesz a hangulat, ha a földönkívüli látogató ezt jegyzi fel a galaxis-mintás noteszébe: az emberek első kérdése már nem az, hogy „ki a hibás?”, hanem az, hogy „rendben, ez történt, most nézzük, mit lehet tenni?”. 

 

Major Virág

Energetikai tréner, spirituális tanácsadó

Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás