Lugosi Béla. Egy megbélyegzett idegen Hollywoodban

hirdetés

Lugosi Béla a magyar filmesek Puskás Öcsije, ha mondjuk Amerikában kimondják a nevét, az éltesebb korúak összerezzennek, jeges szél szalad végig a gerincükön, párás szemekkel emlékeznek kora ifjúságukra, amikor loknis leányzókként a mellettük ülő ifjú emberek ölébe ugrottak a moziban.

Lugosi Béla, akit az Universal Stúdió 1931-ben kért föl a Dracula című film főszerepére, Blaskó Bélaként rúgta a port az erdélyi Lugos utcáin, ám leginkább színészi babérok után áhítozott, olyannyira, hogy Olt Arisztidként már filmszerepeket kapott, később hadnagyként kitüntette magát az első háborúban, igaz megsebesült, megzakkant kicsikét, talán ennek is köszönhető, hogy szerepet vállalt a Tanácsdiktatúrában, ami miatt el kellett hagynia Magyarországot.

Bécs hercigeskedése és Berlin buja szigorúsága után gépésznek szegődött egy hajóra, és meg sem állt a Szabadság-szoborig. Viszonylagos gyorsasággal ért a csúcsra, előbb a Broadway tűzte műsorára Dracula, az erdélyi vámpír gróf történetét, amit akkora sikerrel homorított, hogy a következő állomás már a szintén vérszívó Hollywood lett.

Film Fodor Lugosi Béla

Lugosi Béla délceg arisztokratikussággal riogatott a filmvásznon, a vetítőtermeket elborította a hideglelés, a hűvös sikítozás, mert a magyar színész nézése belefúródott a ki-kihagyó szívekbe, s a hideg fényből kiszúró szempártól ökölbe szorult a székbe préselődő nézők segge. Mindenki róla beszélt, mindenki várta a pillanatot, amikor a remegő sötétségben megjelenik Dracula gróf, hogy punkosra növesztett szemfogait belemélyessze a soros leányzó sápadt, de érzéki nyakába. A borzongások vészterhes hőse jó néhány elnyomott férfiember kéjes vágyát testesítette meg, akik a hamvas leányok nyakának helyére, nejük őnagysága felpuffadt, ráncos nyakzatát képzelték.

Ám, milyen ez a fránya hollywoodi propagandagépezet? Lugosi Béla többé nem volt ezután sem Blaskó Béla, sem Olt Arisztid, de még csak Lugosi Béla sem. Hanem maga a Főgonosz, minden bajok okozója, minden fájdalom, keserv, kiszívott vér, és fagyos jajveszékelés kiváltója.

Vele riogatták a pelyhes állú tanoncokra kacsingató leánykákat, a kelkáposzta fölött elmélázó gyermekeket, a kicsapongó, sűrű vérű férjeket, hogy majd odaadják magukat az asszonyok a kéjenc grófnak, és hirtelen a világ összes baja ott csöpögött Lugosi Béla fogazatán, és a világ valamennyi gyűlölete ott kéklett súlyos nézésében.

És hiába akart eljátszani más szerepeket, hiába ácsingózott lánglelkű keresztes lovagnak lenni, vagy Blood kapitánynak, netán Jézus Krisztusnak (amit egyébként Magyarországon még volt szerencséje eljátszani), csak horror és zombi szerepek jutottak számára.

Akire az össznépi propaganda kimondja, hogy vérszívó, a semmiből jött, a miénket akarja elvenni, ártatlan lányokat erőszakol meg és a vérükkel koccint éjszakánként a zombi bárban, arról hamarosan el is fogják hinni, hogy tényleg az.

Pedig a magyar film Puskás Öcsije szeretett volna néha jó is lenni, egyetlen fiát, Béluskát rajongásig szerette és véletlenül sem bújt el este az ajtó mögé és ugrott elő Dracula-jelmezben, hogy megdermedjen a kölökben a broki, sőt odáig vetemedett, hogy Mikulásnak öltözött, mintegy megmutatva jóságos énjét. Mégsem ért az egész semmit. És ez bántotta Lugosi Bélát. Ette a lelkét. A testét pedig a morfium. Nem szerette ezt a gonosz szerepet, ami ráégett, mint egy Magyarországról bevándorolt félelmetes karakterű színészre, nem szerette és amikor hatni kezdett a morfium.

Legszívesebben valami bús szemű kutya lett volna, akit mindenki magához édesget, mert a bújása és a szelíd csaholása lehozza a szív szintjére a gyűlöletet és boldogsággá varázsolja.
Ám minden vágya hiábavaló volt. Halála után, 1956 augusztusában, a hírhedt Dracula-köpenyben temették el…

Fodor Sándor

Kommunikációs tanácsadó

Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. Az Életszépítők egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Mert Élet és mert Szép. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

Loading...

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás