Megtanítani gyerekeinket a belső értékekre, az önzésen, akaráson túli világra. Pszichológus levele
Kedves szülőtársam!
Egy hirdetésben olvastam az alábbi szöveget: „karácsonyra sem kap a gyerek rénszarvast, húsvétra miért vennél neki nyuszit? Ezen elgondolkodtam. Igaz. A gyerek persze nyúz téged a piacon: anya, olyan cuki, ugye megveszed? És te – ha nem vagy eléggé észnél – csak nézed gyereked egyre aggódóbb és sírásra görbülő száját, és…megveszed.
Nehogy szegény gyerek pont húsvétkor legyen szomorú! Meg hát ugye Zsuzsikának is vettek a szülei. Nahát, ez az a pont, ahol mai világ versenyszelleme előtör belőled. Nem maradhatsz szégyenben, hogy nektek még nyulatok sincs! Mit fog szegény gyerek a majd az óvodában mesélni? Persze, hogy megveszed. Nagy a nyomás rajtad.
Ha pedig mégsem, jön a gyerek jól bevált módszere, a manipulálás. Akkor vegyél nekem játékot, jó?! Ennek persze már felszólító jellege van – ha már szegényt megfosztottad a nyúlélménytől, akkor usgyi a játékbolt…! A kicsike felkészült, vannak ötletei… Tanácsként: jobb ha nem vele mész. (Talán még mindig úgy tudja, hogy a húsvéti ajándékot a nyuszi hozza. Minden családnak szíve joga eldönteni, meddig tartják a gyereket ebben a hitben. A várakozás, meglepetés öröme attól még ugyanúgy jelen van. A fontos, azt gondolom, hogy együtt legyünk, együtt készüljünk az ünnepre.)
Gagyit ugye nem akarsz venni. És ismét jön a nyomás – mit tud majd a te tündérkéd mesélni a húsvéti ajándékokról az oviban, az iskolában? A négy betűs építőjátékok felé veszed az irányt, abban nem lehet csalódni. Trendi is. Ha nagyobb, esetleg egy Xbox lesz a meglepetés… Mert megvan már mindene, a csoki meg olyan snassz. S te a kért – sugallt – játékot húsvétig rejtegeted.
Szinte karácsonnyá avanzsált a húsvét… Ahelyett, hogy együtt festegetnénk a tojást, ráhangolódnánk az ünnepre, együtt öltöztetnénk tavaszi tisztaságba a lelkünket, rohanunk, mint mindig az ünnepbe, és nem tudunk elég időt szánni egymásra, magunkra, a megtisztulásra. Instant lett minden. Gyorsan intézzük el, tudjuk le, a madaras áruház még nyitva van, tömjük meg a hűtőt, vagy last minute utazzunk el valahová. Pedig a tojás – a húsvét szimbóluma – az élet újjászületésének legősibb jelképe, a születés és megújhodás szimbóluma.
Olyan jó lenne megtanítani gyerekeinket a belső értékekre, az önzésen, akaráson túli világra, ahol jó megállni és együtt lenni. Nem fontos, ki milyen autóval parkol a madaras áruház parkolójában, nem a másik legyőzése, hanem a másikra való odafigyelés lenne a cél.
Kalandos felnőtté válásomat színészként kezdtem, majd pedig az élet szelíd terelgetései mentén tanultam természetgyógyászatot, feng shui-t, reikit, pszichológiát, gyermek- és felnőtt drámát , schüssler só- és homeopátiás tudományokat… sok mindent. Leginkább megtanított az úton levésre, és hogy segítőnek születtem le ebben az életben. Tanulni és átadni ami bennem összeállt . Mindenben a holisztikus személetet keresem, az összefüggéseket. Hermész triszmegisztosz szavaival élve: ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd. Ez életem vezérfonala. Keresni a kapcsolatot az égiekhez, az Istenhez. Isten nem köthető valláshoz, számomra mindennek az eredője és működtetője. Szakmaiságomon túl édesanyaként is az intuícióm és hitem vezet el a megoldásokhoz.