Miért jó nőnek lenni, és miért nem?

hirdetés

Bennünk megvan a képesség arra, hogy a lakásból otthont varázsoljunk. Imádunk dekorálni, a környezetünket színnel és szépséggel megtölteni. Egy férfi erre képtelen. Egyszerűen nincs rá igénye. (Reklamációkat a cikk alatt fogadunk.)

Kreativitásunk határtalan, giccshajlamunk kis (nagy, még nagyobb) odafigyeléssel szinten tartható.

Iszonyú jól tudunk kinézni, ha akarunk.

Kedvünkre variálhatjuk a stílusokat, akkor sem (feltétlenül) néznek bazári majomnak, ha színes, mintás göncökben járunk és csiricsáré kiegészítőket aggatunk magunkra. A férfidivat a miénkhez képest kifejezetten egysíkú, szögletes és unalmas.

Alapból kedvesek és figyelmesek tudunk lenni. Szociális érzékenységért, empátiáért sem (mindig) kell a szomszédba mennünk.

Mindenünk a romantika, a gyengédség – meggyőződésünk, hogy az örökké tartó szerelem (újra meg újra) fehér lovon érkezik. (A kivétel erősíti a szabályt.)

Megtapasztalhatjuk az anyai szeretet hatalmas erejét. Alig várjuk, hogy végre unokázhassunk…

Lételemünk a gondoskodás. (A kivétel erősíti a szabályt.)

A nagy átlagot tekintve: a férfiaknál jobban szeretjük a rendet és a tisztaságot.

Ha minden flottul megy körülöttünk, gyerekjáték összetartanunk a családot. (Ha nem megy flottul, akkor is igyekszünk. A kivétel erősíti a szabályt.)

Gyerekeink első 20-22 évében képesek vagyunk a nap 24 órájában elsősorban anyák lenni, másodsorban háztartást vezetni, harmadsorban pénzt keresni. (A kivétel erősíti a szabályt.)

Jobb a hosszú távú memóriánk, jobban figyelünk a részletekre. Fejből tudjuk az évfordulókat, szeretteink név- és születésnapját, azt is, hogy milyen napra esett tavalyelőtt.

A munka frontján is megálljuk a helyünket. Remekül teljesítünk – ha hagyják.

Mi sütjük a legfinomabb süteményeket.

Lelkizünk – jobban szeretjük a problémákat megbeszélni, mint a szőnyeg alá söpörni. Nyíltabbak és őszintébbek vagyunk a férfiaknál. (Reklamációkat a cikk alatt fogadunk.)

Jobban viseljük a fizikai fájdalmat (reklamáló férfiaknak: tessék kipróbálni combhajlatban az epilátort).

Gyárilag megvan bennünk az odaadás képessége, nem esik nehezünkre másokat szeretni.

Jobban viseljük a lelki megpróbáltatásokat, a stresszt – nem menekülünk egykönnyen szenvedélybetegségbe. Inkább meghízunk és/vagy vásárolgatunk.

shopping black and white vintage

Rólunk szólnak a világirodalom legszebb szerelmes költeményei. Férfiak írták, de ebbe most ne menjünk bele…

Nap mint nap meggyőződhetünk arról, hogy a smink csodákra képes.

A cellulitiszt, a mitteszereket, a hormonális pattanásokat és a striákat számítva sokkal szebb a bőrünk, mint a férfiaknak.

Képesek vagyunk egyetlen mosollyal meglágyítani a legkeményebb férfiakat is.

Miért nem jó nőnek lenni?

Gyorsa(bba)n hízunk, lassa(bba)n fogyunk. (A kivétel erősíti a szabályt.)

A hormonok, a napszakok és a csillagállások erőteljesen befolyásolják a hangulatunkat.

Menstruációs ciklus, változókor.

Nagy a valószínűsége, hogy túléljük a férjünket (ha van és ha nem 25-30 évvel fiatalabb nálunk).

Kevesen tudunk szépen megöregedni. (A kivétel erősíti a szabályt.)

Tökéletesek vagyunk, de van néhány hibánk

Imádunk csücsörítve szelfizni a fürdőszobában.

Hajlamosak vagyunk alárendelődni. (A kivétel erősíti a szabályt.)

Állandó frusztráció hatására zsörtölődő asszonysággá avanzsálunk.

Sokkal több mindent elnézünk a fiunknak, mint a párunknak/férjünknek, elfeledkezve arról, hogy előbb-utóbb ő is társ/férj lesz.

Kíváncsi természetünk van, szeretünk (titkos) információkat begyűjteni, s ezeket nagy vonalakban (illetékteleneknek is) továbbadni. (Reklamációkat a cikk alatt fogadunk.)

Hajlamosak vagyunk elveszni a külsőségekben – nem áll távol tőlünk a női rivalizálás és a szomszéd kertje mindig zöldebb attitűd.

Nincs önbizalmunk.

El vagyunk ájulva önnön szépségünktől.

Nem érdekel bennünket a nemzetközi nőnap.

Bánt, ha nőnapon nem kapunk virágot.

Hiába csillogtatjuk úton-útfélen a női princípiumot, a férfiak, úgy tűnik, még mindig egyenlőbbek (akarnak lenni) nálunk.

Mesterházy Mónika

Életszépítők Magazin alapító-főszerkesztő

Noha írni, olvasni mindig is szerettem, nem készültem az újságírói pályára. Gyerekkoromat a zene töltötte ki (harmóniumon, orgonán játszottam), érdekeltek a művészetek. Kreatív irányultságom ellenére érettségi után úgy döntöttem, hogy hivatásos segítő leszek. A sors azonban más irányba terelt; főiskolásként egy napilap szerkesztőségében kötöttem ki, így lettem végül "médiás". Végzettségeim szerint diplomás szociális munkás, kiadványszerkesztő, újságíró, intézményi kommunikátor vagyok. A munkában igyekszem az érdeklődésemet követni. Sok minden érdekel, ezek esszenciája ölt formát az Életszépítők Magazinban.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás