A jó ház szép is, emberhez méltó terekkel. Milyen az ökologikusan tervezett ház?

hirdetés

Egy háznak minden évszakban és minden napszakban jól kell működnie, mivel a környezeti hatások időben dinamikusan változnak. A jó épületet úgy tervezték és építették, hogy ezekhez a változó hatásokhoz tudjon alkalmazkodni, a belső klíma egyenletesen kellemes maradjon. A kedvező környezet hatásokat az épület hasznosítani tudja, a kedvezőtleneket pedig kivédi.

Az építészet a tömeg és a közre zárt tér művészete. A közrezárt tér jellemzői a tágasság, levegősség, fény; az építész ezekre hat, amikor a téri keretet megfogalmazza. Az ember valamikor barlangokba húzódott be, mára mesterséges barlangrendszereket épít városaiban, településein. Ez persze túlzás, de a mesterségesen épített környezetnek mindig is az volt a célja, hogy menedékként szolgáljon a káros hatásoktól. A jó építészetnek azonban célja a kedvező környezeti hatások felhasználása is.

A természettel együtt élő ember tudta, hova telepítse a házát, az évszázados építési technikák nem tartogattak meglepetést. Ma nem ritka, hogy a kaotikus beépítésű terület túlzsúfolt telkein hiába is próbáljuk a benapozást maximálisan lehetővé tenni, nem lehet, mert a szomszéd épülete leárnyékol. A jó levegőt hiába próbáljuk biztosítani, ha az egész utca a gépkocsit kipufogógázától fulladozik, a drágán előállított és helyszínre szállított építőanyagok egyik-másikáról pedig kiderül, hogy mérgező vagy sugároz. Valamit mégis tenni kell.

A környezettudatos, energiatakarékos, klímatudatos, szoláris vagy ökoépítészet a kedvezőtlen hatások mérséklésére, a kedvezők erősítésére törekszik. A cél a kellemesebb környezet, komfortosabb klíma, a jobb levegő, a több fény, az egyenletesen kellemes hő és páraháztartás, a biológiailag káros hatások – penész, gombák, méreganyagok – kiszűrése, a mesterséges energiafelhasználás csökkentése révén a környezetszennyezés csökkentése.

A helyzet gyökeres megváltoztatásához az építész egyedül kevés. Várostervezőkre, beruházókra, építtetőkre, döntéshozókra, iparpolitikusokra, törvényhozókra is felelősség hárul. Szemléleti változásnak kell bekövetkeznie, ami az életmódot, az igények újrafogalmazását, a tervezést, kivitelezést és az épületek üzemeltetését is érinti. A környezetalakítás, az építés azonban az építész kezében van, elsősorban az ő felelőssége.

A mi klímánkon télen fűteni és szigetelni kell, nyáron árnyékolni és az épületeken hűvösen tartani. Az épületnek e két ellentétes, de összeegyeztethető igénybevételnek kell megfelelnie. Az elsőnek jó hőszigeteléssel, jól záródó és külső védelemmel (redőnnyel, zsalugáterrel) ellátott ablakokkal, gazdaságos fűtéssel, jól tervezett alaprajzzal és helyszínre telepítéssel, kompakt tömeggel, zsilipelt bejáratokkal lehet eleget tenni. A nyári viszonyokra a jó hőszigetelés mellett a megfelelő tömegű fal és födém tud megfelelő klímát biztosítani, a homlokzatokat főleg az üvegezett felületeket árnyékolni kell. Azok az építészeti eszközök bizonyulnak időtállónak, melyek mindkét követelménynek eleget tesznek.

Ilyen a kinyúló eresz, amely télen a hótól, esőtől, hidegtől véd, nyáron a homlokzat felmelegedését akadályozza. A népi építészetből ismert tornác hasonló funkciót lát el: passzívan védekezik a természet változásai ellen. A tornác és az eresztúlnyúlás megfelelően alkalmazva a nappálya változásait használja ki: a téli, alacsony beesési szögű melegítő napsugarat beengedi, a nyári magas napállás perzselő forróságát kizárja.

A hagyományos háromosztatú parasztházak passzív napenergia-hasznosító épületek voltak. A fésűs beépítésű házak egymást védték az északi szél ellen, míg a kedvező déli tájolás felé fordulva biztosították egymás számára a napot. A túlzott nyári forróság ellen zsalugáteres ablakokkal, tornácokkal védekeztek.

A legtisztább energia a napenergia. Hasznosításának eszköztárába tartozik a nálunk is alkalmazható télikert, zárt erkély. Eredetileg Angliából származik mindkettő, átvétele kritikus elemzést igényel, hisz nálunk az árnyékolást és a szellőztetést is jól meg kell oldani.

Az úgynevezett pufferzónás alaprajzszervezés lényege már a görögök óta ismert: a hideg és sötét északi oldalra raktárak, kamrák, wc, közlekedő, garázs stb. kerüljön, ezzel is védve a dél felé tájolt lakóhelyiségeket. A lakóegységeket dél felől oszlopsorral, tornáccal, növényzettel védhetjük, északról pufferhelyiségekkel.

Az északi oldalra örökzöldeket, fenyőket, sövényeket telepítsünk, ezek széltörő akadályt képeznek. A déli oldalra viszont lombhullató fákat ültessünk, mivel ezek télen átengedik az éltető napfényt, nyáron a lombkorona kellemesen árnyékol.

A lapostetőket megfelelő körültekintéssel füvesített zöldtetőkké alakíthatjuk, az épületet övező felületeket betonozás helyett füvesítsük, esetleg járólapokat, homokba ágyazott kis kockaköveket alkalmazzunk. Törekedni kell a természetes anyagok használatára az építési szerkezetek, burkolatok kialakításánál. Cserép, tégla, kő, fa, mész, üveg legyen környezetünkben, ha lehet.

A környezettudatos ökoépítészet legfontosabb eleme maga az ember!

Minden szempont betartásával is lehet csúnya, nyomasztó házat tervezni. A jó ház szép is, emberhez méltó tereket hoz létre, melyek változatos geometriájúak, kellemes léptékűek. Ezt szűk közlekedők elhagyásával, kétszintes, galériás, tetőig felnyitott terekkel segíthetjük elő. A technikai fejlődéssel lépést tartva nem lenne szabad elfeledkezni az építés ősi tradícióiról sem.

Írta: Szekér László DLA, okl. építészmérnök

Nyitókép: Tulipános ház, Monyoród 

Életszépítők

Hobbiblogként cseppentem a virtuális világba 2012-ben. Sokat változtam azóta. Kitartó kis csapat áll mögöttem.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés