Mit csinál a háziasszony? Semmit. Mindent.

hirdetés

Mos-főz-takarít. Semmit. Mindent. Nincs is ma már olyan. A válaszok sokszínűek, a háziasszonyi szerep megítélése igen változatos. Korunk egyik „nyavalyája”, hogy az élet mindenkit érintő, házimunka névvel illetett területét is bizonytalanul kezeli.

Párbeszéd

– Haza kell mennem.

– Miért, mi dolgod?

– El kell mosogatnom, ki kell mosnom, porszívózni sem ártana…

– Aha, szóval semmi…

Ja, persze. Csak ezt a „semmit” valakinek meg kell csinálnia. Igaz, aki soha a közelébe nem került a sok ház körüli „semminek”, el sem tudja képzelni, hogy mennyi munka, idő és energia van az ő meleg étele, vasalt inge, tiszta otthona mögött. Mit gondol vajon? Hogy az étel a hűtőben nő? Vagy hogy a vállfa egy haszonnövény, mert azon teremnek a tiszta ingek?

A társadalom véleménye és az agymosás

Egyszer letöltöttem egy online minikurzus anyagát, amely a hatékony időgazdálkodásról szólt. Az első feladat az volt, hogy egy táblázat rovataiba kellett beírni, hogy egy átlagos munkanapon mivel mennyi időt töltünk. Nem lehetett új kategóriákat létrehozni, a listán szereplő tevékenységekkel töltött időből pedig ki kellett jönnie a 24 órának. Lelkiismeretesen részletes volt a lista! Reggeli tollászkodás, ebből mennyi a higiénia, mennyi az étkezés, mennyi az öltözködés… Utazás, munka a munkahelyen, hazaút, vacsora, kultúra (olvasás, tévé stb.), még szex is volt a listán, és persze alvás.

Viszont egyetlen sort sem találtam, ami a hétköznapian házimunkának nevezett kategória lett volna. Vacsora, az igen, de hogy mitől kerül étel az asztalra, és mi lesz utána a tányérokkal, arról egy szót sem!

Mivel az anyag minden más szempontból nagyon kidolgozott volt, nem puszta hanyagságból maradtak ki ezek a tevékenységek. Hanem akkor miért? Talán az alkotónak egész életében volt személyzete, aki ezeket az „apróságokat” diszkréten, láthatatlanul intézte? Lehet.

Azonban fontosabb a hatás, amelyet – sok egyéb médiaelem közt – egy ilyen „oktatás” is sugall: a házimunka, az semmi. Nem számít, nem tétel. Az csak úgy megvan. Persze legyen meg, de idő ne menjen el rá, és diszkréten, kérem, fel se tűnjön az életünkben!

Az agymosás azonnal hat: aki mégis elvégzi a házimunkát (az egyszerűség kedvéért a továbbiakban háziasszonynak nevezem, de természetesen ez nem nemi kategória, csak még nem találtam rá politikailag korrekt, semleges kifejezést), úgy érzi, nem is csinált semmit, és ha ebben a „semmiben” elfáradt, és elment az ideje is, akkor biztosan rosszul végezte a dolgát. Mert ez ugye nem számít munkának…

Mindenki története

A házimunka életünk velejárója. Pontosabban: életünk, életvitelünk generálja a házimunkát. Nagyjából a Paradicsomból való kiűzetés óta ez a menet: enni kell, lakni kell, ruházkodni kell. A ruhát tisztítani, a lakást takarítani, az ételt beszerezni és elkészíteni, a mindehhez felhasznált eszközöket tisztítani, karbantartani. Nem nagyon lehet tehát kihúzni magunkat ezek alól, nem mondhatjuk, hogy „énmiattam ugyan nem keletkezik semmi teendő”. Ezért is szomorú, hogy ilyen mélyen semmibe veszik a házimunkát – talán az egyének nem, de a tömegek igen. Mintha nem érintene.

Mit csinál tehát a háziasszony?

Nagyon sok családban még él az a modell, hogy az egész háztartással kapcsolatos munkahalmaz egyetlen ember vállát nyomja. Nevezzük őt háziasszonynak. Milyen hatással van a többiek életére az, hogy ő ellátja a mindannyiukat érintő háztartási munkát? Mit is ad ilyenkor? A legdrágábbat: életidőt! Valami másra, ami lehet persze semmittevés is, de lehetőséget adhat bármilyen kreatív, tartalmas tevékenységre, sportra, önfejlesztésre.

Hogy mindez mennyit ér? Kétféle hétköznapi módon mérhetjük: pénzben és időben. Szeretjük a számszerűsítést, hát nézzük:

“Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni ön nélkül. Vita helyett próbálja megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt. Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne. Végezetül, ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket, és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy fedhetetlenségében. Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan, mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan. Jegyezze meg, a jó asszony tudja, hol a helye.”
Forrás: Háztartástan, 1955

Ha a háziasszony nem lenne, az embernek két választása marad: vagy elvégzi maga a munkát, vagy fizet valakinek (hívjuk bejárónőnek, megint sztereotipizálva). Innentől két számítási mód van a pénz és az idő felől megfogva is.

Azt tehát, hogy mennyi időt kap a háziasszonytól, azzal mérheti le, hogy 1.) neki mennyi idejébe telne elvégezni ezeket a feladatokat, 2.) hány munkaórát kellene dolgoznia ahhoz, hogy a bejárónő bérére valót megkeresse.

Pénzben mérve, ha nem lenne a háziasszony, akkor 1.) a saját óradíját szorozza meg a házimunkával töltött munkaórák számával, ugyanis ennyi munkaórával kevesebbet tud pénzkereső tevékenységre fordítani, 2.) nézzen utána, mennyibe kerülne mindaz a sok szolgáltatás egy bejárónőtől.

Van még egy harmadik elem, amit már nem ilyen egyszerű kiszámolni: a mentális felmentés. Az a hatalmas ajándék, hogy ha a háziasszony mindezen munkákat elvégzi, az embernek nem kell foglalkoznia a témával. Ez különösen azok számára értékes, akiknek nem párhuzamosan fut ezer program az agyukban, hanem egyszerre egy dologgal foglalkoznak, és számukra az is mentális terhelés, hogy két különböző tevékenység között „átkapcsoljanak”. Nekik igazi megváltás, hogy a „házimunka-csatornára” nem kell odakapcsolni. Nem kell foglalkozniuk azzal, hogy „még meg kell vennem a krumplit az ebédhez”, egyszerűen kapnak enni és kész. Ugyanígy nincs gondjuk mosószerre, vécépapírra, van minden, ahogy tiszta zokni is másnap reggelre.

Miért jó ezt tudatosítani? Mert így talán a helyére kerül valami, ami mindannyiunkat érint, de csak kevesen foglalkozunk is vele.

Te, kedves nem-háziasszony, aki abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy mindezekkel nem kell törődnöd, mert van egy ember az életedben, aki neked is ételt főz, a te ruhádat is kimossa, lásd meg, micsoda kincset kapsz a vasalt inged mellé: időt! Töltsd hát hasznosan! És légy hálás érte, mert igazi ajándék!

Te pedig, kedves háziasszony, lásd meg, mit adsz valójában, amikor a környezetedről gondoskodsz. És becsüld meg magad és a munkádat! Lehet, hogy kívülről nem „sztárolnak”, azonban az önbecsülés, önszeretet, öntisztelet belső munka. És igazán van mit megbecsülni benned!

Major Virág

Energetikai tréner, spirituális tanácsadó

Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás