Örökösök
Biomustot készíttetett saját szőlőjéből minden ősszel, háromliteres kiszerelésben tárolta. Több évre elegendő mennyiség gyűlt fel belőle. Gyógyitalként tekintett rá. A must tiszta, vegyszermentes, édes, az íze pedig fenséges.
Amikor a férfi váratlanul kórházba került hosszú hetekre, s végre kezdett jobban lenni, arra gondolt, milyen jól esne neki egy kis hazai must!
Csakhogy a társa – aki 18 éve volt a társa – nem tudott a kérésnek eleget tenni, mivel a pince kulcsát a férfi felnőtt – előző házasságból született – gyerekei az apjuk kórházba kerülése után hamar magukhoz vették. Ahogy sok minden mást is: bankkártyákat, személyi okmányokat, az autó és az iroda kulcsait stb. Készültek valamire…
A nő értett mindent. Ő most már nyíltan lehet nemkívánatos elem, egy senki, aki útban van. Hiába kérte, ha már nem mehet be a pincébe a mustért, legalább ők vigyenek be az apjuknak belőle a kórházba. Pár hétig ugyanis még látogatták a férfit. Az édesapjukat, akit egy Super Dad feliratú bögrével leptek meg nem olyan rég.
A kórházi látogatások alkalmával meghatalmazásokat írattak vele alá, és különféle szerződéseket dugtak az orra alá, mondván, segíteni akarnak.
Hihetőnek is tűnt. Hisz fontos, hogy minden flottul menjen addig is, amíg az apjuk kórházban van. Ők felelősen járnak el, mindenben korrektek, bizonygatták. Az egyikük lementette az apja számítógépéből a jelszavakat, és továbbküldte a testvéreinek. Ilyen adatvédelmi incidens a legjobb családban is előfordulhat elvégre.
Eközben az agyműtét után lábadozó férfi, a súlyos agyi infarktustól és a gyógyszerektől kábultan figyelte az eseményeket. Nem értette tisztán, hogy mi történik körülötte, de érezte, hogy valami nem kerek. Nem minden papírt írt alá, és nem érezte helyénvalónak a gyerekei sürgetését sem, majd az egyre türelmetlenebb, lekezelő stílust. Érezte, hogy nem veszik emberszámba. Fájlalta, hogy debilként kezelik.
– Beteg vagyok, nem hülye! – győzködte őket. Feleslegesen.
– Na de apuka, papa…mit jót akarunk! Szeretünk. Mindenben segítünk! Miért nem bízol bennünk? Az a nő telebeszélte a fejedet! Neki hiszel, nekünk nem?
Ám a mézesmázas beszéd lassan kezdett elkopni. Átvette a helyét a sértettség és az arrogancia. Nem írja alá a papírokat?! Annak lesznek következményei! A fenyegetés beférkőzött a kórterembe.
Pedig a férfi nem kért túlzó dolgokat a látogatóitól. Aki kórházban van, aki az életéért küzd, nem támaszt nagy igényeket. Kedvenc házi koszt, finom szomjoltó, kényelmes ruha, praktikus apróságok. De mindenekelőtt értő figyelem, szeretet. Kiszolgáltatottság idején, egy zsúfolt, hatágyas kórteremben a beteg, akit megérintett a halál szele, nem az aláírását akarja adni bonyolult szerződésekre…
A szeretet pedig nem hivatalos feljogosítottságot követel, nem él vissza a szorult helyzettel, hanem a beteg hozzátartozója első kérésére beviszi a gyógyító mustot, sietve.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
