Az Alföld ezer arca – Interjú Papdi Balázs fotográfussal

hirdetés

hirdetés

Lenn az alföld tengersík vidékin

Ott vagyok honn, ott az én világom…

(Petőfi Sándor: Az Alföld)

Papdi Balázs fotói sokaknak ismerősek lehetnek az Alföld 1000 arca Facebook oldalról. Balázs arra vállalkozott, hogy körbefotózza az Alföldet; szerette volna szülőföldjét közelebb hozni az emberekhez. Nem hivatalosan, pusztán szívbéli meggyőződésből az Alföld fotós nagykövete lett.

 

– Mit érdemes rólad tudni azon túl, hogy csodálatos tájfotókat készítesz többek között az Alföldről. Mivel foglalkozol?

– Szinte csak fotózással, emellett időnként magazinoknak írok cikkeket.

– Mióta fotózol? Tanultad vagy autodidakta módon sajátítottad el?

– Gyerekkoromtól fogva rengeteg dolog érdekelt, sokféle hobbim volt, a túrázástól kezdve a magyarországi műemlékek feltérképezésén át egészen a vasúttörténetig. Ez a sokféle érdeklődési kör magával hozta a fotózást; viszonylag hamar kialakult bennem, hogy ezeket az engem érdeklő dolgokat jó lenne meg is örökíteni. Az első saját kis kompakt fényképezőgépemet nagyjából 15 éve vettem meg, akkor, amikor a digitális technika betört hozzánk is. Innentől nem volt megállás. Abszolút autodidakta módon kezdtem tehát, és szerintem a látásmód kialakításához ez a legfontosabb, ugyanis a látásmódot iskolában nem nagyon lehet megtanulni, illetve csak részben lehet elsajátítani. Később jelentkeztem az SZTE alkalmazott fotográfus szakára, idén márciusban voltak a záróvizsgák.

– Mi vonz leginkább a fotózásban?

– Egyértelműen az, hogy megmutassam a szűkebb lakókörnyezetem és Magyarország szépségeit, és lehetőleg mindezt egy kicsit más nézőpontból. Nemcsak a tájképi értékek foglalkoztatnak, hanem a műemlékek, a kultúrtörténeti látványosságok, és az ipari jellegű épületek is. Igyekszem olyan helyeket is bemutatni, melyek kevésbé ismertek. Ilyenek a mezőhegyes környéki régi zabsilótornyok a pusztában.

Szeretek olyan helyeken fotózni,

ahová nem lehet egyszerűen bejutni, 

csak komolyabb utánajárással, fotósként.

– Az Alföld sík vidékén mi jelenti fotós szempontból számodra a változatosságot?

– Az évszakok váltakozása. Mindig felfedezek valami újat, nehezen tudom elképzelni, hogy az Alföldet egyszer majd unalmasnak fogom találni.

– Gyönyörű fotókat láthatunk az általad kezelt Az Alföld 1000 arca Facebook oldalon. Sok visszajelzést kapsz a követőktől. Talán nagyobb rálátásod van arra is, hogy az emberek többségében milyen kép él az Alföldről…

– Rengeteg visszajelzést kapok; nem számítottam erre, amikor szűk egy éve elindítottam az oldalt. Nem egy olyan üzenetet kaptam külföldön élő, Alföldről elszármazott magyaroktól, hogy mennyire jó érzéseket keltenek, gyerekkori emlékeket idéznek fel bennük a képeim. Emellett egészen meglepő helyeken is felismertek már, például vasúti jegypénztárban, sőt, egy állásinterjún megkérdezték, hogy én vagyok-e az alföldes képeket készítő Papdi Balázs. Igen, vannak sztereotípiák az Alföldről, sokan unalmasnak, egyhangúnak tartják, de aki nem itt él, attól ez a vélemény nem meglepő. Van, aki a képeim hatására látogatott az Alföldre a Dunántúlról, vagy a híres Szőreg környéki rózsaföldekről készített fotók láttán értesült a Szőregi Rózsaünnepről.

– Mi jelenti számodra az Alföld szépségét?

– Elfogult vagyok; ez a szülőföldem, nem éltem még máshol, innen származnak a felmenőim is. Számomra az Alföld a legszebb. Ha hegyek közé születtem volna, nyilván mást mondanék.

– Melyik a legkedvesebb képed az Alföldről?

– Nagyon nehéz egy képet választani. Azért esett erre a képre a választásom (ld. nyitókép), mert manapság nagyon ritka az ilyen álomszerű vadvirágos mező felénk, főleg a nagyüzemi mezőgazdaságnak köszönhetően. A fotó 2013 nyarán készült, és azóta sem láttam még csak ehhez hasonlót sem, pedig megfordultam sokfelé. A következő nyáron már konkrétan ezt a helyet is beszántották.

– Melyik évszakban fotózod a legszívesebben?

– Imádom az évszakokat, mindegyiknek megvan a maga szépsége, nem is tudnék közülük kiemelni egyet. Fotós szempontból az egész év felosztható: hálás szezonális fotótéma a repce-, a pipacs-, a rózsa-, a napraforgó-virágzás, a nyári zivatarszezon, a színes őszi vagy a havas téli táj. A nyár második felében, az ősz első részében talán kevesebb érdekesség van, de olyankor is találok fotózni valót.

– Mennyire ismered a tanyák világát?

– Tősgyökeres szegedi vagyok, így elég jól ismerem, hiszen Ásotthalom, Mórahalom, Szeged és Hódmezővásárhely környéke az ország egyik legnagyobb tanyás térsége. Kerékpárral számtalanszor jártam már a környékbeli tanyavilágban, és tervezek is még jó pár kirándulást.

Főleg az autentikus kinézetű tanyák érdekelnek,

de sajnos ezek visszaszorulóban vannak.

Fotótémaként szeretem az elhagyott, romos tanyákat is. Van is ebben a témában tervem: szeretnék átfogó sorozatot készíteni a tanyavilágról.

– Fotóidat lehet látni például kiállításon vagy kiadványokban? 

– Voltak már kiállítva képeim a Szegedi Egyetemi Könyvtárban és a Budapesti Utazási Kiállításon is. Az első teljesen önálló kiállításom is tervben van, kaptam már ilyen irányú felkérést. Több kiadványban jelentek meg képeim, főleg Szegedet és Csongrád megyét népszerűsítő turisztikai kiadványokban. A legszélesebb körhöz eljutott képem országszerte óriásplakátokon volt látható; a fotót egy kazincbarcikai toronyház tetejéről készítettem egy téli estén, s ezzel reklámozták a 2014-es kazincbarcikai Kolorcity Fesztivált. Limitált példányszámú falinaptár is jelent meg a képeimből, és tervben van a 2016­-os naptár is, úgyhogy akit esetleg érdekelne, figyelje Facebook oldalamat.

– Szerinted mi a jó kép titka?

– Kitartóan utána kell járni a témának, jókor, jó helyen kell lenni. Egy jó kép érzéseket, reakciókat vált ki az emberekből.

– Hány fotót készítettél eddig? Számon tartod?

– Pontosan nem tudom, több ezer fotóm van. Igazság szerint egy jókora rendezés rájuk férne, hideg téli estéken sort kerítek majd erre.

 

hirdetés

Mesterházy Mónika

Életszépítők Magazin alapító-főszerkesztő

Noha írni, olvasni mindig is szerettem, nem készültem az újságírói pályára. Gyerekkoromat a zene töltötte ki (harmóniumon, orgonán játszottam), érdekeltek a művészetek. Kreatív irányultságom ellenére érettségi után úgy döntöttem, hogy hivatásos segítő leszek. A sors azonban más irányba terelt; főiskolásként egy napilap szerkesztőségében kötöttem ki, így lettem végül "médiás". Végzettségeim szerint diplomás szociális munkás, kiadványszerkesztő, újságíró, intézményi kommunikátor vagyok. A munkában igyekszem az érdeklődésemet követni. Sok minden érdekel, ezek esszenciája ölt formát az Életszépítők Magazinban.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás