Ott kellett hagynom az általánost hetedikben. Három évig áram és gáz nélkül éltünk. Olvasónk története

hirdetés

Sosem volt könnyű életem, már gyerekként is sokat nélkülöztünk a testvéreimmel. Négyen vagyunk lányok. Húgom, kisebbik nővérem és én egy iskolába jártunk és bizony volt, hogy felváltva, mert csak egy pár cipőnk volt. Volt, hogy zacskót húztunk a lábunkra, hogy ne legyen vizes a zoknink, mert akkora lyuk tátongott a cipőnk talpán. Pedig dolgoztak a szüleink, édesanyám titkárnő volt, édesapám szobafestő.

Apám elkezdett inni, kártyázni. Hogy miért, nem tudom – kicsi voltam. Ittasan agresszív volt. Szinte mindent elkártyázott. Anyukámat verte és sokszor kaptunk mi is ok nélkül. 

A gyámügy járt hozzánk rendszeresen, ellenőriztek minket az iskolában, hogy tiszták vagyunk-e, nincsenek-e kék foltjaink, és az esti otthoni balhék után visszatérő látogatók voltak a rendőrök is. Megkérdezték, mi történt, majd közölték, nem tehetnek semmit, amíg vér nem folyik. Ezt sose értettem…

A szüleim aztán elváltak. A bírósági meghallgatáson mindegyikünktől megkérdezték, kivel szeretnénk maradni. Anyukám nevelt bennünket a legidősebb nővérem segítségével. Hét évvel idősebb nálam, szinte mindig ő vigyázott ránk, ő nevelt fel minket. Nem volt felhőtlen gyerekkora, de ez egyikünknek sem adatott meg.

Anyám összeroppant

A nővérem amit tudott, megtett. Otthagytam az általánost hetedikben. Elmentem dolgozni, hogy segítsek eltartani magunkat. A nővéremnek akkor már volt két lánya, a gyerekeknél is be tudtam segíteni. Három műszakban dolgozott, én vittem a gyerekeket oviba. A húgom és a kisebbik nővérem iskolába jártak. Önkormányzati lakásban éltünk, lepukkant volt, ahogy a környék is.

A testvérem fizetéséből nem tudtuk fizetni sem a villanyt, sem a gázt. Kikapcsolták, három évig áram és gáz nélkül éltünk. Télen borzalmasan hideg volt, esténként a fürdetés maga volt a kín, főleg a gyerekeknek. Gyertyával világítottunk, hideg élelmet ettünk. Majdnem minden nap párizsis kenyeret vaj nélkül.

Mikor már elég idősek voltunk, mindenki ment a maga útjára. Kisebbik nővérem sosem fogadta el ezt az életet, egy tehetősebb férfihez ment feleségül. Csodálatos háza van, két gyönyörű gyermeke, de hiába a vagyon, nem boldog. Legidősebb nővérem két lányával Spanyolországba költözött, boldogan élnek spanyol férjével és nemrég született közös gyermekükkel. A lányai felnőttek, Spanyolországban maradtak. Jó munkájuk van, boldogok. A húgom életművész, a jég hátán is megél…

Egy három évig tartó, viharos kapcsolatból született egy gyönyörű fiam, már 16 éves. Születése óta egyedül nevelem. Mikor megszületett, az apja részegen állított be a kórházba, és azt mondta: ez olyan ronda, hogy nem lehet az enyém. 

Másfél éves volt a fiam, amikor teherbe estem az akkori páromtól – későn derült ki. Az apa közölte, hogy nem akar gyereket, majd elköltözött jó messzire. Nem tudtam, mit tegyek. Féltem, hogy elveszik a gyereket. A terhestanácsadásról tartottam hazafelé, amikor megláttam a Gólyahír Egyesület plakátját. Sokáig gondolkoztam, mi lenne a helyes megoldás, segítséget kértem többek között a védőnőtől.

Az örökbe adás mellett döntöttem. Én választhattam ki az örökbefogadó szülőket, ehhez ragaszkodtam. Olyan párt kerestem, ahol egyik félnek sem lehet gyermeke, akik régóta várnak gyerekre, városlakók, fiatalok. Rettegtem a találkozástól, de nem csalódtam, végtelenül megértőek, kedvesek voltak velem. Megbeszéltem az orvossal és a nővérekkel, ha a fiam megszületik, ne mutassák meg. Nem bírtam ki… kértem, adják a karomba. Életemben nem láttam még olyan gyönyörűséges babát, és soha nem éreztem még akkora fájdalmat, mint akkor. Először és utoljára tartottam őt a karomban. Sírva ébredtem, sírva aludtam el; csak az apám látogatott. Mindennap megnézte az unokáját, minden alkalommal zokogott.

Pszichológus SorsvonalakAz első gyermekemet elvette a gyámhatóság, mert nem volt munkám, és a lakáskörülmények sem voltak ideálisak (kinti wc, kerti csap). Elindultam, addig mentem, míg munkát nem találtam; dolgoztam, mindent megtettem, hogy az elsőszülött gyermekemet visszakaphassam. Heti szinten jártam a gyámhatósághoz, hiába.

Így ment majdnem egy évig, amikor a gyámügyes helyére egy fiatal kolléganő került. Neki is elmondtam, miért jöttem, mi minden változott az életemben egy év alatt. Nem értette, miért nincs nálam a gyermekem. Másnap már nálam volt a fiam, és azóta is velem él.

Vidékre költöztünk, kertészként dolgoztam, de nyolc év elteltével – ismételten egy rossz párkapcsolat miatt – menekülnünk kellett. Édesanyámékhoz költöztünk, velük éltünk két évig, majd egy másik városban kaptam munkát. Megismerkedtem a mostani párommal, összeköltöztünk, hitelből vettünk egy kertes házat. Jelenleg ebben a felújításra váró túlzsúfolt házban lakunk négyen, de legalább a magunkénak érezhetjük. 

 

Életszépítők

Hobbiblogként cseppentem a virtuális világba 2012-ben. Sokat változtam azóta. Kitartó kis csapat áll mögöttem.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás