Egy igazi rosszfiú volt a „coolság királya”. Steve McQueen és Ali MacGraw végletes szerelme

hirdetés

Maga volt a megtestesült „coolság”, a csibészesen is sármos rosszfiú, akire legjobban a valóságos biztonságot és nyugalmat kereső nők vágynak. Ezeknek a nyugodt szemű, jó illatú hölgyeknek az est leszálltával, nem tudni miért, éppen azok a férfiak bújnak képzeletben a takarójuk alá, akiktől a tulajdon édesanyjuk határozottan eltiltaná őket, mert valami kíméletlenül higgadt megérzéssel megérintené őket a hideg valóság, hogy ez a férfi fogja tönkretenni a lányuk életét. És Steve McQueen izmos alakjával, átható kék tekintetével, flegma lazaságával, megmagyarázhatatlan kisugárzásával valódi ikonja lett a destruktív, minden nőt magával rántó, romlott férfinak.

Tizenkilenc éves, vadóc kis prosti volt az anyja, az apja két éves korában lelépett egy vándorcirkusszal, és a kicsi Steve zárkózott, emberkerülő lett, az iskola réme. Ahonnét aztán kicsapták dísztárcsalopás miatt, mivel már akkor is az autók és az autóversenyzés kérlelhetetlen bolondja volt. Valami puha szárnyú angyal még odafönt is belezúghatott, és óvta a nagyobb bajoktól, mert mielőtt bekerült volna a rendőrségi nyilvántartásba, beállt tengerészgyalogosnak, és három évre kivonta magát a bajokból.

Ennek ellenére a sereg inkább rontott rajta, New Yorkba ment, alantas munkákat vállalt és lopásokból tartotta fenn magát. Sértett volt, nyegle és nyughatatlan, de elkerülte a végzet, mert ismét meghallotta a szárnysuhanásokat, és egy barátja unszolására színész iskolába jelentkezett. Az egészben először nem érdekelte semmi más, csak a jólét ígérete és a csajozás lehetősége. Sorozatokban és pocsék darabokban nyomult kezdetben, aztán 28 évesen szerepet kapott a Never Love a Stranger című filmben, aminek forgatásán Lita Milannal, a női főszereplővel döngette a stábnak fönntartott motelben az egyik ágyat. Így ágyazta meg hírhedtségét a filmiparban, ami hamarosan a szárnyai alá vette, és a hatvanas-hetvenes évek egyik legnagyobb hollywoodi sztárjává tette.

Az máig rejtély, hogy ez a mogorva, elviselhetetlen pali, aki sanyarú múltjának minden mételyét magában hordozta, miként tudta valódi angyalokkal meglágyítani a róla kialakult rossz képet. Pontosabban nem rejtély, hiszen vannak nők, „akik a szemeteket szeretik”. És Steve McQueen, pötyögjük ide lassan és kíméletlenül, igazi szemét volt. Miközben a „coolság” királya.

Akinek a legfényesebb éveiben egy Ferrari 250-es, egy Porsche 917-es, egy Jauguár XKR-S és egy Ford GT40-es állt a garázsában, és akinek a csuklóján mindig ott villogott egy Tag Hauer Monaco óra, és aki megszállottan hajszolta a veszélyt. Mikor a Le Mans című filmet forgatták, valóságosan is beszállt a versenybe, bár a film rendezője megtiltotta neki, de egy sisakkal a fején kiballagott a garázsból, beült az autójába, megbőgette a motort, és elfüstölt a fölpörgetett kerekeken.

U30o9d5

Ám Stevenek volt egy másik arca is. Egy rosszabb, démonibb, ismeretlen és megbocsáthatatlan. A Hét mesterlövész című mozi után meglódult vele a szekér, de ez inkább ártott neki, mint használt. Ha nem forgatott, akkor legtöbbször csak hevert otthon az ágyon, sorozatokat bámult a tévében, szlopálta a sört és olcsó kis lotyókat rendelt magának. Legtöbbször arra sem vette a fáradságot, hogy elmenjen egy bordélyba. Persze erre is volt példa, csak éppen nagypénteken, amikor Steve és Robert Vaughn, akivel a Hét mesterlövészben játszottak együtt, egy mexikói bordélyban töltötték a szent napot.

Steve-McQueen-1.jpegoriginal
Steve McQueen

Dolgozni is rémálom volt vele, amikor például James Garner elhalászta előle egy autós film főszerepét, McQueen bosszúból minden éjjel levizelte az alatta lakó Garner erkélyét. A Pokoli toronyban nagy ellenlábasával, Paul Newman-nel játszottak együtt, és Steve kikötötte, hogy a forgatókönyvben Newman-nek egy szóval sem lehet hosszabb a szerepe, mint neki.

McQueennek köztudottan özönvíz előtti felfogása volt a másik nemről, nem tartotta sokra a nőket, és bizony ezek a destruktív kapcsolatai megnyomorították lelkileg azokat, akik szerencsésnek érezték magukat attól, hogy vele élhetnek.

Miközben a „coolság” királya a kábítószerek, az alkohol és a gyógyszerek párájában lebegve csapta agyon az időt. Neile Adams volt az első feleség, aki két gyermekkel ajándékozta meg a színészt. Ettől függetlenül McQueen állandóan tesztelte Neile odaadását és lojalitását, felesége előtt beszélte le a nőügyeit modell és prostituált barátnőivel, szándékosan rúzsfoltos ingben jelent meg otthon, és benne hagyta a nadrágjában a hozzá írott szerelmes leveleket. A folytonos hűtlenkedés aztán majdnem Steve McQueen életébe került.

Történt, hogy 1969-ben állandóan egy Jay Sebring nevű sztár-figaróval lógott Los Angelesben, és sok más lány mellett befűtöttek Sharon Tate-nek, aki az akkor már világhírű filmrendező Roman Polanski felesége volt. Polanski éppen dolgozott valahol és augusztus hetedikén Sharon egy kis füves partyt szervezett, amire hivatalos volt Sebring és McQueen is. De Steve végül nem ment el, mert közben beszervezett egy kis lotyót, akivel kettesben akart hetyegni. Aznap este Polanski házába berontott egy Charles Manson nevű elmeháborodott a bandájával és mindenkit lemészároltak, aki ott volt. Köztük Polanski feleségét és Jay Sebringet is. Később megtalálták Manson halállistáját, amin Steve McQueen is előkelő helyen szerepelt. Mikor megtudta azonnal vásárolt egy Magnum pisztolyt, aminek később még jelentősége lesz.

Éppen a Le Mans című filmet forgatta Franciaországban, amikor Neile váratlanul meglátogatta. A sztár körül rajzottak a pillangók, amit cinikusan úgy magyarázott meg, hogy végre itt volt az alkalom az európai rajongóinak, hogy meglátogassák. De igazi otromba macsó módjára Steve visszatámadott, faggatni kezdte a nejét, hogy kivel van viszonya. Addig gyötörte a teljesen magába fordult asszonyt, amíg bevallotta, hogy a kor egy másik ismert színésze, Maximillian Schell nyújt vigaszt számára. Steve McQueen olyan dührohamot kapott, hogy majdnem agyonlőtte vetélytársát, akit csak az mentett meg, hogy sebtében el kellett repülnie egy forgatásra. És mikor nem sokkal ezután Neile áldott állapotba került, McQueen abortuszra kényszerítette, mert egyszerűen nem volt hajlandó elfogadni, hogy ő a kicsi apja. Nem hitt benne.

91yQY8V1whL._SL1500_Elváltak, egy ideig pocsékul érezte magát, amire minden oka megvolt. Mígnem 1971-ben Robert Evans fölkérte a The Getaway című film főszerepére. A női főszerepet Ali MacGraw, Evans kifinomult, egzotikus szépségű felesége játszotta, aki akkoriban, egy évvel a Love Story szívfacsaró sikere után, a világ egyik legvonzóbb nőjének számított. Ali egyetemet végzett, dolgozott és modellkedett a Harper’s Bazaarban és a Vogue-ban, megindítóan szép és zavarba ejtően finom volt, szinte tökéletes ellentéte a smirgli durvaságú, ugyanakkor maga körül ellenállhatatlan aurát teremtő Steve McQueennek.

Ali MacGraw az első pillanattól érezte, hogy elveszett, szinte megszállottja lett a férfinak, aki elszívta előle a levegőt, fulladt tőle, fojtogatta, de rá tudta venni, hogy hagyja el érte Robert Evanst. A hírt McQueen közölte Evans-szal, de azzal a feltétellel, hogy Ali utána rögtön hozzámegy feleségül. Alig találtak papot, de végül sikerült összeházasodniuk, ami persze nem változtatott semmit a kicsapongó cowboy és autóversenyző életén. Steve McQueen kedvenc szórakozásaival múlatta az időt. Egy kicsi házba költözött, egész nap szürcsölte a sört, tévét nézett, heverészett, vagy ha józan volt, kiment lovagolni, néha pedig elpöfögött a helyi Pokol Angyalaival motorozni. Nem nagyon kommunikált senkivel, ha megszólították, akkor csak unottan morgott valamit. Rákapott a kábszerre, a navajo indiánoktól szerezte be a cuccot, a peyotét.

Ezért a pasiért szállt ki Ali öt évre a filmiparból és lett otthon ülő, a tévét bámuló férjét fasírttal, sült krumplival és sörrel kiszolgáló asszony, aki hamarosan rákapott az italra, aztán beszorult a tágasnak tűnő legsötétebb sarokba, ahol fűvel és kokainnal mérik az időt.

ali-macgrawAz a baj a rosszfiúkra vágyó nőkkel, hogy a vagányságnak látszó szemétség elveszi az éleslátásukat, a brutalitás, a határozottság köti meg a szívüket és észre sem veszik, amikor kezdenek ők is rossz emberekké válni.

Ali MacGraw akkor ébredt föl, mikor bejelentette férjének, hogy felkérték a Convoy című film főszerepére, amiben Kris Kristofferson lesz a partnere. Steve McQueen hallani sem akart róla, inkább kifizette volna Ali gázsiját, minthogy elengedje egy forgatásra. Végül megbékélt, a film óriási siker lett, amit Steve a maga módján úgy ünnepelt meg, hogy fölszedett egy Barbara Mirty nevű modellt. Utoljára azonban elutazott Alival és első házasságából való Chad nevű fiával a Paradiso Valley-be. Útközben Steve óriási üvöltözést rendezett, azzal vádolva feleségét, hogy másokkal flörtöl. A jelenetet dermedten, remegve nézte végig a kisfia, és Ali két hónap múlva elvált.

De ekkor már tudta Steve McQueen, hogy tüdőrákja van, és azt is tudta, hogy nincs sok hátra. Még eljátszotta utolsó főszerepét A vadász című filmben, amiben mi mást, mint egy rosszfiút alakított. Az utolsó célegyenesben, szinte a finisben összeházasodott az ifjú modellel, egy alkalommal még Alit is elhívta magukhoz, megmutatni az új otthonukat. S mikor vitte hazafelé volt szerelmét, aki a férjét hagyta ott érte, és aki megjárta vele a legmélyebb poklokat, utoljára még bepróbálkozott, földobta Alinak, mi lenne, ha szeretkeznének egyet. És itt, ezen a ponton, ha létezett még bármilyen „egész”, akkor Ali MacGraw számára végleg eltörött.

Ali jelentkezett a Betty Ford Klinikára, kigyógyult alkoholizmusából és kábítószer függőségéből, kigyógyult a férfiból, aki majdnem tönkretette. Jógázni kezdett, kirázta a lelkéből az odaragadt porcsomókat, visszatért ragyogó szépsége és elkezdett valamiféle megnyugtató, békés csendet sugározni. Mert gyakran a békés csend a legszebb, még ha nincs is valódi színe és illata. Steve McQueen 50 éves volt, amikor 1980-ban meghalt, de évtizedek múlva is fölbukkant például a Ford Puma „coolságot” árasztó reklámfilmjében. Mert a határozott, öntörvényű fickók, akik ráadásul valamiféle jólétet és támaszt is sugároznak, mindig divatban maradnak. Még ha rosszak is…

Fodor Sándor

Kommunikációs tanácsadó

Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. Az Életszépítők egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Mert Élet és mert Szép. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás