Legendás szerelem. A nő, aki bálvánnyá tette Bob Dylan-t

hirdetés

Bob Dylan keresztbe vetett lábakkal, spukival a kezében ücsörög, csenevész lábszára kikandikál a jeans alól, prémes kabátját, siltes sapkáját is magán hagyta, hideg a tél New Yorkban, vagy talán a tulaj, a vele szemben ülő Lena Spencer nem fűtött még be rendesen a nevét viselő Caffe Lenába. A közöttük könyöklő lány félig olasz, félig amerikai nyugodt, szinte szunyókál, vagy csak leszállt a lelke szelíden az előtte kucorgó macska lelkéhez.

Fodor

Beszélgetnek, mint minden nap és minden este, lám, a tulajdonos beül a fiatalok közé, a gizda srác dalokat ír, nemrég lógott meg Minneapolisból, a Minnesotta Egyetemről, csupán azért változtatott úti célt és nem ment Chicagóba, hogy meglátogassa a kórházban nagy idolját Woody Guthrie-t. Azóta Greenwich Village folk kocsmáiban, klubjaiban lóg, olyanokban, mint a Gerde, és egy Marc Spoelstra nevű csávóval lép fel, ha beengedik a színpadra. A lány fura kis boszorkány, a szülei lelkes mozgalmárok, beléptek a kommunista pártba, ami azért New Yorkban nem ugyanaz, mint a pesti Fonógyár párt alapszervezetébe bezsuppolni. Az anya szerkesztője és rovat vezetője az amerikai L’Unita del Popolonak, az öreg Rotolo szicíliai művész ember, de beleáll a szakszervezeti önmegvalósításba, aztán amikor Suze Rotolo betölti a 14. évét, felköltözik az égbe, ahová Szicília kéksége hívja el.

A kép fagyos, sötét tónusú, mégis tele van melegséggel, tele van egymásra figyeléssel, ami semmiségnek tűnhet, de talán a legtöbb, ami naponta történhet velünk.
Három ember beszélget, egy asztalon heverő macska betölti a szívével a csendet, és alig néhány év múlva ez a húsz esztendős kölyök megváltoztatja a rock zenét, megváltoztatja azokat a nézőpontokat, amik alapján egy nemzedék szemléli a világot. Nagyobb bálvány lesz, mint Woody Guthrie, és soha többé nem ülhet le így a Caffe Lenában Suze Rotoloval, Lena Spencerrel és pláne nem a macskával.

Kicsivel később, 1963 februárjában, ugyancsak a Village-ben, a Jones Street-en készült egy bájos felvétel Dylan-ről és Suze-ról. A havas, latyakos utcán Dylan úgy caplat, mint valami párizsi bohém, a kopott farmeren kívül a szarvasbőr zakó alatt nincs más, csak egy kötött pulóver, egy farmering és néhány póló, s a karjába kapaszkodó lány úgy nevet, hogy szinte beragyogja az utcát, mint a mögötte kacsintgató februári napfény. S hogy ez a kép végül fölkerült Dylan második albumára, a The Freewheelin’ Bob Dyla-re, talán ebből is kitűnik, hogy Suze Rotolo lényegesen több volt, mint Bob Dylan csaja.

bob_dylan„A legerotikusabb dolog, amit valaha láttam”, írja visszaemlékezéseiben Dylan a lányról. „Világos bőrű, angyalhajú, mégis bő vérű olasz, aki annyira érzéki, mint egy megelevenedett Rodin-szobor.” Az első években Suze volt a múzsa, az eligazodási pont, ő ismertette meg Dylant a színházzal, a képzőművészettel, az ő hatására kezdett el festeni az énekes és behatóan foglalkozni Rimbaud, Verlaine költészetével, Brecht színházával. És a nyughatatlan, barátai által „vörös pelenkásnak” nevezett lány húzta bele Dylant a protestálók világába, hiszen tagja volt egy faji egyenlőségért küzdő és egy antinukleáris csoportnak. A kezdeteket, a protest songot, Dylan olyan dalait, mint a Blowin in the Wind, vagy egy 14 éves fekete fiú meggyilkolásáról szóló The Ballad of Emmet Hill, mind-mind Suze Rotolo szemének különös fénye világítja át. És Dylan, mint valami szívacs szívja magába a különböző hatásokat, inspirációkat, zseniálisan szintetizál és választja el a lényegest a lényegtelentől.

A nő életet ad, teremtő erejével óriásokat nevel, aztán meggyengül, belesápad, a szívében sárga, őszi falevelek peregnek szerteszét. És magára marad. Dylan már világítótorony, valódi watchtower, egy nemzedék lelkiismerete.

Suze anyja és nővére továbbra sem fogadják el a kék szemű, vicces, magával ragadó zsidó fiút, tetejébe a protest mozgalmak és dalnokok egyre gyarapodó hívei, új álompárként kezdik emlegetni Dylant és egy gyönyörűséges mexikói lányt, Joan Baezt. Suze viszont olyan, mint a futóhomok, gyenge és sérülékeny. S mikor a hideg nyújorki lakásban, forró teák és heverésző gitározások, éneklések közepette született szerelmük mind elviselhetetlenebbé válik a rivaldafény nyomását nehezen viselő lány számára, kiderül, hogy gyermeket vár egy élő Istentől. Nem tudni ki hozta meg a végzetes döntést, de illegális abortusz lesz a vége, aztán Suze elutazik édesanyjával Perugiába folytatni a művészeti tanulmányait, amire Dylan is áldását adja. A megbeszélt átmeneti szünet azonban elkezd nőni, mint valami hallgatás és végül örökös csenddé növekszik. A szakítás csendje ez, ami talán fájóbb, mint zajos, üvöltős, veszekedős lezárása valaminek, amit egy ideig a mindennek gondoltunk.

STUDIO_1961_11
Suze Rotolo és Dylan
Joan Baez és Dylan
Joan Baez és Dylan

 

Suze férjhez megy Enzo Bartoccioli illusztrátorhoz, jóformán alig beszél Bob Dylan-hez fűződő kapcsolatáról, de később egy könyvben és Martin Scorsose Dylan-ről forgatott filmjében is felidézi a korai éveket, és amiről nem tud jóformán semmit a nyilvánosság, Dylan is segíti alkalmanként egykori szerelmét.

A törékeny, vicces, eltökélt srác a Caffe Lenából, és a kis pulykakas, szőke mozgalmár csajszi története 2011-ben ér véget, amikor Suze meghal tüdőrákban. Bob Dylan, akit 1961-ben még Robert Zimmermann-ként ismert meg, ekkor már tananyag az amerikai egyetemeken, költészetének hatását Rimbaud-hoz mérik, dalai mérföldkövek, egy generáció gondolkodásának megváltoztatói, mint mondjuk a Don’t Think Twice It’s All Right, amit 1963-ban írt egy mindig mosolygós, az árnyékos oldalt is megmelegítő lányról, aki éppen elutazott Perugiába…

Fodor Sándor

Kommunikációs tanácsadó

Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. Az Életszépítők egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Mert Élet és mert Szép. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

Loading...

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás