Szabadság. Levél nagyapámnak

hirdetés

Szabadság. Azt mondtad, hogy ennek a szónak új értelme lesz, és visszakapunk mindent, amit tőletek elvettek. Majd a fiatalok lesöprik a színről a régi díszleteket. Örültél, hogy megérhetted. Szótlan, nyugodt ember voltál. Gyakran láttalak tűnődőnek, ahogy ültél a kedvenc karosszékemben. Soha nem panaszkodtál, a régi időkről csak a nagymama mesélt. Talán csak akkor láttalak izgatottnak, amikor a kárpótlási jegyekről beszéltetek. Nem tudtam, mi az, családi birtokokat, erdőket, földeket emlegettetek. A Vasfüggönyről is azt hittem, hogy Vas megye nevezetessége… A változásból talán csak annyit fogtam fel, hogy a ruszkik hazamentek. Gyerekfejjel nekem ez csak annyit jelentett, hogy nem fognak többet integetni az ormótlan katonai teherautóikról, eltűnnek a tankok nyomai a közeli erdőből, meg hogy az egyikük magával vitte a szobámból kilopott ékszereimet.

Idős emberként szerény életet éltetek. Nem urizáltatok. (Ezt a szót tőled tanultam, nem szeretted az urizálást.) Semmiből sem éreztem, a körülményeinkből sem, hogy nemesi leszármazott lennék. Nagymama mesélte, hogy beültettek éjjeli őrnek, előtte mindent be kellett adnod a nagy közösbe. Végigcsináltad méltóságteljesen. Mindenki szeretett. Őrzöm az egyik arcképes igazolványodat, amit a téeszcsétől kaptál. Még erről a képről is méltóságot sugárzol. Mai fejjel sem tudom eldönteni, mennyire voltál képes megbékélni a sorsoddal, a családtörténeteddel.

Ötvenhatról keveset beszéltél. Addigra titeket már tönkretettek.

1945 után orosz tisztek költöztek be hozzátok. Nagyanyám volt a cselédjük, főzött, mosott rájuk. Raffajamaty-ot kapott köszönetnek, nagymama sokszor felemlegette. Az egyik tiszt egyszer majdnem megfojtott részegen, szerencséd volt, megmentettek. Tejfelszőke apám volt a kis kedvenc, a cuki málenkij; nagymama nagyon féltette, mert a ruszkik hol szájharmonikát, hol kézigránátot nyomtak a kezébe.

Haragudtál az árulókra. Ezt is csak felnőtt fejjel értettem meg.

Életed nagy törése lehetett, amikor nagybátyám rendőrnek szegődött. A rendszer kiszolgálója lett. Évtizedekig nem beszéltél vele, a házadba sem léphetett be. Nagymama sokat sírt miatta.

szabadsag2

Szabadság? Nem ilyennek képzeltem el.

Mesterházy Mónika

Életszépítők Magazin alapító-főszerkesztő

Noha írni, olvasni mindig is szerettem, nem készültem az újságírói pályára. Gyerekkoromat a zene töltötte ki (harmóniumon, orgonán játszottam), érdekeltek a művészetek. Kreatív irányultságom ellenére érettségi után úgy döntöttem, hogy hivatásos segítő leszek. A sors azonban más irányba terelt; főiskolásként egy napilap szerkesztőségében kötöttem ki, így lettem végül "médiás". Végzettségeim szerint diplomás szociális munkás, kiadványszerkesztő, újságíró, intézményi kommunikátor vagyok. A munkában igyekszem az érdeklődésemet követni. Sok minden érdekel, ezek esszenciája ölt formát az Életszépítők Magazinban.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

Loading...

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás