36 éves vagyok. Születtem Magyarországon, nőnek

hirdetés

hirdetés

Nem egy nyerő kombináció.

Lehetne rosszabb, persze – hiszen még így is jobban élek a Föld népességének legalább 80 százalékánál.
36 éves vagyok. Már nem akarok megfelelni senkinek. Halálosan untat, ha magyarázni kell magamat, halálosan untat, ha dilettánsok akarják megmondani, mit csináljak és hogyan. Jó érzés, ha egy pályakezdő tanácsot kér. Még jobb, ha nem pályakezdő.

36 éves vagyok, nő, Magyarországról. Nem tudom, hogy fogok-e gyereket szülni, de frászt kapok attól, ha a képembe vágják: lassan kifutsz az időből. („Te is, abból az időből, amit a társaságomban töltesz.”) Még rosszabb, ha az állam akarja ezt megmondani.

Nem akarok gyereket. Talán örökbefogadás lesz a vége, ki tudja. De az én döntésem lesz, az biztos.

Nem vet fel a pénz, de nem is érdekel igazán. Sem a tárgyak, a lakás, a ruhák meg hasonlók. A végén úgyse viszünk magunkkal belőlük semmit.

Éjszakáztam már az utcán, és vettem ki szobát félhavi átlagjövedelemért, csak mert olyan kedvem volt. Van, hogy zsíros kenyeret eszek napokig, és van, hogy bélszínért szaladok át a henteshez. Nem érzem magam se többnek, se kevesebbnek egyiktől sem.

Ha valaki megkérdezi, mit szeretek csinálni leginkább, csak azt tudom mondani: írni meg utazni. Szerencsés korban élek ilyen szempontból. Az angolban (németben stb.) már egy ideje létezik a kifejezés: digitális nomád.

A digitális nomád afféle 21. századi hippi, kötetlen, független és járja a világot, némi technikát hordoz magával, és persze legyen wifi mindenütt, és akkor ő bárhol van, bárhonnan dolgozik, bárhol él, a fizetését bárhol megkapja. Él.

Valami ilyesfajta volnék én is, elég egy laptop, és letesztek bárhol, én elvagyok. Mennem meg kell („muss, nicht soll”), a világot látni akarom, és ha megszámolom, hány országban jártam a 36 évem alatt, és mennyi van még ezeken kívül, akkor vagy nagyon sokáig kell élnem, vagy nagyon rá kell kapcsolnom.

Utazás

Utazni mindenkinek kellene. Nem turistaként. Ha turista vagy, az nem sokban különbözik attól, mintha filmet néznél. Nem vagy része.

Egyél, igyál, lakj, röhögj, sírj ott, ahol a helyiek. És ne mondd, hogy nincs pénzed utazni. Ha stoppolsz, az tök ingyen van. Ha telekocsival mész, az is jóval olcsóbb, mint a vonat/busz/saját kocsi, ha meg nagyobb a távolság, akkor ott vannak a fapados repülőjáratok. Aludni meg tudsz hostelben is, vagy a haveroknál. Hányan mentek nyugatra dolgozni a barátaid, volt osztálytársaid, ismerőseid közül az elmúlt X évben? Na, ugye.

Ráadásul meggyőződésem, hogy fele ennyi (fele? tizede se…) rasszista s.ggfej nem volna, ha megmozdítanák a valagukat, és szóba állnának, vagy legalább találkoznának másmilyen emberekkel is.

Ilyeneket írok, hogy „valagukat”.
36 éves vagyok. Születtem Magyarországon, nőnek.
Megtehetem.

 

hirdetés

Rózsa Melinda

Szabadúszó újságíró

Ír. Olvas. Utazik. Fényképez. Néz. Hallgat. Főz. Rajzol. Játszik. Röhög. Tud. Vagy megkérdezi. Kreatív. Kíváncsi. Online. Macska. Vörösbor. Csokoládé.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás