Vannak még helyek: Toulouse Kávéház, Kolozsvár

hirdetés

Persze, vannak a kötelező penzumok, Kincses Kolozsvár, Mátyás szülőháza, az igazságos szobra és hasonlók, vannak a legendák, mikor Bródy Sándor a Magyar Hírlap újságírójaként egy kölcsönkért frakkban megjelent a kolozsvári Opera Bálon, ahol meglátta az akkori ünnepelt primadonnát Hunyady Margitot, és két évig maradt a városban. Néha azonban jó eltévedni, meglepődni, bár azt mondják, hogy aki látta már Kolozsvárt, az mindent látott.

Azonban, éppen a Mátyás szoborral szemben, a téren van egy kávéház, a Toulouse, ami azzal ringat el a kincses Kolozsvár szívében, hogy Párizs illúzióját hozzá el az erdélyi városba.

Sőt, nem is az illúzióját, sokkal inkább a valóságát, hiszen minden apró részlet azokat az időket idézi, amikor a nyomorék Toulouse-Lautrec képekkel fizetett a párizsi kasszírnőknek és örömlányoknak a Montparnasse kávézóiban. A Toulouse asztalai fölött nem véletlenül díszelegnek a párizsi festőfejedelem reprodukciói és ugyancsak az ő világát idézi a szalvétától kezdve az evőeszközöket rejtő kicsinyke papír zacskókig szinte minden.

A Toulouse a kolozsvári bohémek, egyetemisták és lazább újgazdagok kedvenc gyülekezőhelye, esténként szinte reménytelen helyet találni, a fekete-fehér járólap kockákon alig lehet kisakkozni, hogy mikor szabadul föl egy-egy asztal. Ami fura módon a legmeglepőbb volt, az nem más, mint a dohányfüst.

Egyrészt milyen jó volt tőle megszabadulni, másrészt milyen furcsa, hogy képeket, arcokat, hangulatokat idéz bennünk. Az étel, felséges, franciás, olaszos, az italválaszték kitűnő, bár legjobban a helyi sörök ízlettek, amik meg vannak áldva a fantasztikus erdélyi forrásvizekkel. Oldott, barátkozó, intelligens a rendkívül ízléses közeg, és amit egyre reménytelenebbül keresünk néha idehaza…, lelke van.

Párizs, Kolozsvár, szellemi, lelki gazdagság. De miért kell ezért 800 kilométert utazni?

Fotók: Toulouse Cafe-Brasserie

 

Fodor Sándor

Kommunikációs tanácsadó

Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. Az Életszépítők egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Mert Élet és mert Szép. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás