Ússz, Aranka, ússz!
Előszedtem a szekrény mélyéről a fürdőruháimat. Este tizenegykor felpróbáltam a még vállalható darabokat. Miközben próbálgattam, már egyáltalán nem bántam, hogy nem volt időm új fürdőruhát venni az utazás előtt. Minek? Mind a négy jó rám, mindegyik jó állapotú és még mindig tetszenek. Ahogy ezen tanakodtam, eszembe jutott Aranka.
A kilencvenes évek derekán, alig nagykorúan, együtt mértük a főzött fagyit a város legjobb fagylaltozójában. Embertömegeket szolgáltunk ki, és amennyi fagylaltot mi ott megettünk…! Fura mód nem híztunk tőle – inkább fogytunk. Nyilván nem a fagyitól. Egész nap talpon voltunk, négy-öt kilós tégelyeket emelgettünk, mosogattunk, takarítottunk. Nem derogált, nagyon is szerettük. Viszonylag rendes volt a főnök, fiatalok voltunk, tele reménnyel, és egy hónapra hatvanezret kaptunk.
Arankának nehéz gyerekkora volt. Az apja nevelte fel. Az anyja lelépett egy fickóval, amikor Aranka még óvodás volt. Nem találkoztak soha többé. Aranka sokat nélkülözött, leginkább jó szót, szeretetet. Az apja rákapott az italra. Előfordult, hogy a lánynak éjszaka menekülnie kellett, mert féltette az életét. Egy idő után többször látta az apját részegen, mint józanul. A lány vállalhatatlannak találta a helyzetet, tudta, ha nyugalmat akar, el kell hagynia mielőbb a szülői házat. Kereste a kiutat.
Aranka a középiskola utolsó évében összejött egy sráccal. Sorsvezetetten találkoztak. Két egymásba illő puzzle darab került a helyére. A fiú sem élt nagy lábon, a gyermeklelkű anyja és a zsarnoki nagyanyja nevelte fel. Őt nem az anyja, hanem az apja hagyta el.
Aranka tehát elbúcsúzott a régi életétől, a fiú is a sajátjától. Közös albérletüket s magukat épphogy fenn tudták tartani, de szabadok voltak és boldogok. Különös, szép pár. A fiú, ha tehette, az esti záráskor a fagyizó előtt várta Arankát, volt, hogy nyitásra is együtt érkeztek.
Napokat beszélgettünk végig Arankával a fagyis pult mögött. Tombolt a nyár. Egyszer csak előhozta, hogy ő is szeretne kijárni a strandra, ahogy én a szabadnapokon teszem, de… És következett egy csomó de, amiben benne rejlett az elhagyott, elveszett gyereklány minden kínja, könnye.
Nem tudok úszni. Gyerekként soha nem strandoltam. Táborba se mehettem soha. Egyszer nyaraltunk apámmal a Balatonnál, de a harmadik napon hazazavarták. Elment inni már délelőtt, engem az üdülőben hagyott, idegenek között.
– Majd a szerelmed megtanít úszni! Irány a strand! Pont azért menj, mert gyerekként kimaradt! Apádnak már nincs hatalma feletted, élvezd a szabadságod! – mondogattam Arankának.
Úgy tűnt, már nem is kell sokat győzködni. Fogytak a kifogások, de maradt még valami.
– Nincs fürdőruhám – bökte ki végül.
Este fél tíz körül szabadultunk a fagylaltozóból. Jött érte a fiú, kértem, kísérjenek haza. Előkerestem egy régi fürdőruhámat.
– Próbáld fel! – mondtam Arankának.
Nem felejtem el a fiút. A hála, a meghatottság és a büszkeség különös elegye ült az arcán. Aranka félszegen illegette magát előttünk, s mi nem győztük dicsérni. Pedig azt a fürdőruhát nem rá szabták.
Aranka másnap kiment a strandra a szerelmével és még azon a nyáron megtanult úszni.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az Életszépítők Magazint (eletszepitok.hu) 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom iskolai környezetben. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy Művészeti Iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) tagjaként szakmai érdeklődésem elsősorban az Idősügyi és Szociális Párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály témaköreihez kötődik.
