Ha szülő vagy, mindig van miért hálásnak lenned. 10 dolog, amire a fiam tanított meg
Anyai elfogultság nélkül állíthatom, a fiamnak ritka jó természete van. Általa eszméltem rá arra, hogy az egyéni személyiségjegyek csírájában egész korán megmutatkoznak, külső hatások által még torzulatlanul. A fiam babakorában péládul soha nem sírt éjszaka, nappal sem sokat. Nyugalma és jó kedélye miatt Kis Buddhának neveztük. Később, a bölcsődében gyakran hallottuk a nevelőitől: ez a kisfiú mindig mosolyog! Az óvodában és az általános iskolában már árnyalódott a kép, érték kellemes és kellemetlen kortársak hatások, felnőtt, és sok mindent megtapasztalt a rá hatást gyakorló ún. tekintélyszemélyek által is.
Sok mindentől óvtam, védtem volna, mint általában a féltő szülők, de el kellett fogadnom, hogy nem tudom burokban tartani, a tanulás, a tapasztalás útja göröngyös; az emberek sokfélék, az érzelmek kontra érdekek gyakran összefeszülnek, messze nem vagyunk tökéletesek.
10 dolog, amire a fiam tanított meg
1. Ha valami rossz történik, ne rágódj sokáig a dolgokon, lépj tovább!
A gyerekek hamar rájönnek, mivel tudnak leginkább hatni a szüleikre. Általában akkor akarnak hatni, ha nem irányul rájuk 1000 százalékos figyelem. A fiam, még kisgyermekként ilyenkor bosszantósdit játszott. Többek között a keresztnevemen szólított és saját költésű vicces mondókákkal traktált. Ez kezdetben néha bosszantott, de aztán megértettem, mi hozza ki belőle, s rájöttem, igaza van. Ha nem használ a szép szó, extrém(ebb) mutatványra van szükség. Megtanultam, hogy
2. Az osztott figyelem egyenlő a figyelmetlenséggel. Egyszerre csak egy dologra fókuszálj – legyél ott teljesen!
A gyereknek természetes, hogy minden körülötte forog – ha jó helyre, ha szerető családba születik/kerül, és ha egyke. Az egykeség nagy hátránya, hogy nem tanul meg osztozni, nem kell felezni, harmadolni, negyedelni, nagyobb testvértől ruhákat, játékokat örökölni stb. Az ő világában minden egész és csak az övé. Egyke voltam (a nővérem gyerekként meghalt), így ismerős a helyzet. Furcsa belegondolni, hogy éppen a fiam csiszol rajtam. Megtanít arra, hogy
3. Másokkal osztozni jó.
4. Lemondani valamiről valaki kedvéért nem veszteség, hanem öröm.
5. Mindig van miért hálásnak lenned.
6. Lehet a viszonzás igénye és reménye nélkül, önzetlenül adni.
Ismerünk embereket, akik gyakran panaszkodnak – mintha erre lennének (maguk által) kódolva. A panaszkodás energiát von el – attól is, akit a panaszáradat megtalál. A fiamat nagyon ritkán hallom méltatlankodni. Ha elesik, azon is képes nevetni. Arra tanít, hogy
7. Felesleges keseregni!
Nehezen bocsátom meg magamnak, ha hibázom – pechemre mások hibáira is ki vagyok hegyezve. A fiam ezzel szemben minden galibára képes azt mondani: nem történt semmi baj! Ha hibát vétek, például elrontom a kedvenc ételét, akkor is nagyvonalú és elnéző. Arra tanít, hogy
8. Ne ostorozd, aki hibázik! Ne akarj tökéletesnek látszani!
9. Ne görcsölj, mert lehet, hogy éppen ez akadályoz!
10. Vedd komolyan a játékot, ne vedd túl komolyan az életet! Élj gyermeki nyíltsággal és őszinteséggel!
A nyitókép a szerző tulajdonában van, felhasználása nem engedélyezett
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
