Ha szülő vagy, mindig van miért hálásnak lenned. 10 dolog, amire a gyermekem tanított meg

Anyai elfogultság nélkül állíthatom, a fiamnak ritka jó természete van. Az első, amire évekkel ezelőtt, „kezdő” anyaként rácsodálkoztam, hogy a tiszta, különböző hatások által még romlatlan személyiségjegyek már babakorban kiütköznek. Talány számomra, hogy honnét van ez a csomag, nem tudom teljes egészében a génekkel magyarázni. Amíg kicsi volt, sosem hallottuk sírni éjszaka – nappal sem sokat. Kis Buddhának neveztük. Később, a bölcsiben gyakran hallottuk a nevelőitől: ez a kisfiú mindig mosolyog! Gyárilag joviális.

Megtanultam tőle:

1. Ha valami rossz történik, ne rágódj sokáig a dolgokon, lépj tovább! 

A gyerekek hamar rájönnek, mivel tudnak leginkább hatni a szüleikre. Általában akkor akarnak hatni, ha nem irányul rájuk 1000 százalékos figyelem. A fiam, még kisgyermekként ilyenkor bosszantósdit játszott. Többek között a keresztnevemen szólított és saját költésű vicces mondókákkal traktált. Ez kezdetben néha bosszantott, de aztán megértettem, mi hozza ki belőle, s rájöttem, igaza van. Ha nem használ a szép szó, extrém(ebb) mutatványra van szükség. Megtanultam, hogy

2. Az osztott figyelem egyenlő a figyelmetlenséggel. Egyszerre csak egy dologra fókuszálj – legyél ott teljesen!

A gyereknek természetes, hogy minden körülötte forog – ha jó helyre, ha szerető családba születik/kerül, és ha egyke. Az egykeség nagy hátránya, hogy nem tanul meg osztozni, nem kell felezni, harmadolni, negyedelni, nagyobb testvértől ruhákat, játékokat örökölni stb. Az ő világában minden egész és csak az övé. Egyke voltam (a nővérem gyerekként meghalt), így ismerős a helyzet. Furcsa belegondolni, hogy éppen a fiam csiszol rajtam. Megtanít arra, hogy

3. Másokkal osztozni jó.

4. Lemondani valamiről valaki kedvéért nem veszteség, hanem öröm.

5. Mindig van miért hálásnak lenned.

6. Lehet a viszonzás igénye és reménye nélkül, önzetlenül adni.

Ismerünk embereket, akik gyakran panaszkodnak – mintha erre lennének (maguk által) kódolva. A panaszkodás energiát von el – attól is, akit a panaszáradat megtalál. A fiamat nagyon ritkán hallom méltatlankodni. Ha elesik, azon is képes nevetni. Arra tanít, hogy

7. Felesleges keseregni!

Nehezen bocsátom meg magamnak, ha hibázom – pechemre mások hibáira is ki vagyok hegyezve. A fiam ezzel szemben minden galibára képes azt mondani: nem történt semmi baj! Ha hibát vétek, például elrontom a kedvenc ételét, akkor is nagyvonalú és elnéző. Arra tanít, hogy

8. Ne ostorozd, aki hibázik! Ne akarj tökéletesnek látszani!

9. Ne görcsölj, mert lehet, hogy éppen ez akadályoz!

10. Vedd komolyan a játékot, ne vedd túl komolyan az életet! Élj gyermeki nyíltsággal és őszinteséggel!

 

A nyitókép a szerző tulajdonában van, felhasználása nem engedélyezett

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kettő × egy =

hirdetés