5 hiba, ami megkeserítheti a felnőtt szülő-gyermek viszonyt

Beate és Manfred Scherrmann családterapeuták a felnőtt, már családos gyermekek és szüleik kapcsolatát vizsgálták, és rámutattak arra, hogy a problémás kapcsolatok egész életünkre hatással lehetnek.

Igazán elégedettek és boldogok akkor lehetünk, ha szüleinkkel tiszteletteljes, kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, és mindkét fél elégedett benne. A kötődés és a függetlenség kéz a kézben kell, hogy járjon, ha bármelyik veszít értékéből, akkor a családi működés és az egyén is sérül. Vannak olyan tipikus „hibák”, amelyeket sajnos nagyon sokan elkövetünk, a szerzőpáros (Békében élni szüleinkkel, Ahogy a konfliktusaink feloldhatók c. könyvben) ezeket gyűjtötte össze.

5 hiba, ami megkeserítheti a felnőtt szülő–gyermek viszonyt

1. Hol a határ?

Nehéz úgy élni, ha nem tudjuk, hol húzódik az a láthatatlan határ, ami védi az egyik és a másik felet. A kellemes és szabad élethez kell a saját élet. Saját szabályok, saját elképzelések, saját döntések, saját megpróbáltatások, saját hibák és saját tapasztalatok. Majd ezekből mi választjuk ki azt, amihez segítséget kérünk, amiből adni szeretnénk, amin osztoznánk, vagy amit inkább megtartanánk önmagunknak.

2. Megfelelő távolság

A távolság nem a szeretet mércéje, és nemcsak fizikai távolságról szól. A megfelelő távolság egyénenként különböző, de ügyeljünk arra, hogy mindenki elégedett legyen. Az elhanyagolás, érdektelenség áll az egyik végponton, a másikon viszont a lelkiismeretfurdalás-keltés, vagy az állandó ellenőrzés, beleavatkozás. Onnan tudjuk, hogy szüleinkkel megfelelő a távolság, ha akkor is jól érezzük magunkat, amikor együtt vagyunk, és akkor is, amikor külön. Mert a kötődés és a szeretet biztos.

3. Az élet terhei

Mindenki a maga sorsáért felel, a saját életünk boldog és boldogtalan eseményei a mi életünk részei. Nem cipelhetjük a szüleink terhét, de mi sem rakhatjuk problémáinkat az ő vállukra. Legyünk érzékenyek, segítsünk egymásnak, amiben tudunk, de ne vegyük át a másik batyuját!

4. A felnőtt viselkedés

Felnőtt viselkedésről akkor beszélhetünk, ha tetteinkért vállaljuk a felelősséget. A felelős ember a szüleivel való konfliktusban is kiáll magáért, tud önmaga maradni, kedvesen és világosan reagál. Sem a harag, sem a konfliktuskerülő, hunyászkodó magatartás nem vezet célhoz. Csak a józan, magabiztos, de tiszteletteljes beszélgetésből lehet jól kijönni.

5. Mivel tartozunk?

Úgy gondolom, minden gyermek hálás lehet az életéért, amit kapott, és köteles tisztelni a szülőjét. Ezt akkor leszünk képesek elfogadni, ha nem ragaszkodunk a „tökéletes” szülő eszményképéhez, hanem tudjuk, az ő életüknek is voltak tévedései, rossz döntései, de a maguk módján igyekeztek szerepüknek megfelelni. A mi dolgunk nem az, hogy szüleink felé törlesszünk, vagy feláldozzuk magunkat, hanem az, hogy saját gyermekeinket a lehető legnagyobb szeretettel neveljük. Mi nekik adunk, ezt kell nagyon jól csinálnunk.

A szülő és gyermek megfelelő kapcsolata nemcsak kisgyermekkorban fontos, hanem később is, és ugyanúgy dolgoznunk kell érte.

„Gyökerek nélkül nem létezik növekedés. (…) De akkor is hiányzik valami lényeges, ha úgy össze vagyunk nőve a gyökereinkkel, hogy a magunk számára már nincs hely. Ha összhangban vagyunk mindazzal, ami mindig a részünk marad, és egyúttal ennek a nem szűnő elkötelezettségnek a tudatában egy lépést tiszteletteljesen hátralépünk, akkor tud a belső szabadságunk és önrendelkezésünk tökéletesen kibontakozni.” (Beate Scherrmann-Gerstetter – Manfred Scherrmann)

hirdetés
1 válasz
  1. Burda Kati
    Burda Kati says:

    köszönöm a cikket, gyakoló anya, nagymama vagyok.A sok konfliktus a családi összejövetelek alkalmával bizony elkerülhető, ha acikkben olvasottak szerint gondolkodik mindhárom fél. Csak a vélemény nyilvánítást[ amikor tuti, hogy igazam van] nagyon nehéz megállni.

    Válasz

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

16 − tizenhárom =

hirdetés