9 fontos kérdés az álláskeresésről pszichológustól
Vajon mennyire vagy közel vagy távol attól a képtől, amit vagy akit hatékony és eredményes álláskeresőnek nevezhetnénk? Kényelmesen ülj le, helyezkedj el a székeden, foteledben, ott, ahol éppen most vagy, és érezd meg, hogy tudsz-e arra figyelni, ami éppen elhangzik. Saját magadról lesz ugyanis szó.
I. Mennyire véled önmagad kitartónak?
Általában téged a környezeted, szüleid, kollégáid, cimboráid, barátaid mennyire mondanának eltökélt személynek, karakternek? Mikor jön el az a pont, amikor képes vagy feladni? Netán épp ellenkezőleg, mikor jön el az a pont, hogy egészen bizonyos, nem adod már fel? Mert tudsz hinni valamiben? Mert van egy víziód arról, hogy hova tartasz éppen, és nem adod alább? Kitartó leszel, bármi áron?
II. Mennyire tartod magad talpraesettnek?
Általában igazán benne vagy a térben, ahogy mondani szoktuk? Egész egyszerűen kiállsz saját magadért, a dolgaidért, az elképzeléseidért, a kritériumaidért? És rád lehet bízni dolgokat, hiszen kellően magabiztos vagy? Határozottnak mondanád magad? Mikor vagy a leginkább ilyen? Mit tudsz azért tenni, hogy holnaptól még annál is magabiztosabbnak tűnj, amilyen most vagy?
III. Mikor jössz zavarba?
Egy interjúhelyzetben milyen kérdéstől kezdenél el pironkodni, vagy épp hebegni-habogni? Mikor esett csorba a magabiztosságodon? Vajon mit kell ahhoz tenned, hogy ez ne következzen be? Általában hányadán is állsz tulajdonképpen saját magaddal? Önbizalmi szinten hogy viszonyulsz saját magadhoz? Önbecsülésed milyen? Na és az önértékelés, vagy az öntisztelet? Mennyire kedveled saját magadat? Mennyire tudod szeretni önmagad álláskeresői énjét?
IV. Milyen a szakmai önbizalmad?
Hogy vagy vele? Vajon a szakmádban, és főleg, ha most a szakmai kollégákat, vetélytársakat nézzük, akkor ott az elitmezőnybe tartozol, fel tudod velük venni a szakmai versenyt? Ha nem, miért nem? Ha igen, mit kell tenned azért, hogy ezt hosszabb távon is megőrizd, sőt, akár nemzetközi értelemben is helyt tudj állni?
V. Bízol-e saját magad eltökéltségében?
Mennyire vagy motivált típus? Úgy is kérdezhetnénk, hogy mikor alakul ki nálad a szemcsillogás? Milyen témák, témacsoportok, szakmai tartalmak felé tör felszínre kimondottan lelkesedésed? Mikor dobban a szíved, hogy „aha, igen, ez az, amivel tényleg, hosszabb távon is képes lennék foglalkozni, akár egy életen át!”
VI. Tudod-e egyáltalán, hogy mit akarsz?
Pontosan látod-e magad előtt azokat a célállás-lehetőségeket, azokat a pozíciókat, munkaköröket? Milyen is az a kikötő, ahova szeretnél behajózni, révbe érni? Meglátod-e a saját szerencsédet, ki tudod-e aknázni azokat a lehetőségeket, amelyek körülvesznek Téged, vagyis nyitott szemmel vagy-e jelen?
VII. Hányadán állsz a kompromisszumokkal?
Mi az, amiben biztosan hajlandó lennél kompromisszumot kötni, és mi az, amiben száz százalék bizonyos, hogy nem? „Na, abból aztán nem engedek!”- fogadod. Mi lesz ez? Magyarán, mi van kőtáblába vésve és mi az, amit csak agyagtáblába írnál föl, de kevésbé fontos? A kőtáblából viszont nem engedhetsz.
VIII. Milyen kapcsolatrendszerrel rendelkezel?
Kiket ismersz? Hányan vannak ők? Hány ismerősöd van? Csúnyán mondva, mire lehetne őket használni? Fontos, hogy nem kihasználni, egyszerűen használni? A legtöbb ismerősöd, ha én odamennék hozzájuk, és azt mondanám, hogy ajánljon téged egy munkakörre, akkor vajon milyen ajánlást fogalmazna meg rólad? Mit emelne ki a személyedből, személyiségedből, karakteredből, vagy a szakmaiságodból?
IX. Mennyire hiszel abban, hogy rövid időn belül meglesz, amit szeretnél, amire vágysz?
Amikor elkezded-elkezdted az álláskeresést, mi lesz-lett az a bizonyos dédelgetett pozíció? Van-e ebben hited, eltökéltséged, ambíciód, lelkesedésed, elszántságod?
Fontosnak gondolom, látod-e azt a jobbik feledet, jobbik énedet – bizonyos szempontból énideált -, aki ezekkel a fentiekkel mind-mind már rendelkezik, mert ha mindez jobban szemed előtt van, akkor könnyebb is lesz efelé haladni, fejlődni, erősödni.
Nyitókép: Jobsitown
Tanácsadó szakpszichológus
Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.
