Ha nem elégedett az alábbi eredményekkel, kérem végezzen új keresést
Krúdy Gyula: Magyar író karácsonya Faggyúgyertya helyett villamos lámpás világít ugyan a magyar író papirosa fölött, amidőn a Bak hava második felében korán sötétedik a ködös délután, ám én mégis azt hiszem, hogy eleink, a régi írók, akiknek élete körülbelül száz esztendő előtt folyt le Magyarországon és az irodalomtörténetben – boldogabban, megelégedettebben várták a szentestét. […]
Babits Mihály: Az erdő megváltása (4-5.) A város végén egy kis házat körülálltak a fák és benéztek az ablakon. A farkasok fájdalmasan vonítottak messzebb. Bent a beteg asszony nyögött, fázott, szegény volt, egyedül volt. – Megváltást! Megváltást! – kiáltották a fák és karjaikat az égnek emelték. A hó, mint fehér könny, gyöngyözött le róluk. – […]
Móra Ferenc: Pótlevél a Jézuskához Édes kis Jézuskám, aki ezt a pár sort intézi hozzád, az tisztában van azzal, hogy tilalmas dolgot művel, mikor karácsony oktáváján zörgeti meg levéllel a kancelláriád kristályablakát. (Ugyan az is lehet, hogy csak máriaüveg, mert idelent olyasmit is hallani néha, hogy az üvegeseket nem eresztik be a mennyországba. De erre […]
Nagy László: Magtalanok Jézuskája – Legyél a mi fiunk, nevünkre iratunk, itt laksz nálunk. – A mi anyánknak akkor mi marad? És minek maguknak ilyen, aki rossz? A papifejedelem az imént mondta rám, hogy a javitóba kerülök, bitófára, ott esznek meg a kányák. Mert éppen harangszókor csaknem belefúltam a tóba, mert égetően rossz vagyok, rossz. […]
Ady Endre: A vidámság küldöttje Karácsony estéje volt, hideg havas este, s a Németh Ferkóék szobájában gyengén világított a lámpa, és a rossz kályha nem adott meleget. Hát ez nem is volt csoda, mert Ferkónak az édesapja szegény munkásember volt, az édesanyja betegen feküdt az ágyában, és Ferkóval együtt öt gyermek volt a háznál. Nem […]
Móricz Zsigmond: Hét krajcár Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni. Jól ismerem ezt a világot. A Soósoknak az a generációja, amelyből az apám […]
Márai Sándor: A négy évszak – December Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az […]
Mikszáth Kálmán: A Mikulás bácsi Bácsi bizony, de kinek? Mert a Mikulás úr nem ismer tréfát és nagy megkülönböztetéseket tesz a gyermekek között. Igazi Janus-fej, ugyanegy időben mosolyog az egyik arca az egyik gyerekre s haragos a másik a másikra. Mikulás bácsit szentnek festik a képeken. Glória is van a feje körül, és majdnem olyan […]
Fekete István: Mikulás A konyha ablakán vasrács volt és belül vörös függöny, mely meglebbent néha, mert az ablakon egy szem hiányzott. Amikor a függöny megmozdult valamennyien odanéztünk. Rozi, aki mosogatott és vörös kezével biztonságosan nyúlt a zsíros vízbe merült kések és villák közé. Pista bácsi, a kocsis, aki kukoricát morzsolt és én, aki mesét […]
Kosztolányi Dezső: Karácsonyfaerdő Karácsony felé a főváros trachitkockáin egyszerre kivirul egy csodálatos, fantasztikus, vadregényes fenyőerdő. A Vámház téren zöld lombok árasztják távoli erdők melankóliáját. A reggel tejszínű ködében vagy napszállat után, sejtelmes árnyékok között tétovázva áll meg a járókelő, és a karácsonyfavásár alkudozó lármája között eltűnődik. Nem csodálatos-e, hogy minden évben elzarándokol hozzánk az erdő? […]
Gárdonyi Géza: Roráté Még sötét van, mikor már harangoznak a rorátéra. Hideg decemberi sötétség ez, csak alig áttetsző. Férfiak, asszonyok fekete árnyékokként mozognak benne a templom felé. Az ablakom előtt egy-két kisebb árnyék válik el tőlük. A kis árnyékok betérnek az iskolába. Kisködmenek, nagycsizmák. Az arcát egyiknek se látom; de már az alakjáról, mozdulatairól megismerem […]
Kányádi Sándor: Fenyőmese Élt a Hargita oldalában egy magányos fenyő. Senki sem lakott a közelében. Az erdő, de még a legkisebb bokor is olyan messze volt tőle, hogy még a kiáltását sem hallották volna meg, nemhogy a sóhajtásait. Ezért aztán nem is kiáltozott, nem is sóhajtozott. Még a nyári viharok, villámok s a farkasordító telek […]
Móra Ferenc: A kíváncsi hópelyhek A nap éppen lement, mikor az erdő felett elkezdett esni a hó. — No, anyó — mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyben —, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét. Nemsokára a búzamezők fölött kezdtek táncolni a hópihék. — Gyertek, gyertek — csalogatták őket a szántóföldek —, jó […]
Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek karácsonyi panaszai 1. Ez az alkalom, mikor nekem is lámpalázam van. Egyébként nem szerepelek. Ott felejtenek a sötét sarokban, gondjaim közepette, bánatom kibogozhatatlan hínárjában, maszatos arcomon piszkos, forró könnyeimmel, a duzzogástól dagadt orral. 2. Ilyenkor kimosdatnak, megcsutakolnak, tisztára vakarnak, mint a halat, s bevezetnek a szalonba. A színpadra ráncigálnak. Most […]
Fekete István: Karácsonykor …odakünt hunyorogva leselkedik az est; a zene szétszállt már a lakásokban és mintha elhallgatott volna, pedig némán szól tovább, mint ahogy mindig szólt, a múlt alkonyodó utcájában, a jelen gyantás fenyőillatában, és szól majd a jövő ragyogásában is, mert a szeretet és békesség muzsikája – összekötve időt és embereket – el nem […]
Hans Christian Andersen: A kis gyufaárus lány Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, […]
Kosztolányi Dezső: Ajándék Aranyvirágot, vörös ördögöt és ezüstcukorkát veszek egy ötéves kisleánynak. A cukrászdában, ahol ezen az ünnepen szorongok, velem együtt egész tömeg várakozik. Miniszteri tanácsos és kis pesztonka, grófné és vargainas egymás mellett. Mindegyik vásárolni akar, s adni, adni. Nézegetem őket. Feltűnik, hogy milyen áhítatosak, boldogok valamennyien. Mintha az a szándék, hogy visznek valamit […]
Móra Ferenc: Békesség földön az embernek… (részlet) Az angyali üzenet, amely Betlehem mezőin adatott a csordapásztoroknak, nem egészen így szólt. Az dicsőséget hirdetett mennyben az Istennek és békességet a földön a jóakaratú embereknek. De kétezer év messze elsodort bennünket betlehemi mezőkről, Messiást hirdető csillagtól, fényességbe öltözött angyaloktól – ma nem szabad olyan szigorúnak lennünk, […]
Jókai Mór: A koldusgyermek Karácsoni történet Az apját leütötte a hajókötél, a vízbe fulladt. Az anyja mosóné volt; éjszakai munkában meghűtötte magát, forrólázt kapott, meghalt. A kisfiú egyedül maradt, és még alig volt négy esztendős. Mikor kivitték az anyját is a temetőbe, a kisfiú elgondolta magában: „mármost ki fogja nékem mondani: kedves kisfiam? ki fog […]
Kosztolányi Dezső: Karácsonyi ének Járok a karácsonyi világban, és úgy érzem, minden léptemmel tisztább és igazabb leszek. Valami csendesség van ma a világban, kenetteljes, mély komolyság és bibliai egyszerűség, s láthatom azt, amit köznapokon oly sokszor keresek és sohasem találok: az életet. Ma beszélhetek az embertársaimmal, s ha jó vagyok hozzájuk, talán meg is hallgatják […]
© 2013-2024 www.eletszepitok.hu