A családi park mintapéldája Csepelen
Ha a csodaszép idővel megáldott szabadnapunkat valamelyik budapesti parkban akarjuk tölteni, valószínűleg nem Csepel az a hely. Az embernek inkább a Gellért-hegy, a Városliget, a Margit-sziget jut az eszébe vagy sok minden más, de nem a városnak e panelházakkal és gyárkéményekkel tarkított pereme. De egy háromszintes vár olyan hívószó egy fiús anyukának, hogy azért még Csepelre is érdemes elmenni, sőt, még biciklivel is.
A bicikliutak még bőven nem elegendő mértékben hálózzák be Budapestet, de az, hogy már a Hungária körút számunkra fontos szakaszán, illetve Csepelen is van lehetőség gyerekkel, biztonságosan bringázni, az igencsak megkönnyítette és megszépítette az életünket: egyszóval kaptuk magunkat és a gyerekeinket a barátnőmmel, aki szintén egyedülálló anyuka, és akinek a fia az enyémmel szerencsére évszázados haverságban van a két éves korkülönbség ellenére. Szintén nagy biciklizők – nem annyira környezetvédelemből, inkább autó híján -, így aztán Zuglóból nekiindultunk.
A nyolcéves gyerek szuper energiával végigbiciklizett a csepeli Rákóczi térig méghozzá úgy, hogy végigbeszélte az utat az én gyerekemmel, aki – kisebb lévén – még mögöttem ült.
A kirándulás megéri: olyan háromszintes vár épült a családi parkba – a Rákóczi-szabadságharchoz kötődő tematikával – amiben trónterem és börtön is van, meg színes várablakok és kanyargós csőcsúszdák, körülötte homokos várárok és ágyú, hogy onnan gyerekeket kirobbantani nem lehet. De ha mégis, akkor van továbbá a parkban multifunkcionális sportpálya (ahol kézilabdázni, focizni és kosárlabdázni is lehet), ping-pong asztalok, fák – amiket meg lehet mászni -, bográcsozáshoz kialakított tűzrakóhelyek padokkal és sakk-asztalok is. (A gyerekek imádják a sakkot, ha eleget magyarázunk, hogy mi miért történik egy játszmában, aztán meg hagyjuk őket, hogy játsszanak a maguk módján, akkor ez az unalmasnak tűnő játék egy fantasztikus drámává képes alakulni, amiben feláldozzuk a futót, védjük a királynőt, csatarendben állnak a közkatonák, beszorítjuk az ellenséget, gondosan felépített tervek vannak és arculcsapások, hadifoglyok, győzelem és halál – egy fordulatos és szenvedélyes színdarab alakul ki. Én ezt eddig nem tudtam a sakkról.)
Fotó: csepel.hu
Fotó: F. K.
Fotó: F. K.
Fotó: F. K.
Fotó: F. K.
Fotó: F. K.
Fotó: F. K.
Egyébként van még futópálya (ez külön, reggel öttől este tízig nyitva van), kültéri fitness-park a felnőtteknek, gumidombos bicikli-pálya mesefigurákkal, baba-mama hinták, illetve nagy homokozó napvitorlával árnyékolva. Külön örültünk annak, hogy büfé is van, mindig is álmodtunk róla, hogy a játszótéren kávézni lehessen; itt még sör is kapható, ennél többet, azt hiszem, már nem tudunk elképzelni egy ideális parkról.
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.
