A foganásom pillanatától kezdve emlékezem… Az anyavárás kilenc hónapja
Emlékezem. Foganásom pillanatától kezdve emlékezem. Nem képekben, hanem sejtszinten. Zsiger szinten. Hangulatok, rezdülések, érzelmek járnak át, ahogy anyát is. Az ő része vagyok. Egy vagyok vele.
Szeretek vágyott, várt babaként megérkezni. Viszont minden szeretetteli vágyakozás ellenére előfordul, hogy méhen belüli növekedésem és születésem körülményei cseppet sem lesznek gondtalanok és felhőtlenek.
Előfordul, hogy nem terveznek és nem is számítanak rám. Van, amikor kicselezem a fizikai védőgátakat – megfoganok nem megfelelően használt óvszer mellett. Van, amikor hiába minden gyógyszer és befolyásolt hormonműködés – megfoganok rendszeresen szedett fogamzásgátló tabletta ellenére. És olyan is van, hogy az orvostudomány jelen állása szerint lehetetlen megérkeznem, de én mégis megfoganok.
Naptár módszer, megszakított együttlét, ovulációs teszt, hőmérőzés, hónapokig kimaradó menstruáció, vérzés alatti együttlét, endometriózis, cukorbetegség… nincs olyan technika, ciklusbeli állapot, vagy egészségügyi helyzet, amikor teljességgel kizárható lenne az érkezésem. Elképesztően leleményes és elszánt tudok lenni, ha jönni akarok.
A foganásom pillanatától kezdve emlékezem, a kezdetektől mindent megérzek, érzékelek. Zsiger szinten érzem, ha az ittlétemmel való szembesülés miatt érzelmi hullámvasútra ültetem fel anyát. Tudom, hogy visszafordíthatatlanul megváltoztatom a sorsát, és ha nem tervezett engem elszántan, akkor létezésem tényét valahogy muszáj lesz feldolgoznia. Az ő kétségei az én kétségeim. Az ő vívódása az én vívódásom. Egy vagyok vele. A szó minden értelmében egyek vagyunk. Amikor elkezdi közös éltünket tervezgetni, megnyugszom és ugrásszerű fejlődésnek indulok.
Az anyaméh szó szerint és átvitt értelemben is védőburok, ahol nem csak a magzatvízben, hanem anya érzéseiben is fürdőzöm.
Előfordul, hogy benti létem alatt anya elveszíti a szüleit. Ilyenkor a gyászban is osztozom vele, pedig nem is tudom, hogy mi mérhetetlen szomorúságának az oka. A sokk, a trauma mellé az értem való aggódás is betársul, ami különösen nehéz helyzetet idézhet elő.
Számomra is megnyugtató, ha ilyenkor mindkettőnk érdekében segítőhöz fordul. Nagyon sokat jelent, ha tudatja velem, hogy nem miattam szomorú és kétségbeesett.
Az is megesik, hogy anya valamilyen balesetet szenved, miközben én bent csücsülök a biztonságban. Az ijedtsége, riadalma ilyenkor engem is átjár, a stressz, a pánik bennem is hullámzik. Hálásan fogadom, ha jelzi, hogy vége a bajnak és már nyugalom van, így én is könnyebben visszatalálok a békémhez.
Kevés eszközöm van arra, hogy üzenjek anyának, hogy kifejezzem, ha valami nem tetszik, vagy nincs ínyemre. A fura testhelyzetek felvétele ezen kevés eszköz egyike. Oka van annak, ha keresztbe fordulok, vagy ha farfekvéses pozíciót veszek fel. Bízom benne, hogy tudja „kódolni” az üzenetem, hogy rendeződnek a dolgok, hogy aztán én is befordulhassak a szülőcsatorna irányába.
Világra érkezésem formája egész életemre kihat.
Így hálásan fogadom, ha anya kézbe veszi saját foganása és születése történetét, valamint ránéz arra, hogyan van ő önmagával nőként, hogyan van apa mellett és egyéb női szerepeiben. Ettől sokkal gördülékenyebb lehet anya szülése…
A megszületésem
Magzati létemen túl születésem körülményei is rejthetnek nehézségeket.
Ha orvosi beavatkozásokkal indítják el a születésem, akkor később gondom lesz az elindulással, és a dolgok elkezdésével. A megoldandó feladatok előtt toporogni fogok, nehezen fogom rászánni magam azok megoldására, és ezekhez másoktól sem fogadok majd el segítséget.
Ha császármetszéssel segítenek a világra, nehézségeim lesznek a határok meghúzásával. Gyakran akaratlanul is meg fogom sérteni az embereket amiatt, hogy nem érzékelem jól az önálló elképzeléseiket. Problémáimat nem fogom tudni egyedül megoldani, külső megmentőre fogok várni, aki kiszabadít.
Ha sok fájdalom és kínlódás után születek meg, gondjaim lesznek a változással és változtatással, mert ezt a mélyen rögzült fájdalmat minden áron el szeretném majd kerülni.
Ha vákuummal segítenek ki, az azt jelenti, hogy beszorultam. Ez a „beszorultság” ég majd be probléma-megoldási alapélményként, és ez felnőtt problémakezelésemre is rá fogja nyomni a bélyegét.
A világra jöttöm utáni első órák élményei ugyancsak meghatározóak.
Ha a benti békés, csendes, meleg félhomályból zajos, erős fényű helyre kell megérkeznem, első élményemmé az válik, hogy nem figyelnek rám, nincsenek rám tekintettel. Ha lüktető köldökzsinóromat még pulzálva elvágják, nem veszik figyelembe az igényeimet. Ha idegen kezek csap alá tartva dörzsölik le rólam a magzatmáz maradékát, majd méregetnek, felöltöztetnek, ahelyett, hogy a kibújásom után rögtön anya mellkasára tennének, a legvágyottabb biztonságot adó helytől tartanak távol.
Nem centizésre, dekázásra, nem babaruhára és nem rutinos kezek lendületes mozdulataira van szükségem, hanem anya bőrének érintésér, illatára, testének melegére és a vele való meghitt összebújásra.
Akárhogy is alakul, hiszek a sorsban, ahogy a sorsformáló erőben is. Minden útnak oka van, semmi nem történik ok nélkül.
Megnyugtat, hogy minden nehézséggel lehet mit kezdeni és az öngyógyító folyamatok már nagyon korán elkezdődhetnek. Alig várom, hogy bunkert építhessek, mászó alagútban mászhassak, anyával születésmesére mehessek és kijátszhassak magamból mindent, ami másképp alakult, mint ahogy anyával elterveztük.
Az első rész
Humán és természettudományos érdeklődésem ellenére közgazdász lettem, ezáltal hosszú időre elmenekülhettem a kiszámíthatatlan érzelmek, érzések világa elől, a „kiszámíthatóságok” közé. Az önismereti munka által azonban megérkeztem abba a világba, ahol új hivatás is várt. Alternatív gyógymódok sokaságát ismertem és tanultam meg, elsajátítottam többfajta masszázstechnikát, stressz- és félelemoldó, valamint pszichés elakadásban segítő módszert. Meddőség, stressz, pánik – leginkább ezzel keresnek meg a hozzám fordulók. Dúlaként rendszeresen dolgozom babavágyókkal és várandósokkal is.
