A gyász fázisai. Adj időt magadnak a veszteség feldolgozására!

 

Szeretteink távozása mindig megrázó.

Akkor is, ha már nagyon idősek, nagyon betegek, ha már számíthatunk arra, hogy hamarosan búcsút mondanak e földi létezésnek, valahogy mégis nehezen készülünk fel halálukra. Amikor pedig valaki a „szokásoshoz képest” fiatalon hal meg, balesetben, betegségben, netán önkezével vetve véget életének, még nagyobb a megrökönyödésünk. Olyan nagy, hogy sokszor kiszakad belőlünk: „hogy tehette ezt?!”. Hogy hagyhatott maga után ennyi megtört szívet, szerető hitvest, gyermekeket, esetleg a szüleit? –  írja Major Virág korábbi cikkében.

A felgyorsult világban azt várja a környezet, hogy rövidebb ideig tartson a gyász. A gyászolók érzései, az ún. normál gyász folyamatának egyes stádiumai nagyon hasonlóak mindenkinél, kortól és nemtől függetlenül – mondja Dr. Hegedűs Katalin, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének docense, aki a gyászolókkal végzett sok éves munkája során összegyűlt, gyászolók által írt naplókat elemzett.

A tapasztalatok szerint előtérbe került a társadalomban a gyász „sürgetése” holott a teljes folyamat ritkán zárul le egy éven belül. Dr. Hegedűs Katalin szerint fontos lenne, hogy tudjunk őszintén beszélni a halálról, a haldoklásról és a gyászról is.

A szakember tapasztalatai szerint kevesen vannak tisztában a „normál gyász” lefolyásával. Sokan azt gondolják, egy-két hónap alatt lezajlik a neheze, és a külvilág is ezt várja el a gyászolótól. Furcsának találják azt a személyt, akinek gondolatai még ezután is gyász körül forognak. Holott valójában ritkán zárul le egy éven belül a gyász teljes folyamata, az érzéseket az egymást követő évfordulók (házassági évforduló, születésnap stb.) újra és újra felerősíthetik, és az is természetes, ha az egy éves évforduló ismét nehezebb érzéseket hoz elő.

A szakirodalom megkülönbözteti a normál és a komplikált gyászt, előbbi jellemzi az emberek 80-85 százalékát. Bár a normális gyász folyamatát számos egyéni tényező határozza meg, meghatározhatók a különböző szakaszok, melyek ismerete segítséget jelenthet.

A sokk a halál bekövezése után általában egy-két napig tart, és jellemzően akkor is átéli a gyászoló, ha már hónapok óta tudta, hogy el fogja veszíteni a hozzátartozóját. A sokk bénult, ködös érzéssel társulhat, előfordulhat például, hogy valaki nem tud sírni, ami ijesztő lehet, pedig természetes.

Ezt követi az összeszedettség, szervezettség ún. kontrollált időszaka, mely a temetés szervezésével, ügyintézéssel telik. Sokan azt hiszik, ezt követően már könnyebb lesz, pedig ez után a tudatosulás időszaka több hónapig, fél évig is eltarthat érzelmi zűrzavarral, regresszióval (gyermeki érzésvilágba való visszacsúszás) kísérve. Ebben az időszakban előfordul, hogy a gyászolót annyira foglalkoztatja az elhunyt, annyira erősek az érzelmek, hogy szinte vizuálisan megjelenik számára a hozzátartozó vagy sokat álmodik vele – mondja Dr. Hegedűs Katalin, hozzátéve, hogy ezek szintén a normál gyász körébe tartoznak. A gyászfolyamattal sokat foglalkozó szakemberek szintén tapasztalják, hogy a gyászoló akár olyan vélt vagy valós testi tüneteket is produkálhat, melyek az elhunyt utolsó időszakát jellemezték. De számos egyéb, az erős stresszhelyzettel összefüggő testi tünet is megjelenhet (rosszullét, légszomj, torokszorítás érzése). Átlagosan fél év után kezdődik egy átalakulás, és kezd nyitni a gyászoló a környezet felé.

A folyamatban sokat segíthet a gyásznapló, melyben lehet írni a mindennapokról, különös tekintettel az elhunyttal kapcsolatos érzésekre. A docens legutóbb megjelent könyvében ilyen anonimizált gyásznaplókat elemzett. Azt találta, hogy a normál gyász lefolyása során nagyon hasonlóak az érzések, amin keresztülmennek a gyászolók, éskortól, nemtől függetlenül megjelennek a különböző stádiumok.

A normál gyásztól megkülönböztetik a szakemberek az ún. komplikált gyászt, melyre hajlamosíthat a váratlan vagy erőszakos halál, gyermek elvesztése, vagy például ha a gyászoló hajlamos a depresszióra. Ilyen esetben előfordulhat a késleltetett gyász éppúgy mint a bagatellizáció vagy a túlzott, elhúzódó gyász.

Az, hogy milyen körülmények között halt meg a szerettünk, nagyban befolyásolja az ittmaradók testi és lelki állapotát. Dr. Hegedűs Katalin szerint sajnos elfelejtettük a búcsúzással, gyásszal kapcsolatos évszázados rítusokat, melyek gyógyító hatásúak voltak.

Tapasztalatai szerint a végstádiumú betegek általában pontosan tisztában vannak az állapotukkal akkor is, ha nem beszélnek erről, viszont őszinte beszélgetések nélkül egyedül maradnak a félelmeikkel, szorongásaikkal, és minden fél megfosztja magát a búcsúzás lehetőségétől is. A szakember a természetességet javasolja, mint alapelvet az ilyen helyzetekben: beszéljünk ugyanúgy szerettünkkel (vagy betegünkkel), mint korábban.

Nem szabad misztifikálni az élet végét, mert akkor eltávolodunk attól, aki ezzel küzd vagy gyászol. Akkor tudunk igazi segítői lenni a legsúlyosabb állapotú betegnek, ha nem félünk a vele való beszélgetéstől – fogalmazott a szakember.

Forrás: Semmelweis Egyetem

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kilenc + három =

hirdetés