Két nehéz témát egy csapásra: a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális abúzus és a stigmatizáció lélektana (film- és videóajánlóval)

Konfabuláció. Jelentése: kóros pontatlanság, a visszaemlékezés során az emlékek kiegészítése vagy cseréje nem valós, fantázia szülte elemekkel. Ez a viselkedés gyermekkorban nem ritka jelenség, ha úgy tetszik a fejlődés velejárója, a különböző hatások, történések érzelmi feldolgozásának egyfajta gyermeki módja, bár nem mindenkinél jelentkezik.

A szülőknek és/vagy a gyermekekkel kapcsolatban álló felnőtteknek (például óvodapedagógusnak) egyaránt komoly dilemmát jelenthet, mikor érdemes szakember (gyermekpszichológus, gyermekpszichiáter) segítségét kérni; hol van az a határ, amikor a gyermeki konfabulálás túlmutat a normálisnak nevezhető szinten, és ténylegesen kóros jelleget ölt.

Különösen nehéz a helyzet, ha a konfabuláció olyan erős tabutémához kapcsolódik, mint a szexuális abúzus. Nem lehet annyival elintézni, hogy megélés, személyes tapasztalat nélkül egy óvodás vagy kisiskolás gyermek szexualitáshoz kapcsolódó dolgokról nem képes fantáziálni…

Az abúzus alattomos jelenség. Egy kisgyermek nem képes felismerni, hogy a vele érintkező felnőtt átlépett egy határt, mégis erős érzelmi lenyomatokat hagy benne. Ha alapkiindulásnak tekintjük, hogy a testi érintkezés (simogatás, gyengéd érintés) a családtagok között megengedett, tovább hogy a szűkebb családban nem is fordulhat elő határátlépés, az általános fogódzkodót jelenthet a gyermeknek, de bizonyosságot nem ad számára. Ma már fontos elvárásként jelenik meg a visszaélések megelőzését szolgáló szakirodalmakban, hogy az érintés – akár családtagok között is – csak a gyermek beleegyezésével történjen meg, ahogy annak is, hogy a testtudatosságra nevelésnek már óvodáskorban el kell kezdődnie. A gyermeknek meg kell ismernie az intim testrészeit is, s nemcsak azt kell tudniuk, hogy ezek miként működnek, hanem azt is, ki láthatja, ki érintheti meg (ez az ún. bugyiszabály). Egy ártalmatlannak tűnő érintésnek is lehet szexuális indíttatása, ezért fontos, hogy az alapszabályokat megtanítsuk a gyermekeknek, így könnyebben felismerik, ha határátlépés történik, és jó esetben, ha ki is tudják fejezni az ellenérzéseiket, elejét tudják venni annak, hogy érdemi beavatkozás nélkül több alkalommal megismétlődjenek ezen esetek. (Bárcsak ilyen egyszerű lenne…! Nem zárható ki, hogy az abúzus családon belül történik és a családban is marad…a kiszolgáltatott és megfélemlített gyermek hallgat.)

A gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélések kapcsán nagy a látencia; vagyis az esetek többsége titokban marad. Nagyon sok érintett felnőtt korában döbben rá arra, hogy amit a gyermekkorában egy ún. bizalmi viszonyban átélt, az kimeríti az abúzus fogalmát. Néhány konkrét eset: Anna fiatal felnőttként értette meg, mit jelentett a családi barátként kezelt idős férfi furcsa ölelgetése, amikor is az ágyékát szorosan hozzá dörgölte. Anna kislányként ezt a közeledést minden találkozásuk során átélte, utólag értette meg, hogy Anti bácsi ilyen alkalmakkor mindig félrevonta, hogy ne láthassa őket senki. De hallottam olyan nagy becsben álló tanítóról (!) is, aki a kilencvenes évek elején indokolatlan simogatásokkal „jutalmazta” tornaórán a kislányokat, a többi gyermek jelenlétében… Hosszan lehetne sorolni az ún. határátlépéses eseteket, amikor nem történtek „súlyosabb” fokú visszaélések, ugyanakkor nem tartoznak az „említésre sem érdemes” esetek kategóriájába sem. Minden kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális indíttatású cselekményt illik komolyan venni!

A gyermekkor kiemelt védelmet élvez.

Csakhogy. Amíg nincs a felnőtt által kisgyermekkel szemben elkövetett szexuális visszaélésről megdönthetetlen bizonyíték, a bevont szakemberek sötétben tapogatóznak. Nagy felelősség a gyanú kezelése (annak hogyanja, mikéntje), és nagy felelősség a gyanúra okot adó gyermeki viselkedés bagatellizálása, félresöprése, a hallgatásba burkolózás is.

Abúzusgyanú esetén ugyanakkor a hagyományosan többkörös, hosszadalmas bizonyítási eljárás a gyermek számára komoly érzelmi tortúra.

Hatalmas áttörést jelent ennek kapcsán a Szombathelyen elindított Barnahus program, amelynek Izland az „őshazája”. A Barnahus-módszer lényege, hogy a szexuális abúzus által traumatizált gyermek ne legyen kitéve a büntetőeljárás hosszas procedúrájának, ne történjen reviktimizáció a többszöri meghallgatások következtében. A gyermek számára megfelelő környezetben mondhassa el, fejezhesse ki a vele történteket. Az egyszeri meghallgatás és vizsgálat során szerzett információk pedig pótolhatatlan bizonyítékul szolgálhatnak a büntetőügyben. A szolgáltatást elsősorban olyan tizennyolc éven aluli gyermekek vehetik igénybe, akik valamely családtagjuk (leggyakrabban az édesapa, a nevelőapa, a nagybácsi) által elkövetett szexuális abúzus áldozatai vagy gyermeknek olyan személy okozta a sérelmet, aki iránt mindaddig szeretettel és bizalommal viseltetett. 

A Barnahus-módszert alkalmazva körülbelül 95 százalékos pontossággal meg lehet állapítani, hogy a gyerek igazat mond-e.

Részletes információk a programról a barnahus.hu weboldalon találhatók >>

 

A gyanú árnyékában: az abúzus mint stigma

És el is érkeztem a dán filmdrámához, amely a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális abúzust más megvilágításban is bemutatja. A dán rendező, Thomas Vintenberg A vadászat c. filmje is a konfabuláció köré épül, ám nem pusztán a gyermeki képzelet irányítja a szálakat. A történetben a felnőttek is felépítik a saját mesevilágukat; szociálpszichológiai aspektusból nézve a film hasznos oktatási segédanyag is lehetne a konformitás, szteretípiaképzés és előítélet témakörében.

A film különösen jól érzékelteti, miért kell a szexuális abúzus GYANÚ-jával óvatosan bánni, illetve azt is, milyen következményekkel járhat, amikor nem ez történik. A többszörös díjnyertes dán filmdrámában az igazi áldozatot nem az óvodás kislány, hanem a Mads Mikkelsen által zseniálisan megformált óvodapedagógus alakítja. A kislány másképp áldozat. Ő egy érzelmileg elhanyagolt gyermek, a film számos jelenete utal erre, mégis, a történések „csupán” a gyermek konfabulációja által kiváltott eseményekre fókuszálnak. 

„Hogy lesz a gyanúból stigma? Hogy lesz a stigmából agresszió? Meddig megyünk el saját önérzetünk védelmében? Miért bélyegzünk, skatulyázunk be embereket vagy csoportokat? Hogyan lehet feloldani az előítéleteket? Mi a kontaktushipotézis modell?” A vadászat című film kapcsán az alábbi videóban Dr. Kapitány-Fövény Máté pszichológus elemzi a stigmatizáció lélektanát.

 

 

Nyitóképen az óvoda vezetőjét megformáló Susse Wold, a kislányt alakító Annika Wedderkopp látható

Fotók forrása: Vertigo Media mint magyar forgalmazó

 

 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

15 + 16 =

hirdetés