A hazatérések nagy ünnepe

A hazatérés azt jelenti, hogy megérkezel oda, ahova tartozol. A karácsony a hazatérések nagy ünnepe. Csakhogy nálunk a kettőből semmi elvek működnek.

Nincs hova hazatérni, mert a szülői házakban nem szeretnek, inkább csak mérgeznek. Nálunk nem olyan volt a szeretet, amilyenről én gondoltam, hogy az a szeretet. S a férjemnél sem ez volt a helyzet.
Amiről mindketten álmodtunk, az olyan szülői ház, ahova jó hazamenni, ahol örülnek neked, ahol tárt karokkal, öleléssel várnak, ahol terített asztal van, és jókedv, kacagás.
Ahol figyelnek rád, ahol szeretnek. Mindketten olyan szülőket kaptunk, akikhez nem jó hazamenni, ahol nem jó lenni, mert csak a negatív gondolatok, beszólások járják át az együttlétet, ahol csak a rosszat veszik észre.

Például:

– Milyen volt a tepertőkrém, amit hoztam? (fiú)
– Ja, jó lett volna ha van hozzá egy kis csípős hegyes paprika! (apa)

Szóval, érted. Semmi pozitív dolog, semmi olyasmi, hogy mondjuk: nagyon finom volt, örülök hogy gondoltál rám, fiam. Bár egy kis csípős paprika kiemelte volna az ízét, de így is tökéletes volt. Ugye mennyivel jobban hangzana a második válasz! Olyan kedves, szívet melengető. Dicsérő, szeretgető.

A szüleimhez nem mentünk karácsonykor.

Felújítás van, egy asztal sincs, amit körül lehetne ülni, egy szék sincs, ahova le lehetne ülni. Karácsonyfa sincs, még a műanyagot sem hozták fel a pincéből. Idén nincs karácsony, elmarad, a fáradtság miatt.

De jobb is így, mert a karácsony nálunk arról szólt, hogy összevesztek valamin, a karácsony olyan volt, hogy apám kivitt minket a szüleihez, és anyám egyedül otthon robotolt. Felállította, feldíszítette a fát, rátette a szaloncukrokat, az égőket, becsomagolta az ajándékokat, mindent szépen a fa alá elhelyezett, kitakarított, megfőzte az ebédet, egyszóval mindent megcsinált, amíg mi a nagyszüleim fáját díszítettük hárman, ott is karácsonyoztunk, és énekeltünk Mennyből az angyalt, miközben otthon anyám a szeretet ünnepébe majd belehalt a fáradtságba, mire mi estére hazakeveredtünk. Mégis díszben, mindennel készen várt minket. Most meg elmaradt a karácsony, de azért kaptunk ajándékot rengeteget, mert vásárolni nagyon szeret. Ő így mutatja ki a szeretetét. Ez van. Idén karácsonykor anyámékhoz nem mentünk. Bevallom, nem is hiányzott.

Anyósomékhoz azért átnéztünk.

Karácsony első napján még kalácsot sütöttem neki, és egy nagy doboz sütit is odakészítettem az itthoni aranytartalékokból. Vittünk ajándékot, két szép felsőt az anyósnak, mamuszt az apósnak. Az anyósoméknál is szomorú a karácsony. A műanyag fára borítékokat tesznek pénzzel benne. Nincsenek csomagok, esetleg meglepetés a fa alatt. Borítékok vannak a műanyag fenyőfán, és műanyag adventi koszorú az asztalon. Minden évben ugyanaz. Az anyósom most éppen azon panaszkodott, hogy mennyire rosszul aludt ő az éjszaka. Mennyire minden nehéz, és fájdalmas, meg minden, de azért énekeljük már el a Mennyből az angyalt.

És elénekeltük, és a hallgatag papa nem énekelt, fel sem állt, már puszi sem volt, és semmi boldog karácsonyt vagy ilyenek. Hozzánk sem szóltak, így a gyerekekkel barkóbáztunk, olykor nagyokat kacagtunk, aztán eljöttünk onnan, anélkül, hogy áthatott volna a szeretet.

Hazaértünk.

Itthon lenni jó, ahol van fenyőillat, szépséges fa, és mákos bejgli, és itthon van a nyugalom, a szeretet, és igaziból itthonról el sem kellett volna menni. Itt vagyunk mi négyen egymásnak, és nem kell sehova se mennünk, hogy otthon legyünk.

Békében.

– Buliczka Tünde –

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

17 + kilenc =

hirdetés