A home office sötét oldala. Miként hat a mentális jólétre, az életminőségre az otthoni munkavégzés vagy tanulás? Mire érdemes figyelni?
A home office-ra a koronavírus járvány előtti időszakban sokan olyan vágyott és elérhetetlen lehetőségként tekintettek, amely csak bizonyos szakmák privilégiuma, és főként a szabad emberek (vállalkozók, cégvezetők, digitális nomádok stb.) sajátja.
A pandémia szülte kényszerhelyzet ugyanakkor megmutatta, hogy számos olyan munkakör áthelyezhető a privát szférába, amely napi bejárást és munkahelyi jelenlétet követelt, hisz azért van az embernek munkahelye, hogy oda bejárjon és hasznosan töltse ki a munkaidejét. Érdekes lenne kutatói szemmel ránézni, miként hat a csapatmunkára, ha a tagoknak túl sokáig kell nélkülözniük a személyes kapcsolatot; a munkaszervezést, a feladatok összehangolását telefonbeszélgetések és online meetingek formájában próbálják megoldani huzamosabb időn át…
A digitális oktatásról is megoszlanak a vélemények, ha működőképesnek is véljük, s látjuk az előnyeit, a személyes érintkezések hiánya nyomot hagy a kapcsolatokon, hatást fejt ki a pszichére. A jól működő társas kapcsolatok alapja a rendszeres személyes találkozás, s ezt törte keresztbe a járvány. A helyzethez alkalmazkodni kell, és a kedvezőtlen hatásait ellensúlyozni valamiképpen (érdemes belegondolni, mi lenne velünk ebben a helyzetben internet nélkül, a világháló a 21. században kétségtelenül nagy előnyt és kapaszkodót jelent).
Visszatérve a munkához, a home office-hoz: a munkavégzéshez szükséges infrastruktúrát, eszközöket, s az ezek használatából adódó költségeket a munkaadó köteles biztosítani, ez az egyik nyomós érv a munkahelyen történő munkavégzés mellett. A járvány időszakában, amikor rengeteg embert érint az egzisztenciális bizonytalanság, örülni kell(enne) annak, hogy van munka, így aztán nem is jellemző, hogy a munkavállaló szót emel a home office-ból fakadó plusz kiadások (rezsiköltségek, önerőből előteremtett tárgyi eszközök) miatt. (Jó pont, ha a munkaadó finanszírozza ezeket a plusz terheket, a közszférában nem jellemző.) Előfordulhat, hogy a munka csökkentett vagy korlátozott üzemmódban „folyhat” az otthon falai között, ami ugyancsak frusztráló lehet. Nemcsak a családtagok jelenléte és a figyelem, koncentráltság nehezített fenntartása miatt… Az irodai munkát végzők nem tudnak minden munkaeszközt hazavinni (fénymásoló, nyomtató, iktatott anyagok stb.), ugyanakkor az is nagy dilemma, hogy a munkáltató tulajdonát képező, sok esetben „érzékeny” vagy üzleti titkot képező adatok az adathordozókkal, laptopokkal együtt beköltöznek a lakásba… Ez is nagy felelősséget ró a munkavállalókra, s persze a munkaadókra is.
Az üzleti, vállalkozói szférában evidencia, hogy hasznosnak lehet lenni home office-ban. Náluk a járvány hatásai másképp csapódtak, csapódnak le – nem feltétlenül hat hátrányosan a munkájukra, a bevételeikre, sőt, sikertörténetekről is hallani.
Miért lehet a home office, a home school mentálisan nyomasztó hosszú távon egyéni és családi szinten?
A magánélet és a munka határai összemosódnak. Otthon nehezebb letenni a munkát, és nehezebb elkezdeni is… Nem beszélve arról, hogy munkaidőben fesztelenebbül tudunk párhuzamos tevékenységeket folytatni, szüneteket beiktatni, nagyobb erőfeszítést igényel a fegyelmezettség és a koncentráltság fenntartása.
Ha a családtagok közül többen is home office-ban dolgoznak, miközben a gyerekeknek online tanóráik vannak, törekedni kell arra, hogy senki se zavarja a másikat. Kis lakásban, kisgyermekes családokban már önmagában ezt is nehéz megoldani. Nagy kihívás, ha az egyik szülő kisgyermekkel van otthon, a másik szülő pedig napközben otthon dolgozik, tekintettel kell lenniük egymásra. Fontos a diszkréció is, hisz a családtagok óhatatlanul fül- és szemtanúi lehetnek a másik munkatelefonjainak vagy az online meetingeknek. Ha a helyiségben rajtunk kívül mások is vannak, használjunk fül- vagy fejhallgatót, hisz a munkahelyi ügyek nem tartoznak másra. (Vizsgán ugyanakkor nem engedik ezen eszközök használatát!) Több videó kering a neten olyan félresikerült online meetingekről, amikor a háttérben feltűnik egy hiányos öltözetű családtag vagy egy izgága kisgyerek… Kíméljük meg magunkat és a családtagjainkat hasonló élményektől…
A saját példámat is behozom – nekem jó darabig nem tűnt fel, hogy gondom lenne a home office-szal, a home school-lal. Alkalmazkodtam, s bár hiányoztak a megszokott keretek, azzal tunningoltam magam, hogy ez egy átmeneti helyzet, s próbáltam kidomborítani az előnyeit.
Egy online vizsgahelyzet világított rá arra, hogy az otthonunkba olyan energiákat engedünk be, melyeknek normális esetben nem lenne helyük, hisz az otthonunk optimális esetben a pihenés és a nyugalom zónája. Ez a helyzet mutatta meg valósan, hogy a munkából adódó esetleges feszültségeket, a vizsgadrukkot és a teljesítmény-nyomást a nappalinkban éljük meg alapvetően magunkban vagy a családtagjaink társaságában. Az online tér személytelensége a teljesítményre sem feltétlenül hat jól, ez persze személyiségfüggő. (Esetemben a szorongató helyzetet az adta, hogy a Zoom-on kellett 15 perces vetített képes előadást tartani. Felkészültem a vizsgára, mégis sokkolóan hatott rám, hogy a monitoromon nem látok mást, csupán a prezentációmat. Negyed óráig úgy beszélni, hogy nem érzékelsz reakciókat…nem egyszerű.)
Mivel sokfélék vagyunk, van, akinek bevált a home office, home school. Sok múlik azon is, hogy mennyire biztosítottak otthon a nyugodt tanulás, munkavégzés körülményei, például megengedik-e a lakás adottságai, hogy valamennyire elkülönítsük a munkahelyi teendőket, ki tudunk-e alakítani egy munkasarkot vagy akár egy külön szobát fel tudunk-e szabadítani erre a célra.
Célszerű különböző rituálékkal tudatosítani a munkaidő végét home office-ban. A legjobb azonnal kikapcsolni a (munkahelyi) számítógépet, egy rövid sétát tenni, teljesen más, „felszabadító”, feszültséget, energiákat levezető tevékenység(ek)be kezdeni. Nem az a cél, hogy becsavarodjunk – a home office alapvetően jó lehetőség, de vannak árnyoldalai. Odafigyeléssel semlegesíthetjük a kedvezőtlen hatásokat, saját és családtagjaink mentális jóléte érdekében figyeljünk is erre!
Illusztrációk forrása: Pexels, Pixabay
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
