A home office sötét oldala. Miként hat a mentális jólétre, az életminőségre az otthoni munkavégzés vagy tanulás? Mire érdemes figyelni?
A home office-ra a koronavírus járvány előtti időszakban sokan olyan vágyott és elérhetetlen lehetőségként tekintettek, amely csak bizonyos szakmák privilégiuma, és főként a szabad emberek (vállalkozók, cégvezetők, digitális nomádok stb.) sajátja.
A pandémia szülte kényszerhelyzet ugyanakkor megmutatta, hogy számos olyan munkakör áthelyezhető a privát szférába, amely napi bejárást és munkahelyi jelenlétet követelt, hisz azért van az embernek munkahelye, hogy oda bejárjon és hasznosan töltse ki a munkaidejét. Érdekes lenne kutatói szemmel ránézni, miként hat a csapatmunkára, ha a tagoknak túl sokáig kell nélkülözniük a személyes kapcsolatot; a munkaszervezést, a feladatok összehangolását telefonbeszélgetések és online meetingek formájában próbálják megoldani huzamosabb időn át…
A digitális oktatásról is megoszlanak a vélemények, ha működőképesnek is véljük, s látjuk az előnyeit, a személyes érintkezések hiánya nyomot hagy a kapcsolatokon, hatást fejt ki a pszichére. A jól működő társas kapcsolatok alapja a rendszeres személyes találkozás, s ezt törte keresztbe a járvány. A helyzethez alkalmazkodni kell, és a kedvezőtlen hatásait ellensúlyozni valamiképpen (érdemes belegondolni, mi lenne velünk ebben a helyzetben internet nélkül, a világháló a 21. században kétségtelenül nagy előnyt és kapaszkodót jelent).
Visszatérve a munkához, a home office-hoz: a munkavégzéshez szükséges infrastruktúrát, eszközöket, s az ezek használatából adódó költségeket a munkaadó köteles biztosítani, ez az egyik nyomós érv a munkahelyen történő munkavégzés mellett. A járvány időszakában, amikor rengeteg embert érint az egzisztenciális bizonytalanság, örülni kell(enne) annak, hogy van munka, így aztán nem is jellemző, hogy a munkavállaló szót emel a home office-ból fakadó plusz kiadások (rezsiköltségek, önerőből előteremtett tárgyi eszközök) miatt. (Jó pont, ha a munkaadó finanszírozza ezeket a plusz terheket, a közszférában nem jellemző.) Előfordulhat, hogy a munka csökkentett vagy korlátozott üzemmódban „folyhat” az otthon falai között, ami ugyancsak frusztráló lehet. Nemcsak a családtagok jelenléte és a figyelem, koncentráltság nehezített fenntartása miatt… Az irodai munkát végzők nem tudnak minden munkaeszközt hazavinni (fénymásoló, nyomtató, iktatott anyagok stb.), ugyanakkor az is nagy dilemma, hogy a munkáltató tulajdonát képező, sok esetben „érzékeny” vagy üzleti titkot képező adatok az adathordozókkal, laptopokkal együtt beköltöznek a lakásba… Ez is nagy felelősséget ró a munkavállalókra, s persze a munkaadókra is.
Az üzleti, vállalkozói szférában evidencia, hogy hasznosnak lehet lenni home office-ban. Náluk a járvány hatásai másképp csapódtak, csapódnak le – nem feltétlenül hat hátrányosan a munkájukra, a bevételeikre, sőt, sikertörténetekről is hallani.
Miért lehet a home office, a home school mentálisan nyomasztó hosszú távon egyéni és családi szinten?
A magánélet és a munka határai összemosódnak. Otthon nehezebb letenni a munkát, és nehezebb elkezdeni is… Nem beszélve arról, hogy munkaidőben fesztelenebbül tudunk párhuzamos tevékenységeket folytatni, szüneteket beiktatni, nagyobb erőfeszítést igényel a fegyelmezettség és a koncentráltság fenntartása.
Ha a családtagok közül többen is home office-ban dolgoznak, miközben a gyerekeknek online tanóráik vannak, törekedni kell arra, hogy senki se zavarja a másikat. Kis lakásban, kisgyermekes családokban már önmagában ezt is nehéz megoldani. Nagy kihívás, ha az egyik szülő kisgyermekkel van otthon, a másik szülő pedig napközben otthon dolgozik, tekintettel kell lenniük egymásra. Fontos a diszkréció is, hisz a családtagok óhatatlanul fül- és szemtanúi lehetnek a másik munkatelefonjainak vagy az online meetingeknek. Ha a helyiségben rajtunk kívül mások is vannak, használjunk fül- vagy fejhallgatót, hisz a munkahelyi ügyek nem tartoznak másra. (Vizsgán ugyanakkor nem engedik ezen eszközök használatát!) Több videó kering a neten olyan félresikerült online meetingekről, amikor a háttérben feltűnik egy hiányos öltözetű családtag vagy egy izgága kisgyerek… Kíméljük meg magunkat és a családtagjainkat hasonló élményektől…
A saját példámat is behozom – nekem jó darabig nem tűnt fel, hogy gondom lenne a home office-szal, a home school-lal. Alkalmazkodtam, s bár hiányoztak a megszokott keretek, azzal tunningoltam magam, hogy ez egy átmeneti helyzet, s próbáltam kidomborítani az előnyeit.
Egy online vizsgahelyzet világított rá arra, hogy az otthonunkba olyan energiákat engedünk be, melyeknek normális esetben nem lenne helyük, hisz az otthonunk optimális esetben a pihenés és a nyugalom zónája. Ez a helyzet mutatta meg valósan, hogy a munkából adódó esetleges feszültségeket, a vizsgadrukkot és a teljesítmény-nyomást a nappalinkban éljük meg alapvetően magunkban vagy a családtagjaink társaságában. Az online tér személytelensége a teljesítményre sem feltétlenül hat jól, ez persze személyiségfüggő. (Esetemben a szorongató helyzetet az adta, hogy a Zoom-on kellett 15 perces vetített képes előadást tartani. Felkészültem a vizsgára, mégis sokkolóan hatott rám, hogy a monitoromon nem látok mást, csupán a prezentációmat. Negyed óráig úgy beszélni, hogy nem érzékelsz reakciókat…nem egyszerű.)
Mivel sokfélék vagyunk, van, akinek bevált a home office, home school. Sok múlik azon is, hogy mennyire biztosítottak otthon a nyugodt tanulás, munkavégzés körülményei, például megengedik-e a lakás adottságai, hogy valamennyire elkülönítsük a munkahelyi teendőket, ki tudunk-e alakítani egy munkasarkot vagy akár egy külön szobát fel tudunk-e szabadítani erre a célra.
Célszerű különböző rituálékkal tudatosítani a munkaidő végét home office-ban. A legjobb azonnal kikapcsolni a (munkahelyi) számítógépet, egy rövid sétát tenni, teljesen más, „felszabadító”, feszültséget, energiákat levezető tevékenység(ek)be kezdeni. Nem az a cél, hogy becsavarodjunk – a home office alapvetően jó lehetőség, de vannak árnyoldalai. Odafigyeléssel semlegesíthetjük a kedvezőtlen hatásokat, saját és családtagjaink mentális jóléte érdekében figyeljünk is erre!
Illusztrációk forrása: Pexels, Pixabay
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
