Így is lehet élni, avagy a karantén nyertesei

Előrebocsátom, nem kívánom kisebbíteni a jelen helyzet azon oldalát, amely a magányról, a félelemről, a bezártságról, a zárt ajtók mögötti bántalmazásról, a kimerülésről, a bármilyen okból beteg emberek ellátatlanságáról, a vírus miatti és attól független megbetegedésekről és különösen a halálról szól. Tragikus események zajlottak, zajlanak, és még nincs vége. Ám jelen írásomban mégis egy kicsit a másik oldallal foglalkozom.
Van ugyanis jó pár olyan motívum, amelyre érdemes odafigyelni. Nem globálisan, hanem lokálisan, de sokan tapasztaltak pozitív változást az életükben, s közülük nem kevesen azon gondolkodnak, hogyan lehetne ezeket a jó dolgokat átmenteni a járvány utáni időkre.

Vegyük például Zsuzsát, aki egy nagy irodában dolgozik, állandó zajban, holott a munkája csendet, nyugalmat és leginkább egyedüllétet kívánna. Korábban hiába könyörgött az otthoni munkavégzésért, azt kapta válaszul, hogy amit ő csinál, azt nem lehet otthonról végezni, és különben is, „otthon úgysem dolgozik senki” – ezt az egyébként rendszeresen home office-ban tartózkodó főnöke mondta. No comment. Aztán most, rögtön az első körben, március közepén, kiderült, hogy lám, mégiscsak lehet otthonról dolgozni! Zsuzsa a feladatait hibátlanul ellátja, a megspórolt utazási időt alvással és sporttal tölti, a videohívások során épp elég kapcsolatot tart a kollégáival, és köszöni, jól van, nem hiányzik az iroda.

Vagy ott van Tamás, akinek napi kétszer másfél órát (az bizony három óra!) vesz el az életéből a közlekedés a munkahelyére, emiatt hiába szerette volna korábban ápolni, művelni a kertjét (amely tudománynak egyébként zsenije!), legfeljebb hét végén jutott hozzá, ha épp nem esett az eső. Ő is dolgozhat otthonról, és a napi három óra pluszt a kertben tölti, madárfüttyben, friss levegőn. A kert csodás lett, rá sem lehet ismerni – ahogy Tamás idegrendszerére sem. Pedig van kiért-miért aggódnia, de azt is jobban tudja kezelni.

De ott a szenzorosan érzékeny, introvertált Lilla (aki felnőtt nő létére sosem fog Asperger-szindrómájáról papírt kapni, mert „túl jól funkcionál”, ám pontosan ismeri saját autisztikus vonásait), ő így vall erről az időszakról: „csend van, végre nem kell egész nap egy ötvenfős egyterű irodában, tömegben és zajban dolgoznom.” A másik nagy gyönyörűsége a testi érintés, közelség megváltozása. „Mindig is utáltam, hogy muszáj boldog-boldogtalannal puszilkodnom, mert elvárják. Akár kedvelem, akár nem, a férfiak kezet fognak egymással, nekem puszilkodni kell. Hát most végre nem kell! A boltban sem lihegnek a nyakamba. Nem lehetne ez a normális a későbbiekben is?”

Aztán ott van Zsolt, akinek hirtelen rengeteg ideje szabadult fel, mert vendégei nagy része lemondta a masszázs-kezeléseket. Zsolt a kézmosáson túl nagy hangsúlyt helyez a belső higiéniára, keleti tanításokat követve mossa orr- és arcüregét, illetve odafigyel az egészséges táplálkozásra, eszi a vitaminokat és ásványi anyagokat, főleg friss zöldségek, rügyek, csírák, gyümölcsök formájában. Ő azt állítja, nagyobb társasági életet él, mint eddig bármikor. „Korábban reggeltől estig dolgoztam, hetekre előre tele volt a naptáram, ami anyagilag persze jó volt, de sosem értem rá összejönni a barátaimmal és beszélgetni egy jót anélkül, hogy az órámat kelljen lesnem. Most rendszeresek a találkozók, persze egyszerre egy-két emberrel, nem tömegesen bulizunk, és a csapatból senki nem találkozik idősekkel, betegekkel, illetve mi mind eléggé vigyázunk az egészségünkre, alapból, nem a vírus miatt.”

Zoli főleg a gyermekével töltött időnek örül. Igaz, hogy jól keres, hogy bár már óvodás a kisfia, megtehetik, hogy a párja „otthoni anyuka”, ahogy a kissrác nevezi, de munkája miatt sokszor csak hétvégén látta ébren a gyermeket. „Reggel, mikor indultam, még aludt, este, mire hazazuhantam, már aludt. Most – tudom, könnyű nekem, mert van tartalékunk pár hónapra – hihetetlen öröm, hogy játszhatok a saját fiammal. Tulajdonképpen most kezdem igazán megélni az apaságot.”

Milyen kincseket, miféle „mennyei termékmintákat” kapunk tehát ebben a helyzetben? Időt, nyugalmat, csendet, minőségi együttlétet, lehetőséget a kibontakozásra, az örömre. A rendszer mindezt egyébként fogcsikorgatva bocsátotta rendelkezésünkre, és az oszd meg és uralkodj elve alapján lettek vesztesek is, az agyonterhelt egészségügyi dolgozókkal az élen. Hogy a világgazdaságban még mi vár ránk, arról fogalmam sincs, még a „normál” közgazdasághoz sem értek, nemhogy ehhez, amiben most részünk van.

Ám bízom az ősi törvény erejében, mely így szól: „ha a fogkrém egyszer kibújt a tubusból, már nem lehet visszagyömöszölni”.

Bízom abban, hogy a számos, a fentiekhez hasonló pozitív tapasztalat mentén az emberek elegendő létszámban ragaszkodni fognak ahhoz, hogy az így „megkóstolt” jobb hétköznapokból maradjon meg valami a továbbiakban is. Ne kelljen mindig rohanni, azonnal ugrani, mindent egyszerre csinálni, hogy aztán sose jusson idő a gyerekre, a kertre, az örömteli hobbira, a pihentető alvásra, vagy épp egy nyugodt ebédre. Ne kelljen sűrű tömegben, állandó zajban, egymáshoz nyomorítva élni a mindennapjainkat.

Így 2020 elejére annyira felfokoztunk mindent ebben a civilizációban, hogy lassan már nincs hová licitálni. Már nincs több lerabolható földdarab, már nincs több idő a 24 órából, már nincs több energia, már nem lehet gyorsabban futni, már nem lehet több szerepet betölteni. Irányt kell váltani. Persze én sem örülnék valami nagy világ-összeomlásnak, de a régi kerékvágásba sem lehet visszatérni, mert az a kerékvágás szakadékhoz vezet.

Ezek a kis pozitív változások pedig segíthetnek abban, hogy ha többé-kevésbé „új világot” kell kitalálnunk, tudjuk, mi az, ami mindenképp legyen benne. Igen, ezek: idő, távolság, tisztelet, friss levegő, tiszta víz, nyugodt alvás, szeretettel egymáshoz fordulás, öröm. Csak egy kicsit kell másképp csinálni, hogy mindenkinek jusson belőle. Remélem, ezt is megtanuljuk.

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 × 5 =

hirdetés