„A közösségi média megöli a testképet.” A tökéletlenség nagykövetei, akik széllel szemben menetelnek
A címben olvasható gondolat – A közösségi média megöli a testképet – Georgie Thomastól származik. A fiatal ausztrál nő aktív életet él az Instagramon, de nem szokványos módon tett szert népszerűségre. Többek között ez áll a névjegyében: testkép újraíró. Georgie egyike azon kevés véleményformálónak a közösségi médiában, akik tudatosan szembeszálltak a 21. század eleji tökéletesség-eszménnyel. Az ún. antiinfluencerek meggyőződése szerint a közösségi média – élükön az Instagrammal – torz (vágy)képeket hirdet követendőként és elfogadottként, ami szerintük nemcsak manipulatív, hanem a nők többségére nézve megalázó és diszkriminatív is.
Íme, egy kép Georgie Thomas Instagram oldaláról! Jó gyakorlat önreflexióhoz, ha tudatosan megfigyeled, milyen vélemény fogalmazódik meg benned a kép láttán.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Két eset lehetséges: a pozitívumokra fókuszálsz vagy erőre kap a kritikus éned és kritizálni kezded, a testsúlya, az öltözéke, a testtartása stb. miatt. Vajon min múlik, melyik oldal érvényesül – a pozitív, elfogadó vagy a negatív, ítélkező oldal? Árulkodó egy-egy spontán reakció; ha ismeretlent véleményezel, rögtön kiviláglik, mennyire befolyásolnak a külsőségek, mennyire vagy e tekintetben kirekesztő vagy elfogadó. Általában azt látjuk vonzónak, aki valami módon visszatükröz minket…
Mutatok egy másik képet is az Instáról.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ezen a fotón Sarah Nicole Landry látható, plankelés közben. Sarah fiatalon túlsúlyos volt, kitartó munkával elérte a tökéletes formát. Jelenleg a negyedik gyermekét várja. A súlyingadozások, a várandósság és szoptatás időszakai nyomot hagytak a bőrén. Senkinek sem tűnne fel mindez, ha ő maga nem hívná fel a striákra, a narancsbőrre a figyelmet. Dafke ez a célja, megmutatni – elfogadtatni – a kendőzetlen valóságot. Több mint 1,7 millió követője van. Fotóit sokan nem nézik jó szemmel, kemény kritikákat, szidalmakat kap, a megerősítő és hálálkodó üzenetek mellett.
Két nő, két világ. A céljuk ugyanaz: a közösségi média által eltorzított testképet a valósághoz közelíteni, a magukat tökéletlennek tartó nők millióit támogatni. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az antiinfluencer szerep is szépen jövedelmezhet – mindkét két lánynak akadnak szponzorai.)
A női szépségeszményről minden kornak megvolt a maga elképzelése, s ha évszázadok, évezredek távlatából nézzük, láthatjuk, változatosak és „ellentmondásosak” is a szépségről alkotott, korszakos ideák. Izgalmas kérdés, hogy milyen hatások diktálják aktuálisan a trendet; a 20-21. században a média, a közösségi média és a hozzá szorosan kapcsolódó szépségipar erős befolyása nyilvánvaló, és gyakran, a nők és a gyermekek lelki egészségvédelme érdekében, hivatkozunk is erre. Hisz, amit a trend sugall, az sok esetben nehezen egyeztethető össze a valósággal – a genetikával vagy az elérhető lehetőségekkel. A gyerekeink idejekorán megtanulják, hogy a női szépség érték, átvitt és konkrét értelemben is, és be kell látnunk, jellemző, hogy a férfiak és nők fejében is eszményképek táplálta képzetek élnek a vonzó külsőről. Lehet vitatkozni az alábbi gondolattal, mindenesetre van valóságalapja:
a mai szépségeszmény háttérbe szorítja az egyéniséget. A szépség talán soha ennyire nem volt még uniformizált, mint napjainkban.
A szépségkultusz elképzelhetetlenül nagy összegeket áramoltatva, üzleti érdekek mentén virágzik. Mi volt régen? Barlangrajzok, szobrok, festmények, kordokumentumok őrzik a változó idők változó szépségeszményeinek a lenyomatait. Nyilvánvalóan egészen más hatások alakították, hogy mi számít szépnek.
A profi kamerával, szépítő funkciókkal rendelkező képszerkesztő alkalmazásokkal ellátott okostelefonoknak köszönhetően ma már bárki szert tehet népszerűségre az exhibicionizmusa és külső adottságai révén a közösségi médiában. Bárki lehet szépségnagykövet. Elég az Instagramon csak öt percig pörgetni a fotókat, máris kialakulhat bennünk egy kép arról, hogy napjainkban mi számít vonzónak, kívánatosnak. Rengeteg képet láthatunk tökéletes női idomokról, csodás átalakulásokról (jellemzően fogyásról), sminktechnikákról, frizurákról. Se szeri, se száma az online elérhető életmódváltó programoknak, edzésgyakorlatoknak, recepteknek; még az is fontos, hogy az Instára posztolt ételek, italok vágykeltően guszták legyenek. A boldog mosoly természetesnek tűnjön, a háttér-környezet impozánsnak, a ruha, az Instán, csak egyszer tűnjön fel.
Nem nehéz belátni, hogy mennyi görcs, mekkora megfelelési kényszer van emögött, s hogy egy idő után mennyire fárasztó lehet ez a szerep, ami könnyen ráég a személyiségre.
Lehet lesújtó véleményünk az egomániáról, a kereskedelmi célú szelfizésről, a mosolyba bújtatott szponzorált tartalmakról, de talán jobban járunk, ha ítélkezés helyett elkönyveljük mindezt a kor termékének. Nem kötelező beállni a sorba. Ez a korszak is lecseng majd szépen, vége lesz.
Elgondolkodtató mindenesetre, hogy az antiinfluencerek mennyire irritálóak sokak szemében. Az őket támadók láthatóan nehezen viselik el, hogy léteznek olyan nők, akik felvállalják a narancsbőrt, akik képesek bikinibe bújtatni telt idomaikat, akik nem takarják el a bőrhibáikat sminkkel vagy szépítőprogramokkal. Elgondolkodtató, hogy az általuk képviselt természetesség mennyire irritálja azokat, akik megszokták és megszerették a virtuális térben felvirágoztatott tökéletes testkép-eszményt. Ezek a „szemtelen” nők a maguk tökéletlenül tökéletes valóságával belepiszkálnak a rendszerbe.
Pedig szükség van az antiinfluencer nőkre! Segítenek a kijózanodásban. Nem mellékesen, közösséget építenek annak a többségnek, amely csendben szemléli a test alapú (nemi) diszkriminációt, a külsőségekre fókuszált értékrendet. Ha nem árnyaljuk a képet, gyerekeinknek már ez lesz a természetes.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
