A legsebzettebb nők

Az anyák napja sokak számára nem csak az öröm, a meghatottság könnyeiről szól…

Az anyák napja sebeket is feltéphet, mindkét „oldalon”, gyermeki, anyai részről egyaránt. Nem minden gyermek-anya kapcsolat kiegyensúlyozott, boldog és felhőtlen. Van, hogy a sötét viharfelhők sehogy sem akarnak elvonulni…évek, évtizedek telhetnek el ebben a borongásban. Van, hogy csak az egyik fél nem akarja, van, hogy az egyik fél sem akarja ezt megváltoztatni.

„Béküljetek ki egymással!” „Addig menj, amíg mehetsz!” „Ne haragudj rá, hisz ő a gyermeked!” „Hálával tartozol a szüleidnek!” stb. Tele vagyunk nyomasztó jótanácsokkal, akkor is, ha ezeket az egyik fél sem akarja hallani. Könnyen tudunk pálcát törni mások felett. Nehéz „megoldandó” feladat a gyermek-szülő viszály feloldása – s bár családon belül többen szenvedhetnek miatta, alapvetően két ember magánügye. Jó lenne tartózkodni a bírálattól, az ítélkezéstől. Kívülállóként főleg. Az anyák napja nyilván őket sem dobja fel – számukra május első vasárnapja egy nyomasztó piros betűs dátum, amit igyekeznek (több kevesebb sikerrel) figyelmen kívül hagyni.

Fáj ez a nap azoknak is, akik elvesztették az édesanyjukat.

Ők, különösen gyerekkorban, figyelmet, megértést érdemelnének a környezetüktől, hisz az anyák ünneplése, köszöntése – amivel május első vasárnapján a közösségi médiában óhatatlanul találkoznak – felnagyíthatja bennük a hiányérzetet, a fájdalmat. 

Szólni kell azonban azokról az anyákról is, akik a gyermeküket gyászolják.

Ők ugyanúgy megérdemlik a szeretet szavait és virágait ezen a napon. A legsebzettebb nők a gyászoló anyák. 

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között főként szakújságíróként ténykedtem és fenntartható építészet témaköréhez kapcsolódó szakmai konferenciák, workshopok, illetve szakkiadványok létrejöttében közreműködtem.

Újságíróként szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre 2013-ban ezt a független felületet. A magazin kitartó munka és elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk alkotótársaimmal.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom élménypedagógiai alapokon nyugvó készség- és szociális kompetenciafejlesztést célzó csoportfoglalkozások, tematikus táborok keretében. Főbb témaköreim prevenciós-edukációs területen: kortárs bántalmazás, cyber bullying, netikett, tudatos médiahasználat, ökoszemlélet, fenntarthatóság. Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet végzős MA-hallgatója vagyok, kutatási témám az iskolai mentálhigiéné.