A legsebzettebb nők
//
Az anyák napja sokak számára nem csak az öröm, a meghatottság könnyeiről szól…
Az anyák napja sebeket is feltéphet, mindkét „oldalon”, gyermeki, anyai részről egyaránt. Nem minden gyermek-anya kapcsolat kiegyensúlyozott, boldog és felhőtlen. Van, hogy a sötét viharfelhők sehogy sem akarnak elvonulni…évek, évtizedek telhetnek el ebben a borongásban. Van, hogy csak az egyik fél nem akarja, van, hogy az egyik fél sem akarja ezt megváltoztatni.
„Béküljetek ki egymással!” „Addig menj, amíg mehetsz!” „Ne haragudj rá, hisz ő a gyermeked!” „Hálával tartozol a szüleidnek!” stb. Tele vagyunk nyomasztó jótanácsokkal, akkor is, ha ezeket az egyik fél sem akarja hallani. Könnyen tudunk pálcát törni mások felett. Nehéz „megoldandó” feladat a gyermek-szülő viszály feloldása – s bár családon belül többen szenvedhetnek miatta, alapvetően két ember magánügye. Jó lenne tartózkodni a bírálattól, az ítélkezéstől. Kívülállóként főleg. Az anyák napja nyilván őket sem dobja fel – számukra május első vasárnapja egy nyomasztó piros betűs dátum, amit igyekeznek (több kevesebb sikerrel) figyelmen kívül hagyni.
Fáj ez a nap azoknak is, akik elvesztették az édesanyjukat.
Ők, különösen gyerekkorban, figyelmet, megértést érdemelnének a környezetüktől, hisz az anyák ünneplése, köszöntése – amivel május első vasárnapján a közösségi médiában óhatatlanul találkoznak – felnagyíthatja bennük a hiányérzetet, a fájdalmat.
Szólni kell azonban azokról az anyákról is, akik a gyermeküket gyászolják.
Ők ugyanúgy megérdemlik a szeretet szavait és virágait ezen a napon. A legsebzettebb nők a gyászoló anyák.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között szakújságíróként tevékenykedtem, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem.
Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós foglalkozásokat tartok, szakmai érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének mesterképzésén az iskolai mentálhigiéné volt a kutatási témám. Okleveles szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
