„Szeretlek, mondta, miközben önmagára gondolt.” A nárcisztikus kapcsolat fotókon elmesélve. Kovács JuJu lélekképei
Kovács JuJu alapvetően portréfotós, elsősorban színészeket fényképez: első, tematikus sorozata a Nárcisz címet kapta, a nárcisztikus személyiségek által okozott lelki sérüléseket, az ilyen kapcsolatokban született fájdalmat, érzéseket, hangulatokat örökítette meg a fényképészet eszközeivel és fiatal színészek játékával. A művész azt reméli, hogy a képek segítenek másoknak felismerni, ha egy ilyen kapcsolat szenvedő alanyai, továbbá megtapasztalni: nincsenek egyedül, mindig van kiút. Kovács JuJuval beszélgettünk.
Hogyan lettél fotós?
Ingatlanokkal foglalkoztam, és eredetileg a munkám miatt akartam komolyabban elsajátítani a fényképezést. Elmentem egy iskolába, ahol egyszer csak a csoporttársaim felé fordítottam a kamerát. Akkor derült ki, hogy az én világom a portréfotózás, és ezekben az ábrázolásokban az emberi történetekre szeretem helyezni a hangsúlyt. A színészeket is úgy kezdtem fotózni, hogy önmagukról, a karrierjükről, az életükről, az éppen aktuális munkájukról meséltettem őket, és igyekeztem ezeket a tartalmakat belevinni a képekbe. Sokszor szeretem összekapcsolni a várost és a színészt, a tereket és a történetet.
Nagy kihívás fotókon bemutatni a nárcisztikus kapcsolat, a nárcisztikus személyiség sajátosságait…
Ez a fotósorozat részben saját élményekből táplálkozik. Amikor tudatosult bennem, hogy egy ilyen kapcsolatom volt, elkezdtem információanyagot keresni erről a személyiségtípusról, illetve olyan emberek tapasztalatait próbáltam összegyűjteni, akik hasonló történeteket éltek meg. Igazából ezalatt az időszak alatt váltam felnőtté, most értem utol magam és érzem annyira idősnek, ahány éves vagyok. Nagyon meglepődtem, amikor kiderült számomra, hogy ez egy körülírható, pontosan meghatározható személyiségzavar, és nem vagyok egyedül azzal, ami történt. Szeretnék ezekkel a képekkel másoknak is erőt adni. Azóta nagyon könnyen és azonnal felismerem a nárcisztikus embereket. Megértettem azt is, hogy miért voltak olyan baráti kapcsolataim, amelyekből menekültem.
Hogyan lehet felismerni egy nárcisztikus személyiséget?
Például csak magáról beszél, és nem kíváncsi rád. Folyamatosan ő akar lenni a középpontban, folyamatosan szerepelni szeretne. Egy párkapcsolatban úgy beszél arról, hogy miért szeret téged, mintha ez is csak róla szólna: azért szeret téged, mert ilyen és olyan vagy vele, olyan módon szereted, hogy attól ő jobban érzi magát. Nincsenek mély érzésű emberi kapcsolatai, csak a céljai felé megy, csak önmaga érdekli. Általában valamilyen trauma érte gyerekkorában. Olyan, mint egy kis csecsemő, aki egy felnőtt testébe van zárva.
Folyton szeretetre van szüksége?
És figyelemre. De ez kielégíthetetlen. Bármennyit adsz, az nem lesz elég, és végül egy önvád születik benned, mert nem tudod kielégíteni ezeket az igényeket. Folyamatosan meg akarsz felelni az elvárásainak, de lehetetlen. Ha a sikereket érsz el, akkor féltékeny lesz, megpróbál elnyomni. Egy jellemző mondat egy ilyen embertől:
„Ugyanolyan senki vagy, mint voltál!”
Bűnösnek kell érezned magad, így a sikereidet nem tudod megélni, nem tudják megerősíteni, gazdagítani a személyiségedet. Idővel azért fordulnak bántalmazásba ezek a kapcsolatok, mert néha így éri el a nárcisztikus személyiség a még nagyobb figyelmet. Például írsz neki egy üzenetet és nem válaszol, noha tudod, hogy megtehetné. Elkezded marni magad és csak körülötte forognak a gondolataid. Ezt borzasztóan élvezi, mert ő lesz a fontos, ő lesz a középpontban. Ezt úgy nevezik: csenddel verés. A fizikai jelenlétében is megteszi ugyanezt, szellemként mászkál a kapcsolatban, mintha nem is létezne. Kiismerhetetlen. Az az ember pedig, aki szereti, rengeteg energiát és időt öl a kapcsolatba, ami felemészt mindent az életében, és idővel az egészségét is igénybe veszi.
Mennyire nehéz kilépni ebből?
Nehéz, mert ezek jellemzően amolyan se veled, se nélküled típusú kapcsolatok: ha valaki feláll belőle és újra erős lesz, a nárcisztikus személyiség számára megint imponálóvá válik, ezért vissza akar térni. Másrészt ha sikerül megszakítani a kapcsolatot, akkor is nehéz szembesülni azzal, ami történt, azzal a maró kérdéssel, hogy miért hagytad magad bántani. Általában gyengén keveredik ki az ember egy ilyen kapcsolatból, lerombolt önértékeléssel.
Az nem működik, hogy az ember elmagyarázza a másiknak, mit csinál, hogyan manipulál?
Nem. Azt válaszolja, hogy ő nem manipulál, nem hazudik: te hazudsz, te manipulálsz. Nem ismeri be soha, hogy neki bármi problémája lenne, hanem mindent visszafordít rád. Szerinte neked kell pszichológushoz menned. Ő tökéletes.
Könnyű újra és újra belecsúszni ilyen kapcsolatokba?
Igen. Az, aki egy ilyen embert választ, előfordulhat, hogy egy nárcisztikus szülő mellett nőtt fel, és ezt tartja normálisnak, ezeket a mintákat látta otthon, ezért nehéz kitörnie ebből a körből. Ezenkívül a nárcisztikus személyiség szereti azokat az embereket, akiknek az energiáját le tudja szívni, akiktől megkaphatja a vágyott, folyamatos figyelmet. Ezért szükségszerű, hogy újra és újra ugyanolyan típusú emberek találjanak egymásra.
Milyen munkamódszerrel dolgoztál?
Beszélgettünk a színészekkel, meséltem nekik, ők is meséltek, reagáltak, azután pedig elkezdtek játszani, s jöttek az érzések, a fotók. Megpróbáltuk együttesen kifejezni a benyomásokat, a hangulatot, a jellemző állapotokat.
Az egyik kedvenc képem a Hatásod, ami azt ábrázolja, hogy nem tudod mi történik, képzelődsz, marcangolod önmagad, mintha nem a valóságban léteznél, ez egyfajta lebegés.
Az Üveggolyók is jellemző: kincsek, álmok, amelyekhez nagyon közel vagy, de kifolynak a kezedből. A nárcisztikus személy világa gyönyörűnek tűnik, akárcsak az általa elképzelt közös világotok, de aztán ezt megváltoztatja.
Jellemző kép a Városi magány is: én is el tudtam veszni a fényekben. Az ember elrejti mások elől azt, ami történik vele, mindenki azt gondolja róla, hogy minden rendben van az életében.
Az Álmaim pedig egy erős, összefoglaló jellegű kép.
Eifert János fotóművész volt a felkészítő mentorom, ő volt az egyetlen, akivel a szembesülés ideje alatt tartottam a kapcsolatot. Adott egyszer egy papírt, hogy írjam le, ami bennem van. Két mondat jutott az eszembe: „A félelem megeszi a lelkem. Szeretlek, mondta, miközben önmagára gondolt.” Ezt azután elégettük és végigfotózta. A fecnin csak egy szó maradt meg: magára.
A képeken szerepel többek között: Jászberényi Gábor (szabadúszó színész, A martfűi rém c. film szereplője), Kuna Kata (Karinthy Színház), Hojsza Henrietta (SZFE, fizikai színházi rendező szak), Dömök Edina (Affér Társulat, Gózon Gyula Színház), Háda Fruzsina (TÁP Színház), Kőszegi Judit (Affér Társulat), Rumán Cintia (Tükörkép Társulat, Társulat vezető), Szabó Viktória Zsuzsanna (BBTE Kolozsvár, színművész szak), Ábel Stella (SZFE, színművész szak).
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.