A nyár gyávasága: az árnyékos oldal
KÉP ALÁ ÍRÁS
A Tabán felől fölkap a szél egy homokszínű, hosszú hajszálat és meghajóztatja az Attila utca irányába a lefelé omló csendben. Még nem jöttek el a harmincas évek, amikor beomlott mellkassal nyúltak ki a házak és lett egy egész városrész az enyészeté. Még a Virágh Benedek utcában táskájába kapaszkodva ballag fölfelé egy meglett férfi, keresve az árnyékot, hogy megússza néhány vízcsepp szánkózását, az inge alatti árokban.
A nyár – és az élet – gyávasága: átlopózni az árnyékos oldalra, megúszni a lángoló napot.
A Hadnagy utca és a Virágh Benedek utca sarkán „Bor és Sörcsarnok” tárja ölelésre a bejáratát, vajon a táskás férfiú itt töltötte az elmúlt órákat? Maradt-e némi hánzli a korsó Dreher után a bajuszán, vagy akkurátusan letörölte az asztal fölötti homályosságba hajolva? És vajon mit rejt az az erősen szorongatott táska?
Bírósági aktákat, amit csak egy levitézlett ügyvéd ringathat az árnyékban, földhivatali okmányokat valami kétes örökség bizonyítékaiként, esetleg a tabáni körorvos gépelt diagnózisát a megfellebezhetetlen szívbajról? Netán kézzel írt verseket egy falusi tanítónőhöz, aki a táskás ember fiacskáját okította betűvetésre? És vajon a poroszkáló ember a vendéglő bejárata fölé is kiírt külön teremben vagy éppen a kerthelyiségben foglalt helyet? Kinyújtotta-e a lábát az asztal alatt, gondolatban végigsétált-e a tabáni girbegurba utcákon? A Holdvilág utcán, az Aranykacsa utcán? A Görög utcán vagy a Fekete Sas utcán, amelyek sarkán a Vendéglő a Mélypincéhez csalogatott búslakodásra? Vágyakozott-e a más kiskocsmákba, Farkas Béla vendéglőjébe, ahol kiváló Dreher Baksört csapoltak delente, vagy Havas József vendéglőjébe, ahol még kézzel másolták le az étlapot és szinte ingyen adták a zónapörköltet?
Kit tudja, mit hordoz a szívében egy olyan férfi, aki nehézkesen kaptat föl a Virágh Benedek utcában, a kézi táskája titkokkal van teli, csupa szomorúsággal, és mégis fütyörészve néz utána egy homokszínű, hosszú hajszálnak, amit meghajóztat a szél az Attila utca irányába?
Kép: Fortepan, Sály Noémi, 1928
Kommunikációs szakember, író, újságíró
Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. A Szépítők Magazin egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.
