A nyár mosolya. Az első huszonegy nap, amikor minden mozdul a kiteljesedés felé

Június elsejétől elkezd valami növekedni, tisztulni és fényesedni a világ ezen részén.

A friss, szinte ropogós zöld levelek között rezegve tör át a meleg szél és a tiszta hajlamú fény, élesebb kontúrral rajzolódnak ki a csodák, élesebb kontúrral jelennek meg a barátságos érzések bennünk, s a napok lábujjhegyen ugyan, de szinte mindig egy kicsikével tovább ballagnak a hátukra hajított világosságban.

Megyünk persze előre, tesszük a dolgunkat, mégis, mintha visszaváltoznánk gyermekké, az orrunkban megakad valami elfelejtett illat, fű, gyümölcs, kiteregetett ágyneműk, s az érzékeink is régen elfelejtett dolgok után sóvárognak, futás a töltésen, zihálás szemben a nappal, gázló a folyóban, a lábfejünkön átszaladó átlátszó, hűs víz. Minden növekszik, minden mozdul a kiteljesedés felé, június első 21 napja a romlás előtti romlatlanság édes állapota. A reményé, hogy napról napra majd jobb lesz.

Ám a világ mozgásban van, változik, s ha ezt belátjuk, elfogadjuk, nem ül hűvös bánat a szívünkre a 21. nap után, amitől kezdődően fokozatosan borul ránk egyre jobban a sötét, amikor az elszáradt füvek, a megpörkölt levelek mosolya hamiskássá válik, s nem őszinte többé, mert elmúlik a ragyogásuk.

nyaris

Fogadjuk el, hogy elmúlik minden, s ha képesek vagyunk így nézni a világot, elfogadón, megbékélve, akkor a 21. nap után békében vesszük tudomásul, hogy a nyár elkezd fogyni, veszteséggé, szomorúsággá változni, miközben valami meg éppen növekedni kezd bennünk. Talán a bölcsesség, talán az elfogadás szeretete, talán a szeretet elfogadása. És ahogy a nyár múlni kezd, úgy majd az ősz is, a tél is, a tavasz is.

Ez élteti a reményt, s amíg van remény, mosoly is akad. A nyár is egy mosoly, mosolyogjunk hát!

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

16 − kilenc =

hirdetés