A nyitott házasságról. Megoldáshoz vagy a váláshoz vezető út?
Szinte mindenkinek van egy olyan ismerőse (legfeljebb nem tud róla), aki nyitott házasságban él vagy swinger-klubba jár, mindenkinek van véleménye is erről a témáról, és ezt szívesen vitatja is meg. Nem szeretnénk a vitákat eldönteni, megkérdeztünk a tapasztalatokról egy szexuálpszichológust és párterapeutát. Rozs Erika foglalkozott olyan párral is, akik számára ez megoldást nyújtott a kapcsolatuk megmentéséhez, míg másoknak átmenetet jelentett a válás felé.
Egyáltalán mi az a nyitott kapcsolat, miért mennek bele az emberek, és miért egyre népszerűbb jelenség?
– Van olyan élethelyzet, amikor elgondolkodnak a párok a nyitás lehetőségén – meséli Rozs Erika szexuálpszichológus. – Ezt elsősorban az a szándék motiválja, hogy megmentsék a kapcsolatukat, amiből általában az erős érzelmi kötődés, a közös gyerekek, ritkán a közös egzisztencia okán nem akarnak vagy nem tudnak kilépni, viszont a létező hiányokat mégis szeretnék pótolni, ezek kielégítéséről már nem tudnak lemondani, ami válsághoz vezet. Inkább középkorúak kísérleteznek ezzel, akik egy tartós kötelékben léteznek, viszont a szexualitás terén elhidegülés vagy unalom jellemzi a kapcsolatukat. Vannak esetek, amikor a nyitás valóban megoldást hoz, és egyébként a két fél erősebb elköteleződéséhez vezet egymás iránt, más esetben viszont szétválást idéz elő.
Az egyik legáltalánosabb jellemzője ezeknek a kapcsolatoknak az őszinteség.
Ha ugyebár a felek nem őszinték, azt hívjuk megcsalásnak. Közös szabályokban állapodnak meg a párok, mindketten szabadon élhetnek szexuális életet, de csak akkor, ha a másiknak tudomása van róla. Lehet, a nyitás csak egy alkalomra, egy hétvégére szól, vagy egy évre, míg más esetben életformává válik. Az is lehet szabály, hogy milyen körből választhatnak, lehetnek tabuk, az is kérdés, a kapcsolatok alkalmiak legyenek-e vagy tartósak, a találkozások milyen keretek között történhetnek, milyen határig lehet elmenni: ez sokszor az érzelmi kötődés kialakulásának visszafogásáról, megakadályozásáról szól.
– Számítani kell azonban arra, hogy egy tartós szexuális kapcsolatban előbb-utóbb érzelmi kötődés is ki fog alakulni valamilyen szinten. Az együttlét során kellemes és jó érzéseket élnek meg az emberek, ha ez nem így lenne, nem is lenne létjogosultsága a viszonyuknak. Viszont ezek erősítik a két fél közötti vonzalmat, aminek kémiai háttere is van, az együttlét során oxitocin szabadul fel, és ez kötődést generál. Minél többször esnek át ezen, annál inkább. Ezért kell ezt a kérdést is végiggondolni, hogy mennyit bír el a báziskapcsolat – meséli Rozs Erika.
A nyitott kapcsolathoz a szakértő szerint mindenképp fejlett érzelmi intelligenciára és komoly önismeretre van szükség, olyan pároknál működik ez, akik az átlagosnál erősebb együttérző és beleérző képességekkel rendelkeznek és nagyon jól tudnak egymással kommunikálni.
Egy harmadik fél megjelenése a kapcsolatban – bármilyen értelemben véve -, mindig felkavaró, tehát a helyzetet kezelniük kell. Viszont egy erős kapcsolatban a külső élmények legfeljebb átmeneti fellángolást hozhatnak, a felek nem tudják szorosabbra fűzni a szálakat a külső személyekkel, nem tudnak szétválni. Utána pedig sokkal nagyobb bizalommal és szeretettel fordulnak vissza az eredeti kapcsolatba, őszintébbek lesznek egymással.
– Noha általában teljesen egyértelműen egy kialakult, erős kötelékre épül a nyitott kapcsolat, sőt, ez az előfeltétele, mégis van olyan eset, amikor ez közben alakul ki. Egy negyvenes párról van szó, akik mindketten elváltak, és a korábbi házasságuk egy-egy 20-25 éves, monogám kapcsolat volt, életük első szexuális partnerével. A válásuk után találkoztak egy internetes társkeresőn, közel kerültek egymáshoz, de mindketten úgy érezték, nem akarják kihagyni azt a sok lehetőséget, ami hirtelen feltárult a számukra, szeretnének még tapasztalatokat gyűjteni, mielőtt újra lekötik magukat. Így elkezdtek kialakítani tulajdonképpen egy báziskapcsolatot, hogy számíthassanak egymásra, miközben kalandoztak tovább – meséli a szokatlanabb történetek egyikét Rozs Erika. De hozzáfűzi, általában az a tapasztalat, hogyha egy kapcsolat már ez elején nyitott, az gátja az erőteljes érzelmi kötődés kialakulásának.
Sok esetben azonban nem annyira a szexuális téren való eltávolodás hívja életre ezt a megoldást, hanem egy sajátos vágy: látni a másikat mással. Kiderülhet, hogy egy harmadikkal való együttlét nem tabu, hanem éppen ellenkezőleg, a vágy tárgya. Ilyen párok gyakran járnak swinger-klubba, vagy szerveznek az életükbe rendszeresen másokat.
Ők sokkal egyértelműbben különítik el a szexet az érzelmektől, ami nagyfokú tudatosságot is feltételez. Az egyik ilyen életformát élő, kétgyerekes házaspár esetében például néha azért kell a nőnek szakítania a szeretőjével, mert az idővel többet akar annál, minthogy a férj szeme láttára vagy tudomásával szeretkezhessen vele. Néha maga érzi a kötődés erősödését, és még időben lemond a viszonyról.
Nem gondolnánk rá, de az is nyitott kapcsolatnak számít, amikor nem tudatos döntés következménye a helyzet, amiben megjelenik a harmadik, hanem az egyik fél beleszeret valakibe, kiborul a bili, és a pár végül nyitott kapcsolatot hoz létre tudatosan vagy az események alakulása folytán. Nem tudnak vagy nem akarnak elszakadni egymástól, viszont elkezdenek őszintén beszélni egymással – a kapcsolat megmentése érdekében.
– Egyik esetem előzménye, hogy a német állampolgárságú feleség és kétgyerekes családanya Németországba hazalátogatván újra beleszeretett egy gyerekkori szerelmébe – meséli Rozs Erika. – Válni szeretett volna, a családapa viszont nem akart a gyerekeitől elszakadni, hiszen fennállt annak a reális lehetősége, hogy a feleség magával viszi őket Németországba. A férj ezért beleegyezett a kapcsolatba. Megállapodtak, hogy így fognak élni hat hónapig, azután meglátják a folytatást. A férj abban bízott, ha a felesége megélheti ezt a szerelmet, az el fog kopni. Voltak nekik is szabályaik, például a család jelenlétében a feleség nem csetelhetett a szerelmével, ezenkívül amikor hazaérkezett egy-egy németországi látogatás után, egy napig nem találkoztak, hogy legyen átmenet. Végül a hat hónap végére a kezdeti lángolás kezdett alábbhagyni, a feleségnek már esze ágában sem volt elválni, egy év múlva pedig vége lett a külső kapcsolatnak. A gyerekek nem sérültek, a család nem esett szét, a házaspár kapcsolata mélyült, tanultak belőle önmagukról, a másikról is.
Nem biztos, hogy egy ilyen folyamat végig tudatos.
Egy másik eset egy háromgyerekes házaspáré, akik szintén párterápiára érkeztek. A férj beleszeretett valakibe, szeretett volna elválni, miközben mégsem tudott elszakadni a feleségétől és a családtól. Összeköltözött az új párjával, de közben visszajárt a feleségéhez, akivel viszonyt tartott fent. Egyikük sem hitte, hogy ebből újra házasság lesz, de végülis egy nyitott kapcsolatot hoztak létre, aminek következtében az új partnerrel nem alakulhatott ki valódi kötelék, az kvázi szeretői viszony maradt az összeköltözés ellenére is.
– Valójában a terápia elején látható is volt, hogy az új kapcsolat nem fog működni, de a férfinak ehhez a felismeréshez meg kellett tapasztalnia az együttélést. A feleség ismerkedett közben férfiakkal, de igazából ő nem akart kilépni a házasságából. Végül újra összeköltöztek, a férj a felesége irányában megnyílt, aki nem hisztériázott, nem csinált jeleneteket, egy új szövetség és barátság alakult köztük, új alapokra helyezve a kapcsolatukat – fűzi hozzá Rozs Erika.
Más esetekben pedig nem egy új érzelmi kötelék kialakulására, hanem egyértelműen inkább szexuális problémákra vagy hiányokra vezethető vissza egy-egy ilyen csontváz, ami egyszer csak kihullik a szekrényből: a nő libidója alacsony, számára a havi egy szex is bőven elegendő, míg a férje sokkal többször igényelné ezt.
Ebben a kérdésben nem volt őszinte, de miután lebukott azzal, hogy prostituáltakhoz jár, a probléma felszínre került, ezzel együtt a pornófogyasztási szokásainak kérdése is. A kapcsolat erős volt, jól működött, egyébként is volt két gyerekük, végül közös megbeszélés alapján úgy döntöttek, hogy együtt járnak el swinger-klubba, ahol ellenőrzött keretek között a férj kiélheti a vágyait, miközben a feleség nem akar belekeveredni, de jelen van, végül együtt hazamennek.
– Már több éve élnek így, az életük jól működik – összegzi Rozs Erika, hozzátéve, hogy természetesen nem kell mindenkinek belerohannia egy nyitott kapcsolatba, akinek hasonló gondja van, nem ez az univerzális megoldás. Alapvetően személyiségfüggő, kinek mi válik be, de van az a helyzet, amikor nem lehet tovább szemet hunyni egy probléma fölött.
Persze, volt arra is példa, hogy a nyitás csak átmenetet jelentett a válás felé. Egy negyvenes nő és egy ötvenes férfi tizenhét éves kapcsolata került válságba, ugyanis a férfi terméketlen volt, a nő pedig nagyon szeretett volna gyereket. A férj beleegyezett a feleség kalandozásaiba, feltételezve, hogy ezekből akár egy gyerek is születhet, akit elfogad. Fél évben egyeztek meg, a nő megismerkedett valakivel, végül el akart válni, új párja lett, akitől később teherbe is esett.
– Tehát rengeteg verzió és felállás van. A felmérések szerint egyértelműen nő a nyitott kapcsolatok száma, aminek részben köze van ahhoz, hogy az ember a természeténél fogva nem monogám, a civilizáció és a társadalom tette azzá, ami nem mindenki számára elfogadható – véli Rozs Erika. – Például 2012-ben szerveztünk egy kutatást, aminek eredménye szerint
Magyarországon a több mint öt éve tartó kapcsolatok hatvan százalékában volt titokban lezajlott vagy bevallott félrelépés. Ez nagyon magas arány.
A nyitott kapcsolat most egy kicsit divat is lett – például sok swinger-klub is működik -, amit fokozhat, hogy maga az önmegvalósítás, a tapasztalatok szerzése, a teljesebben megélt élet vágya is divat lett. Az emberek kevésbé akarnak lemondani a vágyaikról, mint régebben, mindenből ki akarják hozni a legtöbbet: ki akarják maxolni a életet. Ennek egyenes következménye, hogy kevésbé fogadják el a monogámiát.
Nyitókép: Open Marriage (TV Movie 2017) filmdráma, 2017
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.