A párom problémája. Vagy az enyém is?!
Van az én problémám, meg a te problémád. És a te problémád, az a tied, nekem ahhoz semmi közöm… Kényelmes álláspont, azonban nem teljesen igaz.
Valóban irracionális teher volna egyetlen embernek az egész világ összes gondját magára vennie, ám ezt még a legszigorúbb vallási tanítások sem várják el. Ha azonban valakivel közelebbi kapcsolatban élsz, már nem dughatod homokba a fejed. Ez a közelebbi kapcsolat lehet a gyermeked, a szülőd, a testvéred, és természetesen a „választott” kapcsolatod: a párod.
A külvilág sokszor mint belső világunk tükre mutatja meg azokat a területeket, melyekkel önmagunkban nem foglalkozunk, pedig nem ártana… Így hát kívülről kapjuk meg azt az élményt, amelyet önmagunk mélyére ásva is megtalálnánk, csak épp eszünk ágában sincs lemerészkedni olyan mélységekbe és sötétségbe.
Nem véletlen, hogy akit párodul az életedbe vonzottál, kicsoda és milyen ember.
Az sem véletlen, hogy milyen problémái, megoldandó feladatai vannak az életében. Lehet, hogy olyasmivel küzd, amivel neked sosem volt gondod. Például te mindig is könnyen feloldódtál társaságban, ő viszont szorong ugyanettől. Az is lehet, hogy olyan feldolgozni valója van, amire azt mondod, te már régen túl vagy ezen. Akár így, akár úgy, egyet nem mondhatsz: azt, hogy semmi közöd hozzá. Bizonyos, hogy van, hiszen ő a párod, életetek összefonódik.
Az a másik ember a problémájával együtt a párod, nem csak a mosolyát, ölelését és kedvességét kell kimazsolázni a lényéből.
Miről szól tehát a párod problémája? Akár úgy látod, neked ilyen gondod sosem volt, akár úgy, hogy megoldottad réges-régen, egy biztos: foglalkoznod kell vele. Lehet, hogy nem dolgoztad fel teljesen. Vagy meg kell látnod egy másféle megoldást, mert a te régi recepted nem alkalmazható az ő helyzetére. Lehet, hogy ott szunnyad benned, és azt hiszed, azért nincs vele dolgod, mert ilyen gondod nincs, valójában viszont csak nagyon vastag szőnyeg alá söpörted. A tudatalattidból nem képes a felszínre törni, hát megjelenik egy másik emberben.
Előfordulhat, hogy a másik ember egyfajta kiegyensúlyozó hatással van rád és az életedre. Ha te nagyon szélsőségesen élsz meg egy minőséget, akkor ő az orrod alá dörgöli a másik végletet. Ha kényszeres rendrakó vagy, ő szétszór és elhagy mindent, ami nincs hozzánőve. Ha te mindent analizálni akarsz és kibeszélni, ő szűkszavú lesz, megmutatva, hogy nem a szavak száma jelenti a minőségi kommunikációt.
Ha tudsz neki segíteni – segíts, éld át az adás örömét! Ha „csak” az együttérzésedet tudod kínálni, add azt – a legnagyobb kincs, amit adhatsz! Ha tudod tanítani – tanítsd, nyilván azért kapott téged. Ha te magad is tanulsz a helyzetből – légy hálás, hogy tanulhatsz az ő kontójára. Láthatod, a párod problémája – a te ajándékod!
Kapcsolódó írásunk
Miért házasodunk? Mikor csinálod jól?
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
