A puszi ciki!
Szokássá vált nálunk a fiammal, hogy esténként a tolltartójába rejtek egy kis cetlit másnapra. Többnyire a konkrét napi teendőit igyekszem olvashatóan feljegyezni – kezdetleges task list -, persze van ebben egy kis lélekmelengető jelleg is (részemről). Ilyesmiket szoktam a kis papírlapra felírni: tedd a technika dobozodba a 3 ecsetet! A váltócipődet ma hozd haza! Sietek érted! Megszokta a kis üzeneteket – számonkéri, ha egy-egy nap kimarad.
Múltkor az egyik osztálytársa kicsente a tolltartójából a titkos kis fecninket, és felolvasta a többiek előtt. A befejezést hangos kuncogás fogadta: Puszi, anya. Mentségemre szóljon: soha nem dekoráltam tele az üzeneteimet rajzolt kis szívekkel…
– A puszi bébis. A puszi ciki. A puszi miatt kinevetnek – hallgattam este a kiselőadást.
– A puszi nem ciki, ha az édesanyád írja, és nagyon remélem, hogy öt-tíz-húsz év múlva sem lesz ciki neked. Ne írjak több cetlit? Nem akarod? – reagáltam.
– De, nyugodtan! Csak a puszi helyett ezután írd azt, hogy
Csőváz, anya
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy Művészeti Iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
