A puszi ciki!
//
Szokássá vált nálunk a fiammal, hogy esténként a tolltartójába rejtek egy kis cetlit másnapra. Többnyire a konkrét napi teendőit igyekszem olvashatóan feljegyezni – kezdetleges task list -, persze van ebben egy kis lélekmelengető jelleg is (részemről). Ilyesmiket szoktam a kis papírlapra felírni: tedd a technika dobozodba a 3 ecsetet! A váltócipődet ma hozd haza! Sietek érted! Megszokta a kis üzeneteket – számonkéri, ha egy-egy nap kimarad.
Múltkor az egyik osztálytársa kicsente a tolltartójából a titkos kis fecninket, és felolvasta a többiek előtt. A befejezést hangos kuncogás fogadta: Puszi, anya. Mentségemre szóljon: soha nem dekoráltam tele az üzeneteimet rajzolt kis szívekkel…
– A puszi bébis. A puszi ciki. A puszi miatt kinevetnek – hallgattam este a kiselőadást.
– A puszi nem ciki, ha az édesanyád írja, és nagyon remélem, hogy öt-tíz-húsz év múlva sem lesz ciki neked. Ne írjak több cetlit? Nem akarod? – reagáltam.
– De, nyugodtan! Csak a puszi helyett ezután írd azt, hogy
Csőváz, anya
Alapító-főszerkesztő
Több mint két évtizedet töltöttem az írott média világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbálhattam magam újságíróként, szerkesztőként. 2006-2012 között építészeti szakújságíróként, PR-szakemberként voltam aktív, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem. Az eletszepitok.hu weboldalt 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszakanyarodtam eredeti hivatásomhoz; gyermekjóléti alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós, edukációs, pályaorientációs foglalkozásokat tartok, érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetben szereztem mesterdiplomát, okleveles szociális munkás, felsőfokú intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
