A puszi ciki!
Szokássá vált nálunk a fiammal, hogy esténként a tolltartójába rejtek egy kis cetlit másnapra. Többnyire a konkrét napi teendőit igyekszem olvashatóan feljegyezni – kezdetleges task list -, persze van ebben egy kis lélekmelengető jelleg is (részemről). Ilyesmiket szoktam a kis papírlapra felírni: tedd a technika dobozodba a 3 ecsetet! A váltócipődet ma hozd haza! Sietek érted! Megszokta a kis üzeneteket – számonkéri, ha egy-egy nap kimarad.
Múltkor az egyik osztálytársa kicsente a tolltartójából a titkos kis fecninket, és felolvasta a többiek előtt. A befejezést hangos kuncogás fogadta: Puszi, anya. Mentségemre szóljon: soha nem dekoráltam tele az üzeneteimet rajzolt kis szívekkel…
– A puszi bébis. A puszi ciki. A puszi miatt kinevetnek – hallgattam este a kiselőadást.
– A puszi nem ciki, ha az édesanyád írja, és nagyon remélem, hogy öt-tíz-húsz év múlva sem lesz ciki neked. Ne írjak több cetlit? Nem akarod? – reagáltam.
– De, nyugodtan! Csak a puszi helyett ezután írd azt, hogy
Csőváz, anya
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
