A puszi ciki!
///
Szokássá vált nálunk a fiammal, hogy esténként a tolltartójába rejtek egy kis cetlit másnapra. Többnyire a konkrét napi teendőit igyekszem olvashatóan feljegyezni – kezdetleges task list -, persze van ebben egy kis lélekmelengető jelleg is (részemről). Ilyesmiket szoktam a kis papírlapra felírni: tedd a technika dobozodba a 3 ecsetet! A váltócipődet ma hozd haza! Sietek érted! Megszokta a kis üzeneteket – számonkéri, ha egy-egy nap kimarad.
Múltkor az egyik osztálytársa kicsente a tolltartójából a titkos kis fecninket, és felolvasta a többiek előtt. A befejezést hangos kuncogás fogadta: Puszi, anya. Mentségemre szóljon: soha nem dekoráltam tele az üzeneteimet rajzolt kis szívekkel…
– A puszi bébis. A puszi ciki. A puszi miatt kinevetnek – hallgattam este a kiselőadást.
– A puszi nem ciki, ha az édesanyád írja, és nagyon remélem, hogy öt-tíz-húsz év múlva sem lesz ciki neked. Ne írjak több cetlit? Nem akarod? – reagáltam.
– De, nyugodtan! Csak a puszi helyett ezután írd azt, hogy
Csőváz, anya
Több mint húsz évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként. Szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre ezt a független felületet. Hét és fél év telt el magazin indulása óta. Kitartó munka, elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk. Hálás vagyok mindazoknak, akik részt vállalnak benne.
Képesítéseim: szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet végzős MA-hallgatója vagyok, kutatási területem az iskolai mentálhigiéné.
Ide írhatod a véleményed!
Want to join the discussion?Feel free to contribute!